Pointe du Hoc — Normandiai sziklafok: D-nap és II. világháborús harchely
Pointe du Hoc — Normandiai sziklafok: D-nap legendás II. világháborús harchely, drámai tengerparti sziklák, amerikai rangerek hőstettei és történelmi emlékhely.
Pointe du Hoc egy helyszín Normandiában, Észak‑Franciaországban. A tenger felé meredek, körülbelül 30 m (100 láb) magas sziklák zuhannak le, aljuknál egy keskeny strand húzódik, amely dagálykor víz alatt van, apálykor pedig megtalálható. A területnek a II. világháború idején különleges stratégiai jelentősége volt: a magas, meredek partvonal jó tüzérségi megfigyelő- és lövészállást biztosított a parton álló erődítményeknek.
Történelmi háttér és stratégiai szerep
1944-ben Pointe du Hoc része volt az Overlord hadműveletnek, amely a történelem egyik legnagyobb tengeri inváziója volt. A második világháború alatt a szövetséges parancsnokok tervéhez hozzátartozott a francia partok német ellenőrzésének megtörése. A németek a partvonalon hat 155 mm-es ágyút helyeztek el erős betonerődökben, amelyek technikailag képesek voltak lőni a szövetséges hajókra, valamint az Utah Beach és az Omaha Beach partjaira partraszálló csapatokra.
Előkészületek és légicsapások
Az Angliából kiinduló szövetséges légierő és tengerészeti tűztámogatás előzetes bombázásokat és ágyútűzt alkalmazott Pointe du Hoc ellen, hogy semlegesítse a német állásokat. Ennek ellenére a légicsapások és a tüzérségi tűz nem tüntette el teljesen a nehéz tüzérségi ágyúkat; a németek egy részben áthelyezték a lövegeket és a tartalékokat, illetve mélyített fedezékekbe és soroktakarásokba húzódtak.
Amerikai ranger-művelet és a sziklamászás
Az amerikai rangerek hónapokig együtt edzettek brit kommandósokkal, gyakorolva a sziklák és meredélyek megmászását, speciális kötelek, horoglétrák és más eszközök használatát. A partraszállást lapos fenekű partraszálló hajókról hajtották végre (LCA és LCVP, az úgynevezett Higgins-csónakok), amelyeket a brit haditengerészet matrózai és amerikai tengerészek kezeltek. A csónakokat a parttól néhány száz méterre engedték le, és a fedélzetre szerelt páncélzat (a csónakok oldalára szerelve) valamennyi védelmet nyújtott ugyan, de lassította is a mozgást.
A partraszálló egységeknek a közvetlen tűz alatt álló, meredek sziklafalakat rövid idő alatt meg kellett mászniuk: kötelekkel, horoglétrákkal és csákányokkal emelkedtek fel a szirtre. A cél a német ágyúk semlegesítése volt még azelőtt, hogy azok megzavarnák a közeli partoknál lefolyó partraszállásokat.
A harcok és utóhatásuk
Amikor a rangerek elérték a szikla tetejét, azt tapasztalták, hogy a nehéz lövegek nem mindig voltak a megszokott helyükön: a németek egy része előrelátóan áthelyezte a lövegeket és elrejtette őket a hátsó területeken. A rangers egységek azonban felkutatták a lövegeket és — ha megtalálták — megsemmisítették azokat robbanóanyaggal vagy a csővégre helyezett töltetekkel, illetve biztosították a területet, amíg megerősítések megérkeztek. A harc során erős visszavágások és veszteségek történtek; a művelet heroikus harci cselekménynek számít a szövetséges partraszállások történetében.
Emlékhely és mai állapot
Pointe du Hoc ma történelmi emlékhely: jól láthatók a bombatölcsérek, megrongálódott bunkerek és megmaradt lövészárkok. A hely a látogatók számára nyitott, és emlékeztet a partraszállásban nyújtott bátorságra és a művelet súlyára. A helyszínen emlékmű áll az elesett rangerök és a szövetséges áldozatok emlékére; az eredeti erődítések maradványai és a táj sebei a háború nyomait őrzik.
