Saturnalia – az ókori római karnevál és ünnep: szokások, időpont
Saturnalia – az ókori római karnevál: fedezd fel a decemberi ünnep időpontját, mulatságait, ajándékozást, játékot és karneváli szokásokat a Szaturnusz tiszteletére.
A Saturnalia egy ókori római fesztivál volt. Szaturnusz isten tiszteletére rendezték. A Julián-naptár szerint december 17-én tartották. Később hosszabb ideig, december 23-ig tartott. Az ünnepet a római Fórumon lévő Szaturnusz-templomban tartott áldozattal és nyilvános lakomával ünnepelték. Volt magánajándékozás, folyamatos mulatozás és karneváli hangulat. A szerencsejáték megengedett volt, és az urak kiszolgálták rabszolgáikat. Általános szokás volt a "Saturnalia királyának" megválasztása. A költő Catullus "a legszebb napoknak" nevezte.
Időpont és eredet
A Saturnalia eredetileg a Julián-naptár szerint december 17-én kezdődött; a későbbi római korban az ünnep időtartamát többször meghosszabbították, és gyakran december 23-ig tartott. A fesztivál a gabona- és földművelésistent, Szaturnuszt (Saturn) tisztelte, és sok kutató szerint a téli napfordulóhoz, illetve az éves ciklusok lezárásához kapcsolódó rítusokat is magában foglalta.
Szokások és események
- Templomi áldozat és közösségi lakoma: a római Fórumon található Szaturnusz-templomban áldoztak, majd nyilvános lakomák követték az ünnepet.
- Magánünneplés és lakomák: családok és baráti társaságok vacsoráztak, énekeltek és mulatoztak; az utcákon és otthonokban laza, karneváli hangulat uralkodott.
- Ajándékozás: gyakoriak voltak a kis figurák és ajándékok (a későbbi forrásokban gyakran említett sigillaria), amelyeket családtagok és barátok cseréltek.
- Szabadságok és rendhagyó viselet: a hagyományostól eltérően a résztvevők elhagyták a formális togae-t, és könnyedebb, színes ruhákat viseltek; némelyek a felszabadított rabszolgák sapkája, a pileus viselésével utaltak a szabadságra.
- Szociális szerepek felcserélése: a Saturnalia alatt ideiglenes szerepcsere zajlott: a rabszolgákat gyakran megengedték, hogy szabadabban viselkedjenek, sőt egyes források szerint urai szolgálták fel őket. Ez a felcserélés a társadalmi feszültségek átmeneti levezetésére is szolgált.
- Saturnalia királya: a mulatságok idején választottak egy „királyt” (a köznyelvben gyakran a saturnalicius princeps vagy hasonló figuraként említik), aki tréfás parancsokat adhatott és a játékok központi alakja lett.
- Szerencsejáték és játékok: a tilalmak feloldásával a szerencsejáték és különféle játékok nyíltan űzhetők voltak, ami a karneváli légkört erősítette.
- Iskolák és hivatalok zárva: sok helyen az oktatás szünetelt, és egyes hivatalos tevékenységek is felfüggesztésre kerültek.
Vallási és társadalmi jelentés
A Saturnalia vallásos gyökereihez hozzátartozott a Szaturnusznak szánt áldozat és imádság, ugyanakkor az ünnepnek erős társadalmi funkciója is volt: a közösség összekovácsolása, a feszültségek feloldása és a kötelező társadalmi normák ideiglenes lazítása. A Szaturnuszhoz kapcsolódó mitológia — különösen a „boldog aranykor” emlékezete — hozzájárult ahhoz, hogy az ünnep a bőség, a felszabadultság és a fordulat idejévé vált.
Hatás és kapcsolódás későbbi ünnepekhez
Sok történész és kulturális elemző rámutat, hogy a Saturnalia számos olyan elemet tartalmazott (ajándékozás, lakoma, világítás, szerepcserék), amelyek később megfigyelhetők a keresztény karácsonyi és újévi hagyományokban. Azonban a pontos közvetlen folytatás vagy átvétel mértéke vitatott: egyes elemek kulturális átöröklődés útján maradtak fenn, míg mások függetlenül, hasonló társadalmi szükségletek miatt alakultak ki.
Összegzés
A Saturnalia az ókori Róma egyik legnépszerűbb, féktelenebb ünnepe volt: egyszerre vallásos szertartás és társadalmi „szünet”, amikor a szabályok lazultak, a családok és barátok ünnepeltek, ajándékokat cseréltek, és különös szerepjátékok, tréfák keretében adtak hangot a felszabadultságnak. A római forrásokban és költőknél — így például Catullusnál — is említésre kerül, mint az év örömteli, kivételes napjai közé tartozó időszak.
Keres