Salem-i boszorkányperek (1692–1693) – okok, események, áldozatok

Salem-i boszorkányperek (1692–1693): részletes, hiteles áttekintés az okokról, eseményekről és áldozatokról — perek, ítéletek és tragikus következmények.

A salemi boszorkányperek a gyarmati Massachusetts egyik legismertebb és legvitatottabb jogi-polgári krízise volt: megyei bírósági perek sorozata, amelynek során embereket vádoltak meg boszorkánysággal. A perek két szinten folytak: először a helyi elöljárók előtt tartott vizsgálatok és tárgyalások zajlottak, majd a megyei szintű eljárások követték őket. A folyamat 1692 februárjától 1693 májusáig tartott, és elsősorban Essex, Suffolk és Middlesex megyéiben zajlott.

Okok és háttér

A perek hátterében több összetevő állt, amelyek együttesen alkottak termékeny talajt a vádak és pánik kialakulásához:

• Tisztán vallási és kulturális kontextus: a puritán hitvilág és a természetfölötti létbe vetett erős hit megmagyarázhatatlan betegségeket, viselkedési zavarokat könnyen a Sátán és boszorkányok művének tekintett.
• Társadalmi feszültségek: földbirtoklási viták, családi és szomszédi ellenségeskedések, generációs ellentétek és a közösségen belüli rangsorharcok mind hozzájárultak a gyanúra alkalmas légkörhöz.
• Politikai és katonai feszültségek: a gyarmati környezet, a bennszülött és európai konfliktusok, valamint általános bizonytalanságok fokozták a félelmet és a bizalmatlanságot.
• Személyes konfliktusok és előítéletek: sok vádlott helyi ellenségeskedések áldozata volt; a boszorkányvád gyakran eszközzé vált társadalmi és gazdasági viták eldöntésében.
• Orvosi és pszichológiai tényezők: a furcsa tüneteket a korabeli orvosok (például az egyik első vizsgálót küldő helyi orvos) néha természetfölötti okozatra vezették vissza; modern elméletek említik a pszichogén tömeghisztériát vagy ergotizmust (mohán betegséget) is mint lehetséges magyarázatokat.

Események és a perek menete

A botrány közvetlenül akkor kezdődött, amikor néhány fiatal lány, köztük Betty Parris és Abigail Williams, furcsa tüneteket mutatott: görcsök, sikítozás, látható megzavarodottság és olyan szavak, amelyek a környezet számára értelmetlenek voltak. Betty apja, a lelkész Samuel Parris, orvost hívott, és az orvos diagnózisa szerint a lányokat valamilyen „megbabonázás” érhette. A lányok több helyi személyt (köztük a Parris család rabszolgáját, Titubát) megneveztek, és vádjaik további perek láncolatát indították el.

A helyi vizsgálatok után a jogi eljárás a megyei szintre terelődött: William Phips kormányzó megalakította a Salemben működő Court of Oyer and Terminer nevű különbíróságot, amely 1692-ben számos vádlott ügyét tárgyalta. E bíróság előtt a vádlottakra jellemzően olyan bizonyítékokat hoztak fel, mint a „spektra bizonyíték” (állítólagos látomások és megszállottság), tanúk vallomásai, valamint a vádlottak – gyakran kényszerű – „beismerései”.

Az eljárás technikái és a bizonyíték

• Spektrális bizonyíték: a vád egyik központi eleme volt, hogy a szemlélők azt állították, látják a vádlott „szellemét” vagy képét, amely fájdalmat okoz a „megszállottaknak”. Ez a bizonyíték később rendkívül vitatott lett, mert láthatatlan, megfoghatatlan jelenségen alapult.
• Beismerések és vallomások: néhány vádlott – különösen Tituba – beismerte bűnösségét, sok esetben vallatással és külső nyomással. Ezek a bevallások gyakran új nevek megnevezéséhez vezettek.
• „Tünetek” mint bizonyíték: a lányok és más „megszállottak” viselkedése, rohamai és testi reakciói bizonyítékként szolgáltak a vádak alátámasztására.

