Acoelomorpha és Xenacoelomorpha — ismertetés, rendszertan és élőhely
Acoelomorpha és Xenacoelomorpha: részletes ismertetés, rendszertan, evolúciós helyzet és tengeri élőhelyeik — életmód, morfológia és kutatási eredmények egy cikkben.
Az Acoelomorpha az állatok egy olyan csoportja, amelynek jellemzői egykor a Platyhelminthes (laposférgek) törzsébe tartoztak.
2004-ben molekuláris vizsgálatok kimutatták, hogy ez téves.
Most már egyértelmű, hogy legközelebbi rokonaik a Xenoturbellida, és a két csoport alkotja a javasolt új törzset, a Xenacoelomorpha-t.
A legtöbb kutató úgy véli, hogy a kétéltűek között bazális, a Cnidariáknál valamivel származékosabbak. A legújabb eredmények azt sugallják, hogy (a Xenoturbellával együtt) a deuterosztómák bázisa közelében helyezkedhetnek el. Egy folyamatban lévő közös kutatási projektben "a kutatók ... bíznak abban, hogy megállapodásra jutnak arról, hogy az acoelek hol helyezkednek el az evolúciótörténetben".
"Az eredmények azt mutatják, hogy a két csoport egy újonnan besorolt törzset alkot... amelyet a szerzők 'Xenacoelomorpha' néven neveznek el. A xenacoelomorf törzs a deuterosztómák három ismert törzséhez csatlakozik: a gerincesekhez (beleértve az embert is), a tüskésbőrűekhez (pl. tengeri csillagok) és a hemichordatákhoz (makkférgek)".
Az akácok szinte teljesen tengeri állatok, az üledékszemcsék között élnek, planktonként úsznak, vagy algákon kúsznak. Az akácoknak statocisztájuk van, ami feltehetően segít nekik a gravitációhoz való igazodásban. Puha testük miatt nehéz őket besorolni.
Morfológia és felépítés
Általános megjelenés: Az acoelomorfák általában apró, néhány millimétertől néhány centiméterig terjedő, lapított vagy hengeres testű állatok. Testük egyszerű felépítésű: nincs jól fejlett testüregük (coelom), és a belső szervek sem differenciálódtak erősen. A testet gyakran fedő csillós hámsejtek (cilia) mozgatják őket a felszínen vagy a vízoszlopban.
Emésztőrendszer: Sok fajnak egyszerű, zsákszerű emésztőrendszere van egyetlen nyílással (száj), amelyen keresztül táplálkoznak — gyakran nincs külön anus. Egyes acoeleknél az emésztősejtek szinkíciumba rendeződnek, másoknál egyszerű gastrovascularis rendszer figyelhető meg.
Idegrendszer és érzékszervek: Az idegrendszer egyszerű; előfordulhat difúz ideghálózat vagy néhány longitudinális idegpálya és egy elülső ganglion. Sok fajnál található statociszta vagy más egyszerű érzékszerv, amelyek a helyzetérzékelésben és a gravitáció érzékelésében játszanak szerepet.
Izomzat és mozgás: Az izomrétegek általában kereszt- és hosszanti izmokból állnak, amelyek együtt a cilias mozgással segítik a haladást. A test szerkezete és a puha test miatt azonosításuk és preparálásuk gyakran nehézkes.
Rendszertan és filogenetika
Csoportok: Az Acoelomorpha hagyományosan a laposférgekkel együtt szerepelt, de az utóbbi évtizedek molekuláris eredményei alapján két jól elkülöníthető egységre osztják: az acoelekre és a nemertodermatidákra, amelyek rokonságban állnak a Xenoturbellida nemzetséggel, és együtt alkotják a javasolt Xenacoelomorpha törzset.
Filogenetikai helyzet: A csoport evolúciós pozíciója vitatott: egyes vizsgálatok a bilateralis állatok (Bilateria) korai leszármazottainak helyezik el őket (azaz a többi bilateri-től elágazó, "bazális" vonalnak), míg mások a deuterosztómákhoz vagy a gerinctelen deuterosztóm csoportok közelébe sorolják. A vita oka részben a rövid genetikai szakaszokra és gyors evolúcióra visszavezethető torzítások (pl. long-branch attraction), valamint a minták technikai korlátai.
