Atahuallpa vagy Atawallpa (kb. 1502 - 1533) a Tahuantinsuyo, azaz az Inka Birodalom 13. és egyben utolsó uralkodója volt. Azután lett császár, hogy legyőzte fiatalabb féltestvérét, Huáscart egy polgárháborúban, amely apjuk, Huayna Capac inka halálát követte egy fertőző betegségben (talán malária vagy himlő). A polgárháború alatt érkezett meg a spanyol Francisco Pizarro, aki elfogta Atahuallpát, és felhasználta őt az inka birodalom ellenőrzésére. Végül a spanyolok kivégezték Atahuallpát. Így ért véget az Inka Birodalom (bár több gyenge báb utód követte őt).



Korai élet és családi háttér

Atahuallpa Huayna Capac egyik fia volt; születésének pontos éve ismeretlen, a legtöbb forrás körülbelül 1502-re teszi. Az inka uralkodócsalád belső viszonyai és a több feleségtől származó gyerekek miatt öröklési viták gyakoriak voltak. Atahuallpa és féltestvére, Huáscar rivalizálása a birodalom két táborát hozta létre és végül fegyveres konfliktushoz vezetett.

A polgárháború

A polgárháború jelentősen meggyengítette a Tahuantinsuyót: katonai erők kimerültek, a belső adminisztráció megbomlott, és a birodalom stabilitása erodálódott. Emellett az európai betegségjárványok (valószínűleg himlő és egyéb fertőzések) már előtte is súlyos veszteségeket okoztak, ami tovább csökkentette a központi hatalom ellenálló képességét. Atahuallpa győzelme Huáscar felett rövid távon az ő uralmát biztosította, de a belső megosztottság megléte kedvezett a külső beavatkozásnak.

A spanyolok érkezése, az elfogás és a váltságdíj

Francisco Pizarro és társai 1532-ben érkeztek az Andok előterébe. Atahuallpa találkozott a spanyolokkal Cajamarca városánál, ahol a spanyolok meglepetésszerű rajtaütéssel elfogták őt (a történeti források szerint ez 1532. novemberében történt). Az elfogást követően Atahuallpa hatalmas váltságdíjat ígért: egy terem arannyal és két terem ezüsttel való megtöltését, amely később részben össze is gyűlt. A begyűjtött értékek hatalmasak voltak, sok kincs később Európába került.

Tárgyalás, ítélet és kivégzés

Noha a váltságdíj nagy részét begyűjtötték, Pizarro és társai politikai megfontolásokból jogi eljárást indítottak Atahuallpa ellen; vádolták többek között istenkáromlással, gyilkossággal és a császári hatalom megsértésével (a pontos vádak és eljárás részletei vitatottak és részben a spanyol krónikák szemszögéből ismertek). Atahuallpát 1533-ban elítélték, és kivégezték — a legtöbb forrás szerint 1533. július 26-án. A kivégzés módját, a politikai indítékokat és az igazságszolgáltatás törvényességét a történészek hosszú ideje vitatják.

Utóhatás és örökség

Atahuallpa kivégzése nem jelentette azonnal és teljesen az Inkák végét, de döntő törés volt: a spanyolok kihasználták a belső megosztottságot, helyi szövetségeseket toboroztak, és megkezdték a birodalom intézményes felszámolását. Rövid időn belül a spanyolok báburalkodókat ültettek a trónra (például Manco Inca próbálta később visszaállítani az uralmat), de a szervezett ellenállás végül nem tudta megállítani a gyarmatosítást.

Atahuallpa személye a mai Peruban és a tudományban is fontos vitapont: alakját egyrészt az ellenállás és a több száz éves inka tradíciók utolsó nagy képviselőjeként értékelik, másrészt a belső viszályok okozta felelősséget is tárgyalják. Emellett Atahuallpa esete jól szemlélteti, hogyan befolyásolták a járványok, a belső politikai konfliktusok és az európai hódítók stratégiái az amerikai civilizációk sorsát.

Rövid kronológia (összefoglaló)

  • kb. 1502: Atahuallpa születése (becsült időpont)
  • 1520-as évek: Huayna Capac halála és a járványok következményei; polgárháború Huáscar és Atahuallpa között
  • 1532 (november): Atahuallpa elfogása Cajamarcában Francisco Pizarro által
  • 1533 (július): Atahuallpa kivégzése; a spanyol hódítás megerősödése

Atahuallpa története egyszerre tragikus személyes sors és a Tahuantinsuyo politikai összeomlásának jelképe. A források részben ellentmondóak, ezért a történészek továbbra is vitatják részletek egyes pontjait — különösen a vádak, az ítélet és a kivégzés jogosságát, valamint a váltságdíj sorsát. Mindenesetre eseményei alapvetően meghatározták Dél-Amerika későbbi történelmét.