Megfigyelés

A megfigyelés egy intelligens élőlény (pl. az ember) tevékenysége, amely érzékeli és korábbi ismereteinek és elképzeléseinek keretei között elsajátítja egy jelenség ismeretét.

A megfigyelés több mint a puszta megfigyelés: A megfigyelés megfigyelést és ismeretszerzést igényel.

Az önmeghatározó műszerekből származó megfigyelések gyakran megbízhatatlanok. Az ilyen megfigyelések nehezen reprodukálhatók, mert még ugyanazon ingerek tekintetében is változhatnak. Ezért nem sok hasznukat veszik az olyan egzakt tudományokban, mint a fizika, ahol olyan műszerekre van szükség, amelyek nem határozzák meg önmagukat. Ezért gyakran szükség van különböző mesterséges műszerek, például spektrométerek, oszcilloszkópok, kamerák, távcsövek, interferométerek, magnetofonok, hőmérők stb. és olyan eszközök, mint az órák, mérlegek használatára, amelyek segítenek a megfigyelésből nyert információ pontosságának, minőségének és hasznosságának javításában.

A tudomány pontossága és óriási sikere elsősorban a tudomány által vizsgált valóság megfigyelésének pontosságának és objektivitásának (azaz megismételhetőségének) tulajdonítható.

A megfigyelés szerepe a tudományos módszerben

A tudományos módszer a jelenségek vizsgálatára, új ismeretek megszerzésére, illetve a korábbi ismeretek korrigálására és integrálására szolgáló technikákra utal. Ahhoz, hogy egy vizsgálati módszer tudományosnak nevezhető legyen, megfigyelhető, empirikus és mérhető bizonyítékok gyűjtésén kell alapulnia, meghatározott érvelési elvek alapján. A tudományos módszer megfigyelés és kísérletezés útján történő adatgyűjtésből, valamint hipotézisek megfogalmazásából és teszteléséből áll.

Bár az eljárások az egyes vizsgálati területeken eltérőek, a tudományos vizsgálatot azonosítható jellemzők különböztetik meg a megismerés más módszertanaitól. A tudományos kutatók hipotéziseket javasolnak a jelenségek magyarázataként, és kísérleti vizsgálatokat terveznek e hipotézisek tesztelésére. Ezeknek a lépéseknek megismételhetőnek kell lenniük ahhoz, hogy megbízhatóan meg lehessen jósolni a jövőbeli eredményeket. A tágabb vizsgálati területeket felölelő elméletek számos hipotézist összefüggő struktúrába fűzhetnek össze. Ez pedig segíthet új hipotézisek kialakításában vagy hipotéziscsoportok kontextusba helyezésében.

A különböző vizsgálati területek közös jellemzői közé tartozik az a meggyőződés, hogy a folyamatnak objektívnek kell lennie az eredmények elfogult értelmezésének csökkentése érdekében. Egy másik alapvető elvárás az összes adat és módszertan dokumentálása, archiválása és megosztása, hogy azok más tudósok számára is rendelkezésre álljanak a gondos vizsgálathoz, és ezáltal más kutatóknak is lehetőségük legyen az eredmények ellenőrzésére, az eredmények reprodukálásának megkísérlésével. Ez a teljes nyilvánosságra hozatalnak nevezett gyakorlat lehetővé teszi az adatok megbízhatóságának statisztikai mérését is.

Tesztelés és fejlesztés

A tudományos folyamat iteratív. Bármelyik szakaszban lehetséges, hogy valamilyen megfontolás arra készteti a tudóst, hogy megismételje a folyamat egy korábbi részét. Ha nem sikerül egy érdekes hipotézist kidolgozni, az arra késztetheti a tudóst, hogy újrafogalmazza a vizsgált témát. Ha egy hipotézis nem hoz érdekes és ellenőrizhető előrejelzéseket, az a hipotézis vagy a téma meghatározásának újragondolásához vezethet. Ha a kísérlet nem hoz érdekes eredményeket, az a tudóst a kísérleti módszer, a hipotézis vagy a téma meghatározásának újragondolására késztetheti.

Más tudósok is elkezdhetik saját kutatásukat, és bármelyik szakaszban bekapcsolódhatnak a folyamatba. Átvehetik a jellemzést és megfogalmazhatják saját hipotézisüket, vagy átvehetik a hipotézist és levezethetik saját előrejelzéseiket. Gyakran előfordul, hogy a kísérletet nem az a személy végzi el, aki a jóslatot tette, és a jellemzés valaki más által végzett kísérleteken alapul. Kísérletek közzétett eredményei is szolgálhatnak saját reprodukálhatóságukat előre jelző hipotézisként.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a megfigyelés?


V: A megfigyelés egy intelligens élőlény (pl. az ember) tevékenysége, amely érzékeli és korábbi ismeretei és elképzelései keretébe illeszti egy jelenség ismeretét.

K: Miben különbözik a megfigyelés az egyszerű megfigyeléstől?


V: A megfigyeléshez többre van szükség, mint a puszta megfigyelésre; magában foglalja a tudás aktív keresését, gyakran kísérletezéssel.

K: Miért megbízhatatlanok azok a megfigyelések, amelyek önmeghatározó eszközökből származnak?


V: Az önmeghatározó műszerek még akkor is eltérő eredményeket adhatnak, ha ugyanazokat az ingereket kapják, így nehezen reprodukálhatók, és nem túl hasznosak az olyan egzakt tudományok számára, mint a fizika, amelyek pontos méréseket igényelnek.

K: Milyen típusú mesterséges műszereket használnak a megfigyeléssel nyert információk pontosságának és minőségének javítására?


V: A mesterséges műszerek közé tartoznak például a spektrométerek, oszcilloszkópok, kamerák, távcsövek, interferométerek, magnetofonok, hőmérők stb., valamint olyan eszközök, mint az órák és mérlegek, amelyek segítenek a pontosság és a hasznosság növelésében.

K: Hogyan sikerült elérni a pontosságot a tudományban?


V: A tudomány pontosságát és sikerét a tudomány által feltárt valóságról tett pontos és objektív (azaz megismételhető) megfigyeléseknek tulajdonítják.

AlegsaOnline.com - 2020 / 2023 - License CC3