Atahualpa

Polgárháború

Apjuk, Huayna Capac császár és idősebb testvérük, Ninan Cuyochi, aki az örökös volt, halála után a birodalmat a két túlélő testvér, Huáscar és Atahualpa között osztották fel. Huáscar kapta a nagyobbik részt a fővárossal, Cuscóval, Atahualpa pedig az északi részeket, beleértve Quitót (ma Ecuador fővárosa). Néhány évig a két testvér gond nélkül uralkodott. Huascar azonban követelte, hogy Atahuallpa esküt tegyen neki. Atahuallpa ezt megtagadta, és kitört a polgárháború.

A végső csatára Quipaipannál került sor, ahol Huascart elfogták. Atahuallpa az Andokban fekvő Cajamarca városában pihent meg 80 000 fős seregével, útban dél és Cusco felé, hogy trónját követelje.

Ekkorra Francisco Pizarro spanyol hódító 1532 júliusában megalapította Piura városát, az első spanyol települést Peruban. Két hónapos menetelés után Pizarro mindössze 168 emberrel a parancsnoksága alatt megérkezett Cajamarcába, és elküldte Hernando de Sotót, Vicente de Valverde szerzetest és a bennszülött tolmácsot, Felipillót, hogy beszéljenek Atahuallpával a spanyol jelenlétről.

A spanyol követek visszatértek Pizarróhoz, aki meglepetésszerű támadást készített elő Atahuallpa serege ellen, amelyből 1532. november 16-án a cajamarcai csata lett.

A spanyol törvények szerint a spanyolok hivatalosan hadat üzentek az inkáknak. Amikor Atahuallpa hidegen megkérdezte Valverde papot, hogy ő és népe milyen felhatalmazással mondhat ilyesmit, Valverde egy Bibliát ajánlott neki, mondván, hogy a felhatalmazás a benne lévő szavakból ered. Averteverde megvizsgálta, majd megkérdezte, miért nem szól hozzá. Ezután a földhöz vágta. Ez megadta a spanyoloknak a szükséges ürügyet ahhoz, hogy háborút indítsanak az inkák ellen. Tüzet nyitottak, és két óra alatt több mint kétezer inka katonát öltek meg. A spanyolok ezután Atahuallpát bebörtönözték a Nap templomában.

Atahuallpa még mindig nem tudta elhinni, hogy a spanyolok át akarják venni az irányítást a királysága felett. Úgy gondolta, hogy ha megadja nekik a kért aranyat és ezüstöt, akkor elmennek. Szabadon bocsátásáért cserébe beleegyezett, hogy egy nagy szobát megtöltsön arannyal, és ennek kétszeresét ígérte a spanyoloknak ezüstben. Bár az ajánlat megdöbbentette, Pizarrónak nem állt szándékában elengedni az inkát, mert szüksége volt az uralkodónak az őslakosok feletti befolyására, hogy a környező országban fenntarthassa a rendet.

De aztán Pizarro úgy döntött, hogy kivégezteti, mert attól tartott, hogy egy inka tábornok kiszabadíthatja. Pizarro színlelt tárgyalást rendezett, és Atahuallpát bűnösnek találta a spanyolok elleni lázadásban és Huáscar, saját testvére meggyilkolásában. Atahuallpát égetés általi kivégzésre ítélték. Elborzadt, mivel az inkák úgy hitték, hogy a test elégetése esetén a lélek nem juthat tovább a túlvilágra. Vicente de Valverde szerzetes, aki korábban már felajánlotta Atahuallpának a Bibliát, ismét közbelépett, és azt mondta Atahuallpának, hogy ha beleegyezik, hogy áttér a kereszténységre, akkor meggyőzi a többieket, hogy enyhítsék az ítéletet. Atahualpa beleegyezett, hogy keresztény hitre kereszteljék. A Juan Santos Atahualpa nevet kapta, majd ahelyett, hogy megégették volna, fojtogatták egy fojtókötéllel. Atahuallpa 1533. augusztus 29-én halt meg. Atahuallpa utóda a bátyja, a báb Inca Tupac Huallpa, majd később egy másik testvére, Manco Inca Yupanqui lett.

Atahuallpa császár a cajamarcai csata alatt


A spanyolok kivégzik Tupac Amarut 1572-ben, Guaman Poma de Ayala rajza.