Pithovírus
A pithovírus egy óriásvírus nemzetség, amely amőbákat fertőz. Kétszálú DNS-vírus, és a nagy DNS-vírusok kládjába tartozik. Először 2014-ben írták le, miután egy életképes példányt találtak egy 30 000 éves jégmagban, amelyet az oroszországi Szibériában található permafrosztból gyűjtöttek.
Méretében 50%-kal nagyobb, mint a korábbi legnagyobb ismert vírusok, de a Pandoravírus rendelkezik a legnagyobb vírusgenommal, amely 1,9-2,5 megabázisa DNS-t tartalmaz. A pithovírus vastag, ovális falú, egyik végén nyílással. Belsőleg a szerkezete egy méhsejtre hasonlít.
Genomja
A Pithovírus genomja 467 különböző gént tartalmaz, többet, mint egy tipikus vírusé, de jóval kevesebbet, mint a Pandoravírusé. Genomja sokkal kevésbé sűrű, mint bármely más ismert vírusé. Fehérjéinek kétharmada nem hasonlít más vírusokéhoz. A Pandoravírussal való fizikai hasonlósága ellenére a Pithovírus genomszekvenciája azt mutatja, hogy alig van rokonságban ezzel a vírussal. Sokkal inkább hasonlít néhány más víruscsalád tagjaira. Ezek a családok mind nagy, ikozaéderes, DNS-genommal rendelkező vírusokat tartalmaznak. A Pithovírus genomjának GC-tartalma 36%, hasonlóan a Megaviridae-hoz, szemben a pandoravírusok 61%-nál nagyobb GC-tartalmával.
Replikáció
A pithovírus genomja egy körkörös, kettős szálú DNS (dsDNS) kromoszóma, amely körülbelül 610 000 bázispárból (bp) áll. DNS-éből 467 különböző fehérje képződik. A genom kódolja az mRNS előállításához szükséges összes fehérjét; ezek a fehérjék jelen vannak a tisztított virionokban.
A pithovírus a teljes replikációs ciklusát a gazdaszervezet citoplazmájában végzi, nem pedig a gazdaszervezet sejtmagjának átvételével.
Discovery
A Pithovirus sibericumot a szibériai permafroszt 30 000 éves mintájában fedezték fel. A vírust 30 méter mélyen a felszín alá temetve fedezték fel egy késő pleisztocén kori üledékben. Akkor találták meg, amikor a 2000-ben gyűjtött folyóparti mintákat amőbáknak tették ki. Az amőbák haldokolni kezdtek, és kiderült, hogy óriásvírust tartalmaznak. A szerzők elmondták, hogy az az ötletük támadt, hogy új vírusok után kutassanak a permafroszt mintákban, miután olvastak egy kísérletről, amely két évvel korábban egy hasonlóan idős magot élesztett újra.
Bár a vírus ártalmatlan az emberre, életképessége az évezredekig tartó fagyasztás után aggodalomra adott okot, hogy a globális éghajlatváltozás és a tundrai fúrások potenciálisan veszélyes vírusok felszínre kerüléséhez vezethetnek. Más tudósok tagadják, hogy ez valós veszélyt jelentene.
