Nibelunglied – A nibelungok éneke: Siegfried, Kriemhild és a középkori eposz

Keletkezés, kéziratok és változatok

A Nibelunglied kialakulása és pontos keletkezési ideje vitatott, de a mű filológiai vizsgálatok alapján a 12–13. század fordulójára, elsősorban a 13. század elejére tehető. A költemény alapja nagyrészt szóbeli hagyományokra épült; a középkori szerzők és előadók írott formába rendezték ezeket a mondákat. A szöveg több helyi változata maradt fenn: az irodalomtörténet körülbelül 35 német és egy holland forrást ismer, amelyek a történet egyes motívumait adják át.

• A - Hohenems-Müncheni kézirat (13. század utolsó negyedszázada, ma a müncheni Bajor Állami Könyvtárban található).
• B - Szent Galleni kézirat (XIII. század közepe, a Szent Galleni Apátság könyvtárában)
• C - Donaueschlingeni kézirat (13. század második negyedszázada, a karlsruhei Badische Landesbiblithekben található).

A három legrégebbi kéziratot A, B és C jelzéssel különböztetik meg. A B kéziratot sok kutató tekinti a legközelebb állónak az eredetihez, ám a kapcsolat a kéziratok között nem teljesen tisztázott. A fennmaradt kéziratok jelzik a szájhagyomány sokszínűségét: különböző változatok léteztek, és nehéz pontosan meghatározni, hogy ezek mennyire befolyásolták az írott formákat.

Szövegváltozatok — Not és Lied

Az A és B kézirat a daz ist der Nibelunge not (a Nibelungok bukása) zárómondattal fejeződik be; ezért ezeket a változatokat a szakirodalom a Not változatokként említi. A C kézirat ezzel szemben a daz ist der Nibelunge liet (ez a Nibelungok éneke/epikája) befejezést tartalmazza, ezért ezt a Lied-verziónak nevezik. A C szöveget általában a korabeli közönséghez igazított, kevésbé drámai, rendezettebb változatnak tekintik, ami hozzájárulhatott népszerűségéhez; esztétikai és irodalmi szempontból azonban a B változatot sokak a legnagyobb alkotói teljesítménynek tartják.

A cselekmény rövid összefoglalása

A költemény kezdete Siegfried dicsőséges tetteivel és a nibelungok kincsére vonatkozó motívumokkal foglalkozik: Siegfried megszerzi a nibelungok kincsét, legyőzi a sárkányt és titkos erőt nyer (a középkori hagyományokban szereplő tarnkappe / láthatatlanná tevő köpeny motívuma is felbukkan). Siegfried belép a burgundi udvarba, ahol feleségül veszi Kriemhildet, a királyi család tagját. A tragédia azonban akkor kezdődik, amikor Siegfried titkát — sebezhetőségét — felfedik, és őt Hagen, a burgundi nemes árulása öl meg, részben a kincs iránti vágy és a politikai hatalmi viszályok miatt.

Kriemhild később megszereti Etzelt (a középkori német hagyományban Etzel néven említett hun uralkodót, a történeti Attila alakjához kapcsolódó figura), és más földön új életet kezd. Ám bosszúja nem lankad: hosszú idővel később Etzel udvarában vérengzést szervez a burgundok ellen, ami mindkét oldal pusztulásához vezet. A történet így a személyes sérelem, az udvari becsület és a hatalmi politika tragédiáját mutatja be.

Formai és tematikus jellemzők

A Nibelunglied irodalmi formája egy jellegzetes versmértéket használ, az úgynevezett Nibelungenstrophe-t: hosszabb verssorokból álló, jellegzetes ritmusú és szünettani megoldásokat alkalmazó költeményforma, amely jól alkalmas a hősi elbeszélés epikus lendületére. Tematikailag a mű a középkori udvari viselkedés, a férfias becsület, a hitvány és nemes erkölcsi döntések, valamint a női szerepek és a bosszú kérdéseit tárgyalja. Kriemhild alakja kiemelkedő: a passzív áldozattól a cselekvő, bosszút álló nő alakjáig ívelő jellemváltozása különösen ritka és figyelemre méltó a középkori epikában.

Utóélet és hatás

A Nibelunglied a 19. században újrafelfedezett és tudományosan kiadott művek közé tartozik; a romantikus nacionalizmus időszakában különösen nagy hatást gyakorolt a német irodalmi és kulturális gondolkodásra. Wagner művészete a történet motívumait átvette és átalakította saját mitológiai projektjében, de a Nibelunglied eredeti elbeszélése önállóan is jelentős irodalmi értékű. A mű számos fordítást, színpadi és filmes adaptációt élt meg (például a 20. századi filmfeldolgozások), és a modern kutatás tovább vizsgálja keletkezését, forrásait és történeti hátterét.

Történeti szempontból a Nibelunglied motívumai visszautalnak a valós korai népvándorláskori eseményekre (például a burgundok elűnése és az Attila-kori legendák), de a költemény műfaji és művészi szempontból független, irodalmi konstrukció: egyszerre őriz népi elemeket és mutat be szerkesztett, írott költészeti megoldásokat.

A Nibelunglied ma is alapmű a középkori német irodalom tanulmányozásában: egyszerre forrás a korabeli társadalmi viszonyok, a hősi etika és a középkori elbeszélő hagyományok megértéséhez, valamint élő irodalmi alkotás, amely továbbra is ihletforrásként szolgál a művészetekben.