Nemesgázok olyan kémiai elemek csoportja, amelyek a periódusos rendszer 18. csoportjába tartoznak, és normál körülmények között gáz halmazállapotúak. Többnyire egyatomos molekulák: minden molekula egyetlen atomból áll. Külső elektronhéjuk zárt elektronállással jellemezhető, ami miatt kémiailag nagyon alacsony reakciókészséget mutatnak (a legtöbb esetben „nemes”, azaz inaktív). Fontos megjegyezni, hogy a hélium esetében a külső héj két elektronnal teljes (duett), míg a többi nemesgázra a „teljes 8 elektronos külső elektronhéj” írható le.

Fizikai tulajdonságok és trendek

A nemesgázok alacsony sűrűségű, monoatomos gázok, nagyon alacsony olvadásponttal és forrásponttal. A periódusos rendszerben lefelé haladva általánosan növekszik az atomsugár és a moláris tömeg, míg csökken az ionizációs energia. Ennek következményeként a nehezebb nemesgázok (krypton, xenon) könnyebben képesek kötéseket kialakítani extrém körülmények között, mint a könnyebb társaik.

Kémiai tulajdonságok

A nemesgázok reakciókészsége nagyon alacsony; elektronhéjuk stabilitása miatt ritkán alkotnak kötéseket más elemekkel. Ugyanakkor a 20. század közepétől kiderült, hogy a nehezebb nemesgázok, különösen a xenon és részben a kobalt-, fluor- és oxigén-reakciókban szereplő krypton, speciális körülmények között képesek vegyületeket képezni (pl. xenon-fluoridok). Az ilyen vegyületek általában erősen oxidáló vagy fluorozó körülmények között jönnek létre.

Előfordulás a természetben és a légkörben

A nemesgázok természetes forrásai különbözőek: az argon főként a légkörben található, mivel a levegő ~0,93%–át teszi ki. A levegőben emellett végzett mérések szerint a többi nemesgáz (hélium, neon, krypton, xenon) nagyon kis mennyiségben (ppm–ppb tartományban) van jelen; a radon pedig radioaktív bomlásból származó, helyi koncentrációkban előforduló elem. Összességében a légkör nemesgáz-tartalma körülbelül 0,96% körüli értékhez közelít, jelentős részét az argon adja.

Felhasználás

A nemesgázokat számos ipari, tudományos és orvosi területen használják:

  • Világítás: neoncsövek, reklámfények és hidegkatódos csövek—a különböző nemesgázok különböző színű kisülési fényt adnak (pl. a neon jellegzetes vörös-narancs, az argon kékes, a xenon erős fehér-kékes fényt ad).
  • Hevítésmentesítők és védőgázok: argont használnak hegesztésnél és alapanyagok inert környezetének biztosítására.
  • Kryogenika és hűtés: folyékony hélium alkalmazása az extrém hideg hőmérsékletek elérésére (szupervezetők, MRI készülékek hűtése).
  • Orvostudomány: xenon analgézia és diagnosztikai alkalmazások (egyes speciális berendezésekben).
  • űrkutatás és légzéskeverékek: héliumot és heliox keverékeket használnak merülésnél és speciális légzési célokra.
  • Fényforrások: xenon-fényforrások és vakuumlámpák nagy intenzitású fényt adnak.

Vegyületek és kémiai reakciók

Bár régen teljesen „nemesnek” gondolták őket, ma már ismert, hogy a nehezebb nemesgázokból (különösen xenonból) készíthetők stabilabb vegyületek fluorral és oxigénnel, például XeF2, XeF4, XeF6 és bizonyos oxo- és komplex vegyületek. Krypton- és argonvegyületek is léteznek, de sokkal ritkábbak és érzékenyebbek. A hélium és neon vegyületei extrém körülményeket igényelnek és gyakorlatilag ismeretlenek stabil formában.

Radon és biztonság

A radon természetes radioaktív nemesgáz, amely földtani eredetű bomlás következtében szabadul fel. Beltéri felhalmozódása egészségügyi kockázatot jelent (tüdőrák kockázatnövelő tényező), ezért radonmérések és szellőztetési intézkedések szükségesek radonproblémával érintett területeken. Mivel radioaktív, a radont nem használják közönséges világítási célokra.

Színek hidegkatódos csövekben

Amikor a nemesgázokat hidegkatódos csövekben kisülésre bírják, a kisülési spektrumuk különböző színeket ad. A gyakorlatban ez teszi lehetővé a neonreklámok és különféle jelzőfények színes megjelenését. A neon jellegzetes vörös-narancs fényt ad, míg más gázok (argon, krypton, xenon) más kékes vagy fehér árnyalatokat produkálnak; a radon radioaktivitása miatt nem elterjedt ilyen célokra.

·        

Hélium

·        

Neon

·        

Argon

·        

Krypton

·        

Xenon

Transzurán és szupernehéz elemek

Az ununoctium (a 118-as elem, a mai elnevezéssel oganesson, Og) elméletileg a nemesgázok csoportjába tartozik, mivel a periódusos rendszer 18. csoportjában helyezkedik el. Gyakorlatilag azonban rendkívül rövid élettartamú izotópjai miatt kémiai felhasználása korlátozott. Az ilyen szupernehéz elemek előállítása és vizsgálata elsősorban alapkutatási célokat szolgál.

Történet

A nemesgázok felfedezésében jelentős szerepet játszott Lord Rayleigh és Sir William Ramsay. Rayleigh és Ramsay munkája során különítették el és azonosították az argont, majd további nemesgázokat is. Mindketten 1904-ben kaptak Nobel-díjat: Rayleigh a fizikában, Ramsay a kémiában, elismerve a nemesgázokkal kapcsolatos alapkutatásukat.

Összefoglalva: a nemesgázok különleges, alacsony reakciókészségű elemek, amelyek fontos ipari és tudományos szerepet töltenek be—a héliumtól a xenonig számos gyakorlati alkalmazással—miközben bizonyos extrém körülmények között mégis képesek vegyületek kialakítására.