Bankjegy
A bankjegy (az Egyesült Államokban és Kanadában közismertebb nevén bankjegy) olyan papír, amellyel egy bank ígéretet tesz arra, hogy a bankjegy birtokosának igény esetén fizet. Az érmékkel együtt a bankjegyek alkotják az összes modern pénz készpénzformáját. Az érméket általában az alacsonyabb értékű pénzegységek, a bankjegyeket pedig a magasabb értékűek esetében használják.
Eredetileg a pénz értékét annak az anyagnak az értéke határozta meg, amelyből a pénz készült, például ezüst vagy arany. Sok nemesfémet azonban nehézkes és gyakran veszélyes volt magunkkal cipelni. Alternatív megoldásként bankjegyeket bocsátottak ki. Pénzügyi értelemben a bankjegy egy ígéret arra, hogy valakinek pénzt fizet. A bankjegyek eredetileg ígéretet jelentettek arra, hogy egy bizonyos mennyiségű nemesfémet adnak bárkinek, aki bemutatja a papírt. Az emberek a bankjegy átadásával tudtak fizetni dolgokért, és így a bankjegy által ígért, tárolt értéket (általában a bank páncéltermében őrzött arany- vagy ezüstérmékben).
Ötvenöt dolláros bankjegy "kontinentális pénznemben"; Benjamin Franklin által tervezett levél, 1779
A világ legkorábbi papírpénze, Song-dinasztia, 11. század
200 török líra bankjegy
1935-ben kibocsátott fehér 5 fontos bankjegy
Bankjegyek Európában
Európában az első papírpénz a protestáns Leydenben (ma Leiden), Hollandiában az 1574-es spanyol ostrom idején kibocsátott papírpénzekből állt. Leyden becslések szerint 14 000 lakosa közül több mint 5000-en haltak meg, többnyire éhen. Még a bőrt is (amelyet gyakran használtak vészpénz készítésére) megfőzték és az emberek élelmezésére használták. Ezért a lakosok a fizetőeszköz létrehozásához az énekeskönyvek és egyházi levelek borítóit és papírját vették, és papírlapokat készítettek, amelyeket ugyanazokkal a stancokkal vertek, amelyeket korábban érmék verésére használtak.
Az első igazi európai bankjegyeket a Stockholms Banco, a Svéd Bank elődje bocsátotta ki 1660-ban, bár a bank 1664-ben kifogyott a bankjegyek beváltásához szükséges érmékből, és még abban az évben beszüntette működését.
Bankjegyek Amerikában
A francia Kanadában 1685-től használták a játékkártyákra kézzel írt vészhelyzeti papírpénzt.
Az 1690-es évek elején a Massachusetts-öböl gyarmata volt az első a gyarmatok közül, amely tartósan forgalomban lévő bankjegyeket bocsátott ki. Az állandó címletű és nyomtatott bankjegyek használata a 18. században terjedt el.
Az Egyesült Államokban a nemesfémeket helyettesítő bankjegyek nyilvános elfogadását részben a 6102. számú végrehajtási rendelet gyorsította fel. Ez a rendelet legfeljebb 10 000 dolláros pénzbírsággal és legfeljebb tíz év börtönnel fenyegette azt, aki 100 dollárnál több aranyat tartott a bankjegyek helyett. Hasonló intézkedéseket hoztak világszerte, hasonló eredménnyel.
A bankjegyeket gyakran pénztárcában tartják.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a bankjegy?
V: A bankjegy olyan papír, amellyel a bank ígéretet tesz arra, hogy a bank a bankjegy birtokosának igény esetén fizet.
K: Mire használják az érméket?
V: Az érméket általában kisebb értékű pénzegységek esetében használják.
K: Miért vezették be a bankjegyeket?
V: A bankjegyeket azért vezették be, mert a sok nemesfém hordozása nehézkes és gyakran veszélyes volt.
K: Mi határozza meg a pénz értékét?
V: Eredetileg a pénz értékét annak az anyagnak az értéke határozta meg, amelyből készült, például az ezüst vagy az arany.
K: Mi az a bankjegy pénzügyi szempontból?
V: Pénzügyi értelemben a váltó egy ígéret arra, hogy valakinek pénzt fizet.
K: Mi volt a bankjegyek eredeti célja?
V: A bankjegyek eredeti célja az volt, hogy ígéretet tegyenek arra, hogy egy bizonyos mennyiségű nemesfémet adnak bárkinek, aki bemutatja a papírt.
K: Hogyan használták a bankjegyeket dolgok kifizetésére?
V: Az emberek úgy tudtak fizetni dolgokért, hogy odaadták a bankjegyet, és így a bankjegy által ígért, tárolt értéket (általában a bank páncéltermében őrzött arany- vagy ezüstérmékben).
