Permineralizáció
A permineralizáció a fosszilizáció olyan folyamata, amelynek során az ásványi lerakódások az élőlények belső öntvényeit képezik.
A vízben lévő ásványi anyagok kitöltik a szerves szövetek belső tereit. A folyamat a lágyszövetek és a keményszövetek felvételét adja. A permineralizációval rendelkező fosszíliák hasznosak a belső szerkezetek tanulmányozásában, különösen a növényeknél.
A talajból, tavakból vagy óceánokból származó víz beszivárog a szerves szövetek pórusaiba, és a lerakódott ásványi anyagokkal kristályöntvényt képez. A pórusos sejtfalakban kristályok kezdenek kialakulni. Ez a folyamat a falak belső felületén folytatódik, amíg a sejt központi ürege, a lumen teljesen ki nem telik. Maguk a sejtfalak érintetlenül maradnak a kristályok körül. A permineralizáció abban különbözik a megkövesedéstől, hogy a szerves anyag csak feltöltődik ásványi anyagokkal, és nem cserélődik ki teljesen. A permineralizáció többféleképpen is bekövetkezhet:
Szilícium-dioxid gömbök
Egy széngolyó
Típusok
Szilíciumosodás
A kovásodás a permineralizáció leggyakoribb típusa.
Karbonát ásványosodás
A karbonátásványosodás széngolyók formájában fordul elő. A széngolyók növények és szöveteik megkövesedései, amelyek általában tengervíz vagy savas tőzeg esetén keletkeznek. Ez a fajta megkövesedés a felső karbon korszak (325-280 millió évvel ezelőtt) növényi életéről ad információt.
Piritizáció
A szervezetek piritizálódnak, amikor vas-szulfidokkal telített tengeri üledékben tartózkodnak.
