A protosztómák a törzs szintje feletti állatok nephrozoai taxonja. Nem része a szokásos osztályozási rendszernek.

A Bilateria rendszertani alrendbe tartoznak, és a deuterosztómákkal ellentétben állnak. A protoszómákat az embriójuk alapján különböztetik meg: a deuterosztómáknál az első nyílás (a blasztopórus) a végbélnyílás, míg a protosztómáknál a szájnyílás.

A DNS-szekvenciaelemzések alapján a protosztómák három nagy csoportba sorolhatók:

valamint számos kisebb rendszertani egység, mint például a Chaetognatha.

Jellemzők és fejlődésbiológia

A protosztómák főként a korai embrionális fejlődés különbségei alapján különíthetők el a deuterosztómáktól. E hagyományos jellemzők közé tartozik:

  • Blasztopórus sorsa: a legtöbb protosztómában a blasztopórusból lesz a szájszerv, míg a deuterosztómákban gyakran a végbélnyílás alakul ki először. Fontos azonban, hogy ez nem egy abszolút szabály: számos kivétel és átmenet létezik.
  • Kettősséges hasadás (cleavage): sok protosztómánál spirális, determinizmusra hajló osztódási mintázatot írnak le (spirálhasadás), de ez sem univerzális; több csoportban a hasadás módja eltérhet.
  • Coelom kialakulása: a klasszikus felosztás szerint a protosztómákban a testüreg (coelom) kialakulása gyakran schizocoely (szövetek szétválása) útján történik, de itt is vannak átmenetek és kivételek.

A három fő csoport rövid ismertetése

Ecdysozoa — ezek az állatok vedléssel (ecdysis) növekednek: külső vázukat rendszeresen levetik, majd új, nagyobb kitin- vagy más anyagú páncélt növesztenek. Ide tartoznak például a ízeltlábúak (rovarok, rákok, pókfélék stb.) és a fonálférgek. Az ecdysozoák rendkívül fajgazdagok és ökológiai szerepük meghatározó (szapro- és fitofágok, ragadozók, paraziták).

Platyzoa — ez a csoport többnyire apró, gyakran lapult testű állatokat foglal magában, például a platyhelminthesák (laposférgek) és a rotiperák (foraminak is hasonló elnevezéssel fordulnak elő a mikroszkopikus élőlények között). Sok platyzoa tag parazita vagy mikroszkopikus élőhelyekhez alkalmazkodott; a csoport besorolása és határai még vitatottak a szakirodalomban.

Lophotrochozoa — ide tartoznak többek között a puhatestűek (molluszkák) és a gyűrűsgyíkok (a linkben szereplő elnevezés a hagyományos szakkifejezésektől eltérhet; a csoporthoz általában a gyűrűsférgek, azaz az annelida tartoznak). A lophotrochozoák közös jellemzői közé sorolják a lophophorát (légző- és táplálékfogó koronaszervek egyes csoportokban) vagy a trochophora lárvát, bár ezek sem minden tagra jellemzők egyformán.

Filogenetika, fosszíliák és rendszertani viták

A modern rendszertanban a protosztóma–deuterosztóma felosztás mögött nagyrészt filogenomikai és molekuláris adatok állnak. A DNS-szekvenciák és genomikai összehasonlítások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a tradicionális, kizárólag morfológiai/fejlődésbiológiai alapú rendszerezést pontosítsuk. Ugyanakkor számos csoport pontos helyzete vitatott, és előfordulnak alternatív fák is.

A fosszilis anyagból, különösen a kambriumi robbanás idejéből származó leletek, fontos információkat adnak a korai bilateriák és protosztómák eredetéről, de sok fosszilis forma rendszertani besorolása nehéz a hiányos morfológiai jellegzetességek miatt.

Ökológiai és gazdasági jelentőség

A protosztómák rendkívül változatos életmódot és ökológiai szerepet töltenek be: vannak köztük fotoszintetizáló élőhelyekre kötődők, lebontók, ragadozók, de sok fontos parazita is (például egyes laposférgek, fonálférgek). Emberi szempontból is jelentősek: mezőgazdasági kártevők, fontos haszonnövényeink beporzói (rovarok), valamint több faj okoz betegségeket emberekben és állatokban.

Összefoglalás

A protosztómák a kétoldalian szimmetrikus állatok egyik legnagyobb és legsokszínűbb csoportját alkotják. Bár a megkülönböztetésük hagyományosan embriológiai jellemzőkön alapult, ma már a molekuláris filogenetika adja a legmegbízhatóbb képet a csoportok kapcsolatairól. Számos kivétel és átmenet létezik a szabályok között, ezért a protosztóma–deuterosztóma dichotómia inkább útmutató, mint teljesen merev meghatározás.