Áldozatok és ítéletek

A perek során több mint 150 embert tartóztattak le és börtönöztek be, miután boszorkánysággal vádolták őket. Huszonkilenc embert ítéltek el (vagy találtak bűnösnek) boszorkányságért, amely akkor főbenjáró bűntettnek számított. Ezek közül tizenkilenc embert – tizennégy nőt és öt férfit – felakasztottak a Gallows Hillen. A leghírhedtebb esetek közé tartozik Bridget Bishop (az első kivégzett), valamint olyan ismert nevek, mint Sarah Good, Rebecca Nurse és Martha Corey (a lista nem teljes, de ezek a nevek a legismertebbek a perek áldozatai közül).

Giles Corey különösen brutalitással végződő eset: miután megtagadták a vallomástételt, „nyomással” próbálták rávénni, és végül nehéz köveket helyeztek a testére; így halt meg. A vádlottak közül további legalább öten haltak meg a börtönben a rossz körülmények és betegségek miatt.

Jog és következmények

A perek Salemben zajlottak, de a környező településekről is hoztak embereket a városba, hogy boszorkányság miatt bíróság elé állítsák őket. A legismertebb tárgyalásokat 1692-ben a Court of Oyer and Terminer tartotta Salem városában. E bíróság előtt álló huszonhat személy közül mindannyian elítéltetettek. 1693-ban a Massachusetts állambeli Salemben a Legfelsőbb Bíróság négy ülést tartott: harmincegy vádlott került bíróság elé, de csak hármat ítéltek el ekkor.

A perek későbbi vizsgálata és kritikája rámutatott, hogy a spektrális bizonyíték és a bizonyítási eljárások nem voltak megbízhatóak. A Court of Oyer and Terminer-t végül feloszlatták, és 1693 után a perek intenzitása csökkent.

Utóélet, jóvátétel és emlékezet

A botrány hatása hosszú távon érezhető volt. A közösség és a későbbi generációk bűnbánatot és jogi korrekciókat követeltek: a későbbi években a kolónia törvényhozása részben felülvizsgálta az ítéleteket és kártérítést szavazott meg a túlélő családoknak. A történtek megrendítették a közbizalmat a jogrendszerben és egyértelmű példájává váltak a tömeghisztéria és a sérülékeny jogi eljárások veszélyeinek.

A salemi események máig élénk kulturális emléket hagytak: számos irodalmi és színpadi mű, közöttük Arthur Miller híres drámája, A salemi boszorkányok (The Crucible), újra és újra feldolgozta a témát, illetve Salembe ma is sok emlékmű és múzeum vonzza az érdeklődőket (pl. emlékhelyek, múzeumok és a Salem Witch Trials Memorial).

Rövid összegzés

• A salemi boszorkányperek 1692–1693 között zajlottak, elsősorban Essex, Suffolk és Middlesex megyékben.
• Több mint 150 embert tartóztattak le; 29-et ítéltek el, közülük 19-et felakasztottak, Giles Corey-t pedig kövekkel nyomták halálra.
• A perekben döntő szerepük volt a spektrális bizonyítékoknak, vallomásoknak és a társadalmi feszültségeknek; később a folyamatokat sokat bírálták, és részben jogi jóvátétel következett.

Fontos megjegyezni, hogy a salemi perek nem egyszerűen jogi ügyek voltak: egy összetett társadalmi, vallási és pszichológiai jelenség részei, amelyek a korabeli gyarmati New England sajátos környezetében erős érzelmeket és tragédiákat idéztek elő.

Kérdések és válaszok

K: Mik voltak a salemi boszorkányperek?

K: Hány embert tartóztattak le a perek során?

K: Kik kezdték furcsa alakzatokba csavarni magukat és értelmetlen szavakat mondani?

K: Hol zajlottak a boszorkányperek?

K: Hány embert ítéltek el boszorkányságért a perek során?

K: Mi történt Giles Coreyval, aki nem volt hajlandó bűnösnek vagy ártatlannak vallani magát?

K: Mikor volt a salemi boszorkányperek után egy másik boszorkányper ?

Keresés betűvel