Pointe du Hoc egy helyszín Normandiában, Észak‑Franciaországban. A tenger felé meredek, körülbelül 30 m (100 láb) magas sziklák zuhannak le, aljuknál egy keskeny strand húzódik, amely dagálykor víz alatt van, apálykor pedig megtalálható. A területnek a II. világháború idején különleges stratégiai jelentősége volt: a magas, meredek partvonal jó tüzérségi megfigyelő- és lövészállást biztosított a parton álló erődítményeknek.
Történelmi háttér és stratégiai szerep
1944-ben Pointe du Hoc része volt az Overlord hadműveletnek, amely a történelem egyik legnagyobb tengeri inváziója volt. A második világháború alatt a szövetséges parancsnokok tervéhez hozzátartozott a francia partok német ellenőrzésének megtörése. A németek a partvonalon hat 155 mm-es ágyút helyeztek el erős betonerődökben, amelyek technikailag képesek voltak lőni a szövetséges hajókra, valamint az Utah Beach és az Omaha Beach partjaira partraszálló csapatokra.
Előkészületek és légicsapások
Az Angliából kiinduló szövetséges légierő és tengerészeti tűztámogatás előzetes bombázásokat és ágyútűzt alkalmazott Pointe du Hoc ellen, hogy semlegesítse a német állásokat. Ennek ellenére a légicsapások és a tüzérségi tűz nem tüntette el teljesen a nehéz tüzérségi ágyúkat; a németek egy részben áthelyezték a lövegeket és a tartalékokat, illetve mélyített fedezékekbe és soroktakarásokba húzódtak.
Amerikai ranger-művelet és a sziklamászás
Az amerikai rangerek hónapokig együtt edzettek brit kommandósokkal, gyakorolva a sziklák és meredélyek megmászását, speciális kötelek, horoglétrák és más eszközök használatát. A partraszállást lapos fenekű partraszálló hajókról hajtották végre (LCA és LCVP, az úgynevezett Higgins-csónakok), amelyeket a brit haditengerészet matrózai és amerikai tengerészek kezeltek. A csónakokat a parttól néhány száz méterre engedték le, és a fedélzetre szerelt páncélzat (a csónakok oldalára szerelve) valamennyi védelmet nyújtott ugyan, de lassította is a mozgást.
A partraszálló egységeknek a közvetlen tűz alatt álló, meredek sziklafalakat rövid idő alatt meg kellett mászniuk: kötelekkel, horoglétrákkal és csákányokkal emelkedtek fel a szirtre. A cél a német ágyúk semlegesítése volt még azelőtt, hogy azok megzavarnák a közeli partoknál lefolyó partraszállásokat.
A harcok és utóhatásuk
Amikor a rangerek elérték a szikla tetejét, azt tapasztalták, hogy a nehéz lövegek nem mindig voltak a megszokott helyükön: a németek egy része előrelátóan áthelyezte a lövegeket és elrejtette őket a hátsó területeken. A rangers egységek azonban felkutatták a lövegeket és — ha megtalálták — megsemmisítették azokat robbanóanyaggal vagy a csővégre helyezett töltetekkel, illetve biztosították a területet, amíg megerősítések megérkeztek. A harc során erős visszavágások és veszteségek történtek; a művelet heroikus harci cselekménynek számít a szövetséges partraszállások történetében.
Emlékhely és mai állapot
Pointe du Hoc ma történelmi emlékhely: jól láthatók a bombatölcsérek, megrongálódott bunkerek és megmaradt lövészárkok. A hely a látogatók számára nyitott, és emlékeztet a partraszállásban nyújtott bátorságra és a művelet súlyára. A helyszínen emlékmű áll az elesett rangerök és a szövetséges áldozatok emlékére; az eredeti erődítések maradványai és a táj sebei a háború nyomait őrzik.
Pointe du Hoc szerepe a II. világháború normandiai partraszállásában a stratégiai tüzérségi veszély megszüntetésében rejlett: a rangerek kockázatos feladata, hogy semlegesítsék a német tüzérséget, hozzájárult ahhoz, hogy a közeli Utah és Omaha partokra érkező erők kisebb zavarás mellett tudtak partra szállni és előretörni a szárazföldön.
