Patiala egy történelmi szikh hercegi állam (princely state) volt, amely a források többsége szerint a 18. század elejétől a függetlenség utáni átmeneti időszakig, 1714–1948 között létezett. Uralkodói a Phul leszármazottai, a Chaudhary Phul (1627–1689) nevű antecessorhoz kötődő Sidhu Jat-klánból származtak, akik a pandzsábi Bathinda körzetbeli Mehraj faluból eredtek. A Phul-családból eredő másik ismert Phulkian államok közé tartozott Dzsind és Nabha is. A princely state központja a Malva régióban fekvő Patiala városa volt; területe a Bathinda környékétől egészen a jelenlegi Mohali (Szászszváru / Sahibzada Ajit Singh Nagar) környékéig terjedt. A dinasztiát általában Phulkian (vagy egyszerűen Patiala) dinasztiaként említik.
Eredet és családi háttér
A Phul-ház a Sidhu klánhoz tartozó dzsatt család volt, amely a Punjab Malva-régióból származott. Őseik az 1600-as évek elején tértek át a szikh hitre, és családi hagyományuk szerint a 11. században uralkodó sidhu dzsátok leszármazottai. A Sidhu család később a Malva régióba vándorolt, majd a Bathinda környékén telepedett le.
A Sidhu dzsáták és a Bathinda körzetben élő Bhullar dzsátok között hosszú ideig feszült viszony volt; egymással háborúskodtak. Később azonban előfordultak politikai és családi egyezségek is: egy ismert esetben Nanu Bhullar lányát a Sidhu családhoz adták férjhez, ami a későbbi patialai uralkodócsalád leszármazását is érintette.
Történelmi kapcsolatok és konfliktusok
A Phulkian uralkodók viszonya a többi szikh misllel és a khalsával összetett volt. Bár a Phulkianok a szikh közösség részei voltak, politikai döntéseik és szövetségeik — például kapcsolataik Ahmed Sah Abdali (Durrani) afgán uralkodóval, illetve később a Brit Birodalommal — gyakran féltékenységet és bizalmatlanságot váltottak ki a többi szikh vezető körében.
Az 1760-as években a Dal Khalsa — a szikh fővezérek és a khalsa közösség szakrális testülete — Amritsarban, az Akal Takhatnál összeülve úgy döntött, hogy bizonyos politikai lépések miatt Patialától megvonják a teljes elfogadást, és a Phulkianokat a khalsa politikai szövetségeihez képest kívülállóként kezelték. Ugyanakkor egyes források szerint Ahmad Shah Abdali elismerése és bizonyos címmel, valamint érmeverési joggal kapcsolatos lépések (amelyeket egyes szerzők a phulkian vezetőkhöz kötik) tovább növelték a feszültséget a khalsa irányába.
Például amikor a híres Bhangi Misl vezető, Sardar Hari Singh Dhillon (r. 1746–1764) megtudta, hogy Ahmad Shah Abdali a Patiala területén tartózkodik, Amritsarból sereget indított, hogy az idegen jelenlétet elűzze; útközben azonban a hadjárat megszakadt és Hari Singh Dhillon meggyilkolásáról is beszámolnak a források. Később fia, Sardar Ganda Singh Dhillon (megh. 1776) házasság útján is kapcsolatot létesített a patialai udvarral: 1787-ben lakodalmat tartottak Bibi Rattan Kaur, a patialai Sahib Singh leánya fogadására, és öt évvel később Bibi As Kaur is a családhoz került — ez a családi ág később is fontos szerepet játszott a dinasztia életében.
Viszony a brit hatalommal
A 19–20. század folyamán a Phulkian államok közül Patiala különösen jó kapcsolatokat ápolt a Brit Birodalommal. A szutjel államok (Sutlej states) közé tartozó patialai udvar a britekkel szövetségben maradt, és katonai/szövetségi együttműködést vállalt — több alkalommal a phulkian seregek a brit oldalon harcoltak a régió különböző konfliktusaiban. Ez a kapcsolat a társadalmi és kulturális életben is megmutatkozott: a patialai uralkodók némelyike viszonylag világi, anglicizált életmódot folytatott, és a brit közigazgatással való együttműködést preferálta a khalsa-vonalbeli szélesebb szikh konszenzus helyett.
Az 1809–1947 közötti időszakban Patiala mint hercegi állam belső autonómiával rendelkezett, miközben külső ügyekben és védelmi kérdésekben brit protektorátus alatt állt. A phulkian család egyes tagjai később politikai szerepet vállaltak a független India pártpolitikájában is.
Kulturális örökség és építészet
Patiala városa és udvara gazdag kulturális örökséget hagyott maga után. Az uralkodók mecénásként támogatták a zenét, a költészetet és az építészetet. A patialai udvarhoz kötődő zenei hagyományok közül külön ismert a Patiala gharana, amely a klasszikus indiai ének egyik fontos iskolájává vált. Patiala jellegzetes építészeti emlékei közé tartozik a Qila Mubarak (a királyi erőd- és palotaegyüttes), számos mecset, síremlék és palota, amelyek a város történelmi arculatát formálták.
1947–1948: csatlakozás és utóélet
India függetlenné válása után a princely state-ek döntési helyzetbe kerültek. A patialai uralkodó, Yadavindra Singh, 1947–1948 körül csatlakozott az Igazgatási egyezmények és tárgyalások nyomán az Indiai Unióhoz. 1948. július 15-én több szomszédos kelet-punjabi hercegi állammal együtt Patiala, Jind és Nabha részt vett a Patiala and East Punjab States Union (PEPSU) létrehozásában. Yadavindra Singh lett a PEPSU első rajpramukhja (államelnöke). 1956-ban a PEPSU beolvasztása után területek nagy része a Punjab tagállam részévé vált; az 1966-os államhatár-átrendezés során egyes területek a később létrejött Haryana államhoz kerültek.
Politikai és társadalmi jellemzők
A Phulkian dinasztia tagjai jellemzően inkább világi, pragmatikus uralkodóknak számítottak, akik a modernizációt és a brit kapcsolatok előnyeit is kihasználták. Sok uralkodó és előkelő a függetlenség után aktív szerepet vállalt a modern indiai politikában: például Yadavindra Singh később a Politikai életben is részt vett és a Kongresszussal is kapcsolatba került. A phulkian államok döntései a 18–19. században a régió politikai dinamikáját és a szikh közösségen belüli erőviszonyokat egyaránt befolyásolták.
Összességében Patiala és a Phulkian dinasztia fontos szereplői voltak a pandzsábi és szikh történelemnek: egyrészt a helyi politikai egységek alapítójaként és mecénásként, másrészt a brit korszak alatt működő princely state-k közül az egyik legismertebbként, amely jelentős hatást gyakorolt a régió kulturális és közigazgatási alakulására.
