Francisco Pizarro — az Inka Birodalom meghódítója és Lima alapítója

Francisco Pizarro — az Inka Birodalom meghódítója és Lima alapítója: életútja, Cajamarca fogsága, Atahualpa és a spanyol hódítás drámai fordulatai Peruban.

Francisco Pizarro González, marqués de los Atabillos (1471- 1541. június 26.) spanyol hódító, akit ma elsősorban az Inka Birodalom meghódítójaként ismerünk. Ő alapította meg Lima-t, La Ciudad de los Reyes néven a Peru későbbi fővárosát. Pizarro spanyolországi, Extremadura régiójában található Trujillóban született; családi eredete szerény volt: apja, Gonzalo Pizarro Rodríguez de Aguilar (idősebb) törvénytelen sarjként katonai szolgálatot teljesített, több ízben részt vett itáliai hadjáratokban és Navarrában is szolgált. Édesanyja, Francisca González Mateos szintén Trujillóból származott, és csak csekély vagyonnal rendelkezett. Apai ágán Pizarro másodunokatestvére volt Hernán Cortésnek, aki később Mexikó meghódításával vált híressé.

1502-ben Pizarro először indult el az Újvilágba, és több expedícióban vett részt, amelyek célja a Csendes-óceán elérése és a Mezőn túli partvidékek feltérképezése volt. 1513-ban csatlakozott Vasco Núñez de Balboa expedíciójához, amely átkelt a Panama-folyón, és így Pizarro is közvetlenül láthatta meg a Csendes-óceánt — ez hatalmas befolyással volt későbbi terveire. 1524-ben, miután értesültek Peruról és az ott rejlő gazdagságról, Pizarro részt vett Diego de Almagro és Hernando de Soto expedíciójában; a vállalkozás ugyan kudarcba fulladt, de Pizarro kapcsolatba került az inkák világával, és elindult a hódítás gondolata.

1528-ban Pizarro visszatért Spanyolországba, ahol a koronától — részben a pénzügyi támogatás és részben a hódításra vonatkozó jogok cseréjeként — felhatalmazást kapott a területek feltérképezésére és meghódítására; később neki és társainak részleges kormányzói jogokat adtak. 1531-ben újra partra szállt Peruban, alig néhány száz főnyi csapattal. A birodalmat ekkor belső viszályok sodorták válságba: a halott császár utódai, Atahualpa és Huascar közötti polgárháború megosztotta az országot, ami spanyol szemszögből lehetőséget teremtett. 1532 novemberében Pizarro Cajamarca városában találkozott Atahualpával, és váratlan rajtaütéssel elfogatta az inkák uralkodóját, noha az inkát több ezer harcos védte. A lovak, tűzfegyverek és a páncélzat fölényét kihasználva a spanyolok rövid idő alatt döntő előnyt szereztek.

Atahualpa fogságáért hatalmas váltságdíjat követeltek: ígéretet tett, hogy egy helyiséget telehordanak arannyal és ezüsttel a kiszabadulása fejében. Bár a szobát valóban megtöltötték, 1533-ban Pizarro — politikai és vallási indokokra hivatkozva — végül kivégeztette Atahualpát. Ezt követően a spanyolok dél felé, a birodalom központja, Cuzco felé vonultak, és rövid idő alatt elfoglalták a fővárost, megszilárdítva hatalmukat a régióban.

1535-ben Pizarro új közigazgatási központot alapított a partvidéken, La Ciudad de los Reyes néven — ez lett később Lima. A gyarmatosítók nagy része azonban nem részesült egyenlően a hódítás hasznában: sokan — többek között Diego de Almagro hívei, az ún. Almagristák — csalódottak voltak, és dél felé, a mai Chile területére indultak új lehetőségek után kutatva. A gyarmati rendszer gyorsan kiépült: a encomienda rendszereken keresztül a spanyolok hatalmas birtokokat szereztek, az indiánok munkáját kényszerítették, és rengeteg aranyat küldtek vissza Európába. Ennek eredményeként Pizarro a leggazdagabb és leghatalmasabb gyarmati vezetők közé emelkedett.

Az uralom azonban nem volt zavartalan: 1536-ban az inkák felkeltek — Manco Inca vezetésével tömeges ellenállás indult, amely során több támadást intéztek a spanyolok ellen és Cuzco visszafoglalására törekedtek. Bár a lázadások súlyos károkat okoztak, végül a spanyolok — részben európai fegyverzetük és belső szakadásaik ellenére — visszaverték a felkelést. Eközben a hódítók belső ellentétei is kiéleződtek: amikor 1538-ban Pizarro sereggel visszatért és legyőzte Almagrót (a Las Salinas-i csatában), Diego de Almagro-t Cuzco főterén kivégezték, így Pizarro ideiglenesen ismét felülkerekedett vetélytársain.

Almagro leszármazottai azonban nem nyugodtak meg. 1541-ben Diego de Almagro fia, az ifjabb Diego Almagró vezette összeesküvők egy csoportja Pizarro limai palotájába törve megölte a hódítót. Pizarro testvérei és követői ezután még éveken át küzdöttek a hatalomért: végül a koronától küldött képviselők és a királyi erők rendezték a helyzetet. Az egyik legjelentősebb esemény, hogy Pizarro egyik testvére, Gonzalo Pizarro, a királyi rendeletek elleni fellépés után 1548-ban vereséget szenvedett és bukott, ezzel megszűnt a Pizarrok autonóm uralma Peruban, és a spanyol korona — a király személyes képviselőjén, az ún. alkirályen vagy a király által kinevezett vezetőkön keresztül — fokozatosan átvette a gyarmat központi irányítását.

Összegzésként: Francisco Pizarro szerepe Peruban kettős: egyrészt ő volt az, aki katonai eszközökkel és stratégiai kihasználással összeomlasztotta az Inka Birodalmat, és megalapozta a spanyol gyarmatosítást; másrészt tettei súlyos következményekkel jártak az indián népességre nézve — a hódítás, a rabszolgamunka, a járványok és a kifosztás következtében a helyi társadalom szerkezetileg és demográfiailag is alapjaiban megváltozott. Emellett Pizarro öröksége a mai Lima, amely a spanyol kormányzás, az egyházi intézmények és a gazdasági kiaknázás fontos központjává vált.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Francisco Pizarro?

K: Mikor született Francisco Pizarro?

K: Hol született Francisco Pizarro?

K: Mivel foglalkozott Francisco Pizarro?

K: Mikor halt meg?

K: Milyen címet viselt?

Keresés betűvel