Vörös nyakú wallaby (Macropus rufogriseus) – leírás és élőhely

Vörös nyakú wallaby (Macropus rufogriseus) részletes leírása: megjelenés, méretek, viselkedés és élőhely Kelet-Ausztráliától Tasmániáig — alfajok és szaporodás.

Szerző: Leandro Alegsa

Vörös nyakú wallaby (Macropus rufogriseus) egy közepes termetű makropoda, amely a Kelet-Ausztrália bizonyos részein gyakori. Külsőre emlékeztet a kengurura: a hímek testtömege meghaladhatja a 20 kg-ot, fej–testhosszuk pedig akár 90 cm is lehet. A faj külső jegyeiben van nemi kétalakúság: a hímek általában nagyobbak és robusztusabbak, míg a nőstények karcsúbbak.

Megjelenés

A vörös nyakú wallaby orra és mancsa fekete, az alsó ajkán fehér csík található. Általában középszürke a szőrzetük, de a nyak és a vállak vöröses árnyalatúak, amelyről a köznyelvi elnevezés is származik. A szín és bunda vastagsága földrajzi elterjedéstől és évszaktól függően változhat: a tasmániai példányok általában sűrűbb, hosszabb bundát viselnek.

Elterjedés és élőhely

A vörös nyakú wallabyok a Kelet-Ausztrália partvidékén és erdei mentén fordulnak elő a queenslandi Rockhamptontól a dél-ausztráliai határig; megtalálhatók Tasmániában és a Bass-szoros több szigetén is. Sok szigeti populáció valószínűleg betelepüléssel alakult ki.

Az elmúlt évtizedekben Tasmániában, Új-Dél-Wales északkeleti részén, valamint a Queensland partvidékén a számuk növekedett. Ennek fő okai a korábbi vadászat megszűnése és bizonyos élőhelyváltozások: erdők kivágásával több nyílt füves terület keletkezett, ahol az állatok éjszaka táplálkozhatnak, miközben a megmaradt fák nappali menedéket nyújtanak. Victoria államban kevésbé gyakoriak.

Viselkedés és táplálkozás

Mint sok makropoda, a vörös nyakú wallaby is jellemzően magányosan él, de alkalmanként laza társas csoportokban (úgynevezett csordák vagy „mobs”) gyűlnek össze, különösen a táplálkozóhelyeken. Főként éjszakai és alkonyati (krepuszkuláris) életmódot folytatnak: késő délután és éjszaka legelnek, nappal fák vagy bozótosok alatt pihennek.

Táplálékuk elsősorban fűfélék és lágyszárú növények, de alkalmanként leveleket és cserjéket is fogyasztanak. Az alkalmazkodóképességük miatt mezőgazdasági területeken is előfordulnak, ahol hasznot húznak a legelők bővüléséből.

Alfajok és szaporodás

Két alfaj különíthető el: a tasmániai forma, Macropus rufogriseus rufogriseus (más néven Bennett-falaby), és a szárazföldi forma, Macropus rufogriseus banksianus. A tasmániai példányok kisebbek, bundájuk hosszabb, és késő nyáron—többnyire február és április között—gyakoribb a költésük. Gyakran előfordulnak emberek közelében is; Hobart és más városok külvárosaiban a gyepen látjuk őket táplálkozni.

A szárazföldi alfaj általában egész évben képes szaporodni. A nőstények körülbelül 14 hónapos kor körül válnak ivaréretté. A kifejezetten a wallabykra jellemző szaporodási ciklus rövid vemhességből áll: a kölyök (a „joey”) a születés után bejut az anya erszényébe, ahol mintegy 9 hónapot tölt; részleges elválasztásuk és önállósodásuk 12–15 hónapos koruk körül fejeződik be. A vemhesség időtartama általában 30–36 nap körül van.

Életciklus, élettartam és természetes ellenségek

A vadon élő vörös nyakú wallabyok élettartama rendszerint 8–12 év körül alakul, fogságban több évvel is megélhetnek. Természetes ellenségeik közé tartoznak a dingók, nagy ragadozó madarak és egyes területeken a rókák vagy kóbor kutyák; Tasmániában a róka nem őshonos, ezért ott az ökológiai viszonyok eltérnek.

Kapcsolat az emberrel és védelmi státusz

A faj sok területen általános és alkalmazkodó, ezért a mezőgazdasági területek bővülése egyes esetekben kedvezett neki. Ugyanakkor a járművek okozta ütközések, élőhelyfragmentáció, valamint helyenként a túlzott legeltetés és beavatkozások komoly helyi veszélyek lehetnek. A faj általános védelem alatt áll egyes területeken, és globálisan a legtöbb felmérés szerint nem számít erősen veszélyeztetettnek (IUCN: Least Concern), de helyi populációk állapota eltérő lehet.

Rendszertani megjegyzés

A vörös nyakú wallaby rendszertanilag a makropodák közé tartozik; egyes forrásokban a nemzetségi besorolás idővel változott (szinonimák és átsorolások előfordulhatnak), ezért tudományos neveivel kapcsolatban érdemes a friss taxonómiai irodalmat figyelni. A cikkben használt név: Macropus rufogriseus.

Összefoglalva: a vörös nyakú wallaby egy jól alkalmazkodó, jellegzetes megjelenésű makropoda, amelynek elterjedése Ausztrália keleti partvidékétől Tasmániáig terjed. Viselkedése, táplálkozása és szaporodása hasonló a többi wallabyéhoz és kenguruéhoz, de a helyi élőhelyek és emberi hatások befolyásolják populációinak sűrűségét és állapotát.

Joey az erszénybenZoom
Joey az erszényben

Kérdések és válaszok

K: Mi a vörösnyakú wallaby tudományos neve?


V: A vörös nyakú wallaby tudományos neve Macropus rufogriseus.

K: Hol találhatóak meg a vörösnyakú wallabyk?


V: A vörös nyakú wallabyk Kelet-Ausztrália partvidéke és erdei mentén találhatók a queenslandi Rockhamptontól a dél-ausztráliai határig; Tasmániában és a Bass-szoros számos szigetén (sokan közülük valószínűleg betelepültek a szigetekre).

K: Mennyit nyomnak a hímek?


V: A hímek súlya meghaladhatja a 20 kg-ot is.

K: Hogy néz ki egy vörösnyakú wallaby?


V: A vörös nyakú wallaby úgy néz ki, mint egy kenguru. Fekete orra és mancsai, felső ajkán fehér csík, nyakán vörös színű, középszürke szőrzet található.

K: Vannak a vörös nyakú wallabynak alfajai?


V: Igen, két alfaj létezik: a Macropus rufogriseus rufogriseus (más néven Bennett-falaby) és a Macropus rufogriseus banksianus.

K: Mennyi ideig marad egy kisfiú az anyja erszényében?


V: A joey 9 hónapig marad az anyja erszényében, mielőtt 12-15 hónapos koráig tovább táplálkozna belőle.

K: Mikor szaporodnak a vörösnyakú wallabik tasmániai formái?


V: A tasmániai formák többnyire minden évben február és április között szaporodnak.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3