Az Enterprise űrsikló (OV-101) a NASA által az űrsikló-program repülési és földi vizsgálataira épített nem orbitális tesztjármű volt. Az Enterprise-t kifejezetten azért készítették, hogy ellenőrizzék az űrsikló aerodinamikai viselkedését, a leszállási eljárásokat és a szállítási technikákat: nem szerelték fel hajtóművekkel, és nem kapott teljes hővédelmi rendszert, ezért soha nem indult a világűrbe. Az Enterprise építését 1974. június 4-én kezdték el Rockwell szárnyai alatt, és 1976. szeptember 17-én fejezték be; 1977-ben került sor a repülési tesztekre.

Építés és kialakítás

Az OV-101-et a későbbi szolgálatra szánt űrsiklók alapvető kialakításával építették, de egyszerűsített, kísérleti változatként. Hiányoztak belőle az űrrepüléshez szükséges főhajtóművek és a teljes hővédő csemperezés, mert szerepe elsősorban az aerodinamikai és leszállási viselkedés tanulmányozása volt. Műszaki szempontból így olcsóbb és gyorsabban gyártható volt, ugyanakkor élethűen modellezte az űrsikló külső formáját és vezérlési jellemzőit, ezért alkalmas volt a tervezett tesztekre.

Tesztprogram — Approach and Landing Tests (ALT)

Az Enterprise kulcsfontosságú feladata az úgynevezett Approach and Landing Tests (ALT) program volt, amelynek célja az űrsikló leszállórepülési és kormányzási tulajdonságainak kipróbálása volt. A program két fő részből állt:

  • mated (csatlakoztatott) repülések: az űrsiklót a tetején rögzített Boeing 747-es szállítógépen vitték a levegőbe, hogy vizsgálják a szállítási eljárásokat és a levegőben történő kezelhetőséget; ezek során több, háromfős személyzettel végrehajtott repülést is végeztek;
  • szabad (sikló) leszállások: a 747-ről leválasztott Enterprise hajtóművek nélkül, siklórepülőgépként ereszkedett és szállt le, így a pilóták valós körülmények között gyakorolhatták a megközelítést és a leszállást.

A repüléseket az Edwards légibázison hajtották végre, ahol a pilóták az űrsikló leszállásának sajátosságait gyakorolták. A teszteket több neves űrhajós vezette: Gordon Fullerton, a Fred Haise, az Apollo 13 egyik űrhajósa, Joe Engle és Dick Truly is részt vett a repülésekben. Összességében a program megerősítette, hogy az űrsikló kezelése és leszállása biztonságos és tervezhető módon megvalósítható.

Földi próbák és alkatrészek hasznosítása

A repülési tesztek befejezése után az Enterprise-t további földi vizsgálatoknak vetették alá: a NASA Marshall Űrrepülési Központjában, az alabamai Huntsville-ben például rezgésvizsgálatokon és szerkezeti teszteken hasznosították a járművet. Ezekkel a próbákkal a későbbi repülő orbiter-fejlesztésekhez szükséges adatokat gyűjtötték. Miután a program véglegesen lezárult, az Enterprise egyes alkatrészeit és berendezéseit felhasználták a többi űrsikló építésénél és fejlesztésénél, mivel ezek kompatibilisek voltak a sorozatban gyártott járművekkel.

Névvita és kiállítás

A jármű eredetileg Constitution névre volt tervezve, de a névadási ügy nyilvánosságra kerülése után sokan — többek között rajongók — leveleket írtak az elnöknek, hogy a népszerű Star Trek című televíziós sorozat űrhajójáról kapja a nevét. Végül a hivatalos döntés az Enterprise név megtartása mellett született. Az OV-101 soha nem járt a világűrben; tesztjárműként szolgált, majd a közönség számára történt kiállítás következett.

Ma az Enterprise a Smithsonian Nemzeti Légi- és Űrmúzeum Steven F. Udvar-Hazy Központjának állandó kiállítási darabja, melyet a látogatók megtekinthetnek Washington közelében. A jármű fontos történelmi szerepet tölt be: bemutatja az űrsikló-program kezdeti, tesztfázisát, és azt, hogyan vezettek a földi és repülési próbák a későbbi orbitális repülések biztonságos megvalósításához.