Pointe du Hoc szerepe a II. világháború normandiai partraszállásában a stratégiai tüzérségi veszély megszüntetésében rejlett: a rangerek kockázatos feladata, hogy semlegesítsék a német tüzérséget, hozzájárult ahhoz, hogy a közeli Utah és Omaha partokra érkező erők kisebb zavarás mellett tudtak partra szállni és előretörni a szárazföldön.
Támadás
Az amerikai 2. és 5. hadsereg Ranger-hadosztályai a Pointe du Hoc-i sziklákhoz csatlakoztak. James Earl Rudder ezredes vezette a támadást. A támadás a D-nap reggel 6:30-kor kezdődött, amikor a USS Texas csatahajó leállította a Pointe du Hoc tüzelését. Mivel az időjárás rossz volt, a rangerek csónakjai a vízben sodródtak, és fél órával tovább tartott, mire a partra értek. Addigra a németek kijöttek az erődjeikből, és a szikla tetején készenlétben álltak.
Az amerikai partraszálló hajók elérték a partot, és a hadsereg rangerjei felszaladtak a parton a sziklákhoz. A katonák rakétahajtású csáklyákhoz rögzített köteleket használtak a sziklák megmászásához. Két katona egy fadobozban vitte a köteleket és a csáklyákat. A katonák a partraszálló csónakokhoz rögzített létrákat és a csónakokból kilőtt csáklyákat is használtak.
Amikor az erdőjárók felértek a sziklák tetejére, katonák kisebb csoportjai támadtak a németekre. Miután elérték az erődöket, ahol a németek szerintük a fegyvereket tartották, az erdőőrök megállapították, hogy az ágyúk már nincsenek ott. Az erdőőrök a szárazföld belsejébe mentek, és megkeresték az ágyúkat, és meg is találták őket. Termit tűzgránátokkal olvasztották meg az ágyúk fontos részeit.
A 225 katonából csak 90 volt még harcképes, amikor az erősítés megérkezett.
Hely a nagy német ágyúnak
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Pointe du Hoc?
V: Pointe du Hoc egy helység Észak-Franciaország Normandia régiójában. A tenger felé meredek sziklák esnek lefelé, alján pedig egy nagyon vékony strand található.
K: Miért volt fontos Pointe du Hoc a második világháború alatt?
V: A II. világháború alatt Pointe du Hoc része volt az Overlord hadműveletnek, amely a történelem legnagyobb tengeri inváziója volt. A németek nagyon nagy ágyúkat helyeztek el Pointe du Hoc-nál, hogy lőjék a szövetséges hajókat és csapatokat, amelyek a Utah Beach-en és az Omaha Beach-en akartak partra szállni.
K: Hogyan próbálták a szövetségesek megtörni a nehéz tüzérségi ágyúkat?
V: A szövetségesek úgy próbálták megtörni a nehéz tüzérségi ágyúkat, hogy Angliából érkező repülőgépek bombákat dobtak le Pointe du Hoc-ra. Nem sikerült azonban megtörniük őket, és a németek elszállították őket.
K: Milyen típusú hajókat használtak a brit haditengerészet tengerészei a Franciaország elleni támadáshoz?
V: A brit haditengerészet tengerészei Franciaország elleni támadásukhoz a csapatok partra szállítására készült lapos fenekű partraszálló hajókat, az úgynevezett LCA-kat, LCVP-ket vagy Higgins-csónakokat használták. Ezeket a csónakokat a szikláktól néhány kilométerre engedték le a tengerbe, és az oldalukra extra páncélzatot szereltek a védelem érdekében.
K: Hogyan készültek fel az amerikai erdőjárók a Franciaország elleni támadásra?
V: Franciaország megtámadása előtt körülbelül öt hónapig az amerikai rangerek a brit kommandósokkal edzettek, hogy felkészüljenek a harcra, amikor eljött az ideje Franciaország lerohanásának. A kiképzési gyakorlatok részeként gyakorolták a brit sziklák megmászását.
K: Mi nehezítette meg ezeknek a különleges partraszálló hajóknak a gyors mozgást és a fordulást?
V: A különleges partraszálló hajók oldalára erősített plusz páncélzat megnehezítette a gyors mozgást és a fordulást, mivel jelentősen megnövelte a súlyukat, így lassabbak lettek, mint a normál hajók lettek volna, ha a plusz páncélzat nem véd az ellenséges tűz ellen a harci körülmények között.
Keres