Élőhely és ökológia
Az tengeri élőhelyek a leggyakoribbak: kövületek között, homok- és iszaprétegekben (interstitialis életmód), algák felületén, némely faj kisebb görgetett üledékek között vagy akár planktonként lebegve található. Táplálékuk elsősorban apró állati részecskékből, egysejtűekből, mikroalgákból és lebegő szerves anyagból áll; egyes xenoturbellidek táplálékának bivalvák lárváit és petéit jelölték meg.
Szaporodás és fejlődés
Many acoelomorphs are simultaneous hermaphrodites: they possess both male and female reproductive organs and often mate by reciprocal copulation. Fertilization can be internal; development tends to be direct (no distinct larval stage in many species), although details vary. Asexual reproduction by fragmentation or budding and nagyon jó regenerációs képességek is előfordulnak egyes fajoknál.
Kutatási jelentőség és nehézségek
A Xenacoelomorpha és az Acoelomorpha vizsgálata fontos az állatok ősi fejlődésének és a bilaterális testtervek kialakulásának megértéséhez. Az egyszerű testfelépítésük miatt kulcsfontosságúak az ősi bilateri közös ős rekonstrukciójában. Ugyanakkor a kicsi, lágyszövetű test és a ritka fosszilis nyomok miatt anatómiai és paleontológiai adatok hiányosak, a molekuláris munkákat pedig megnehezíti a mintaanyag előkészítése és a genetikai kontaminációk elkerülése.
Fosszilis nyomok és elterjedés
Fosszilis bizonyítékok ritkák; a puha testű élőlények megőrződése kevésbé valószínű, ezért közvetlen fosszilis adat kevés áll rendelkezésre. Ennek ellenére a modern elterjedésük széles: a hideg és meleg tengerektől a part menti zónákig sok élőhelyen előfordulnak.
Azonosítás és vizsgálati módszerek
Az acoelomorphák azonosítása gyakran mikroszkópos vizsgálatot, histológiai metszeteket és molekuláris (DNS/RNS) elemzést igényel. A modern filogenetikai vizsgálatok nagy genomikus adathalmazokra és precíz laboratóriumi munkára épülnek, amelyek segítenek a csoportok rokonsági viszonyainak tisztázásában.
Összefoglalva: Az Acoelomorpha és a hozzájuk közel álló Xenoturbellida összefoglalva a Xenacoelomorpha csoportját alkotják, és egyszerű, puha testfelépítésű, főleg tengeri életmódú állatok. Evolúciós helyzetük fontos kérdés a bilateriák eredetének vizsgálatában, és a tudomány központi problémája ma is, hogy pontosan hová illeszthetők a törzsfán.
Kérdések és válaszok
K: Mik azok az Acoelomorpha?
V: Az Acoelomorpha az állatok olyan tulajdonságokkal rendelkező csoportja, amelyeket egykor a Platyhelminthes (laposférgek) törzsébe soroltak.
K: Mit mutattak ki a molekuláris vizsgálatok az Acoelomorpha csoportról?
V: A molekuláris vizsgálatok kimutatták, hogy legközelebbi rokonaik a Xenoturbellida, és a két csoport alkotja a javasolt új törzset, a Xenacoelomorphákat.
K: A legtöbb kutató szerint az Acoelomorpha milyen kapcsolatban áll más állatokkal?
V: A legtöbb kutató úgy véli, hogy a kétéltűek között bazálisak, valamivel származékosabbak, mint a Cnidariák.
K: Hol helyezkednek el az Acoelomorpha potenciálisan az evolúciós fán?
V: A legújabb eredmények azt sugallják, hogy (a Xenoturbellával együtt) a deuterosztómák aljához közel helyezkedhetnek el.
K: Mit akar elérni a folyamatban lévő közös kutatási projekt?
V: A folyamatban lévő közös kutatási projektben "a kutatók ... bíznak abban, hogy megállapodásra jutnak arról, hogy az acoelek hol helyezkednek el az evolúciótörténetben".
K: Melyik az az újonnan besorolt törzs, amelyhez az Acoelomorpha tartozik?
V: Az újonnan besorolt törzs, amelyhez az Acoelomorpha tartozik, a Xenacoelomorpha.
K: Melyek az Acoelomorpha néhány jellemzője?
V: Az acélosok szinte teljes egészében tengeri állatok, amelyek az üledékszemcsék között élnek, planktonként úsznak vagy algákon kúsznak. Az acéliáknak statocisztájuk van, amely feltehetően segít nekik a gravitációhoz való igazodásban. Puha testük miatt nehéz őket besorolni.
Keres