Álskorpió (könyvskorpió) – meghatározás, tulajdonságok és fajok
Álskorpió (könyvskorpió) — részletes meghatározás, viselkedés, élőhely, több mint 3300 faj, hasznos táplálkozásuk és miért ártalmatlanok — minden egy helyen.
Az álskorpió (vagy könyvskorpió) egy pókszabású pók. Hosszuk 2 és 8 milliméter között lehet. A legnagyobb ismert faj az Ascension-szigeti Garypus titanius 12 milliméteres.
Az álskorpiók ruhamolylárvákat, szőnyegbogárlárvákat, könyvtetveket, hangyákat, atkákat és kis legyeket fogyasztanak. Emiatt kedvelik őket az emberek. Az álskorpiók kicsik, és nem tudnak ártani az embernek. Méretük miatt ritkán látni őket. Az álskorpiók egyes fajai "párzási táncot" járnak, hogy párjukat magukhoz vonzzák. A tojások az anyával maradnak, amíg az álskorpiók körülbelül egy hónaposak nem lesznek. Az álskorpióknak több mint 3300 faját tartják nyilván. Az álskorpiók legrégebbi ismert fosszíliája 380 millió évvel ezelőttről, a devon korszakból származik.
Morphológia és felismerés
Az álskorpiók jellegzetes, lapított testű pókszabásúak, négy pár járólábbal. Legfeltűnőbb részei a csápszerű pedipalpok (ollószerű "fogók"), amelyekkel zsákmányukat megragadják. Sajnálatos módon nincs náluk a valódi skorpiókra jellemző hosszú potroh és fullánk: ez az egyik legegyértelműbb különbség a hamis és az igazi skorpiók között. Bár a pedipalpusokban gyakran találhatók mérget termelő mirigyek, ez a méreg kicsi, és nem veszélyes az emberre — maximum apró, helyi reakciót okozhat ritkán.
Elterjedés és élőhely
Világszerte előfordulnak, gyakorlatilag minden kontinensen megtalálhatók, kivéve a legszélsőségesebb sarki területeket. Élőhelyük rendkívül változatos: megtalálhatók lombhullató erdők avarjában, kéregrepedések alatt, talajban, kövek alatt, barlangokban, madárfészkekben és emberi lakásokban (könyvek, régi bútorok, ruhaneműk közelében). A "könyvskorpió" elnevezés onnan ered, hogy gyakran előfordulnak könyvek között, ahol táplálékul szolgáló könyvtetvek és más apró ízeltlábúak élnek.
Táplálkozás és vadászati mód
Ragadozók: apró rovarokat és ízeltlábúakat fogyasztanak. Tipikus zsákmányaik közé tartoznak a rovarlárvák (például ruhamoly lárvák), szőnyegbogár-lárvák, hangyák, atkák, legyek és könyvtetvek. A zsákmány elfogásához a pedipalpusokkal ragadják meg, majd a chelicerae (állkapcsok) segítségével roncsolják és folyékony táplálékká alakítják.
Szaporodás és fejlődés
A hímek gyakran speciális párzási viselkedést — az ismert "párzási táncot" — mutatnak. A hím spermatofórát helyez le, amit a nőstény felvesz. A tojásokból kialakuló utódok — a lárvák vagy protonymphok — nagy részét az anya gondozza: néhány faj a tojásokat és a fiatalokat egy „kölyökméhhez” hasonló burokban tartja, és a kicsik az anyán utazhatnak vagy az anyatest tetején maradnak az első vedlésig. A fejlődés több nimfális állapoton mehet keresztül; az életciklus fajonként eltér, de sok faj több évig is élhet.
Viselkedés: phoreszia és selyemhasználat
Sok álskorpió faj alkalmazza a phoresziát: más nagyobb rovarokra, pókokra, sőt madarakra kapaszkodva messzebb juthatnak (úti-cipelés, „hitchhiking”). Ez a stratégia segíti őket új élőhelyek kolonizálásában. Érdekesség, hogy selymet is képesek készíteni: speciális mirigyek a chelicerae-ben selyemfonalak előállítására szolgálnak, amelyeket például a kölyökzsákok előállításához vagy búvóhelyek kialakításához használnak.
Rendszertan és fajgazdagság
Az álskorpiók rendjébe (Pseudoscorpiones) több mint 3300 faj tartozik, sok nemzetségre és családra felosztva. A házi környezetből legismertebbek közé tartozik például a Chelifer nemhez tartozó Chelifer cancroides (közönséges könyvskorpió), de a csoportban sok különleges és ritka faj is található, köztük a már említett Ascension-szigeti Garypus titanius.
Fosszilis események
Az álskorpiók egyik legrégebbi ismert fosszíliája a devon korszakból, körülbelül 380 millió évvel ezelőttről származik, ami arra utal, hogy nagyon régi eredetű csoportot alkotnak. Későbbi leletek között előfordulnak borostyánba zárt példányok is, amelyek morfológiai részleteket hagytak fenn és segítenek megérteni a csoport evolúcióját.
Kapcsolat az emberrel és irtás
Általában hasznos állatoknak tekinthetők, mert olyan kártevőket fogyasztanak, amelyek könyvekben, ruhaneműkben vagy háztartási textíliákban károsíthatnák az anyagokat. Nem mérgezőek az emberre, és ritkán láthatók a kicsi méretük miatt. Ha valaki mégis zavaróként éli meg jelenlétüket, a legegyszerűbb módszerek: takarítás, porszívózás, könyvek és textíliák száraz, tiszta tárolása, illetve a nedvesség csökkentése — általában nincs szükség rovarirtószerekre.
Összefoglalás
Az álskorpiók kis, ártalmatlan, mégis ragadozó pókszabásúak, amelyek hasznos szerepet töltenek be a kis testű ízeltlábúak szabályozásában. Könnyen felismerhetők az ollószerű pedipalpusokról és az igazi skorpióktól eltérő, fullánk nélküli megjelenésükről. Több ezer fajukkal és ősi fosszilis történetükkel érdekes és fontos csoportot alkotnak az ízeltlábúak között.
Könyvskorpió (Chelifer cancroides) egy nyitott könyv tetején.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az álnév?
V: Az álskorpió egy 2-8 milliméter hosszú pókszerű állat.
K: Melyik a legnagyobb ismert álskorpiófaj?
V: A legnagyobb ismert álskorpiófaj a Garypus titanius, amely Ascension szigetén található, és 12 milliméter hosszú.
K: Mit esznek az álskorpiók?
V: Az álskorpiók ruhamolylárvákat, szőnyegbogárlárvákat, könyvtetveket, hangyákat, atkákat és kis legyeket esznek.
K: Ártalmasak-e az álskorpiók az emberre?
V: Nem, az álskorpiók kis méretük miatt nem árthatnak az embernek.
K: Miért kedvelik az emberek az álskorpiókat?
V: Az álskorpiókat azért kedvelik az emberek, mert olyan kártevőket esznek, amelyek kárt tehetnek a ruhákban és a könyvekben.
K: Hogyan vonzzák egyes álskorpiófajok a párjukat?
V: Egyes álskorpiófajok "párzási táncot" járnak, hogy párjukat magukhoz vonzzák.
K: Mennyi ideig maradnak az álskorpiók tojásai az anyjukkal?
V: Az álskorpiók petéi az anyával maradnak, amíg az álskorpiók körülbelül egy hónaposak nem lesznek.
Keres