Mollicutes — sejtfal nélküli baktériumok: Mycoplasma, Ureaplasma, fitoplazma
Mollicutes: sejtfal nélküli baktériumok (Mycoplasma, Ureaplasma, fitoplazma) életmódja, betegségei, gazdasejt-kapcsolatok és növényi vektorok áttekintése.
Mollicutes az baktériumok egyik különleges osztálya: jellemzőjük, hogy nincs sejtfaluk (baktériumsejtfala), ezért alakjuk gyakran változó (pleomorf), és a sejtfalra ható antibiotikumokkal szemben ellenállóak. A legismertebb képviselő a Mycoplasma, amely több, emberi és állati megbetegedést okozó nemzetség példányaiból áll.
Általános jellemzők
A mollicuták rendkívül aprók (gyakran 0,2–0,3 μm körüliak), egyszerű, erősen redukált genommal rendelkeznek, és metabolikusan is korlátozottak. Sejtfal hiányában membránjuk stabilitásához szterolokra (például koleszterinre) van szükségük, ezért tenyésztésük speciális tápközegben lehetséges. Sok faj élősködő életmódot folytat: a gazdaszervezet sejtjein, illetve azok belsejében telepednek meg (parazitái különböző állatoknak és növényeknek).
Mozgás és alak
Sok mollicuta a gazdasejt felszínén való, úgynevezett siklással történő mozgásra képes, míg a Spiroplasma jellegzetes, spirális alakjával és csavarodó mozgásával különbözik. A pleomorfia miatt előfordulnak gömb-, pálca- és filamentumos formák is.
Klinikai jelentőség és diagnózis
- Emberi fertőzések: bizonyos Mycoplasma- és Ureaplasma-fajok a légutak (például tüdő) vagy a genitourinális traktus (például a húgycső) sejtjeihez kötődve okoznak betegségeket. Tipikus példák: Mycoplasma pneumoniae atípusos (járványos) tüdőgyulladás, valamint Ureaplasma és bizonyos Mycoplasma-törzsek urogenitális fertőzései, magzati és újszülöttkori komplikációk.
- Diagnózis: a tenyésztés nehézkes és speciális tápoldatot igényel, ezért ma elsősorban molekuláris módszereket (PCR), illetve szerológiai vizsgálatokat alkalmaznak. Növényi fitoplazmák esetén sokszor csak növényi és rovarmintákból végzett PCR ad eredményt.
Kezelés és rezisztencia
A sejtfal hiánya miatt a mollicuták nem érzékenyek a béta‑laktámokhoz vagy glikopeptidekhez kötődő antibiotikumokra. Gyakran alkalmazott szerek:
- makrolidok (pl. azitromicin) – légúti mycoplasma‑infekciókban gyakori választás,
- tetracyclinek (pl. doxycyclin),
- fluorokinolonok.
Fontos tudni, hogy egyes törzseknél (különösen a Mycoplasma pneumoniae esetén) makrolid‑rezisztencia megjelenése egyre gyakoribb, ezért a kezelés választása tenyésztési/rezisztencia‑adatok vagy helyi irányelvek szerint történjen.
Növényi fitoplazmák és spiroplasmák
A fitoplazma és egyes spiroplasma-törzsek fontos növényi kórokozók. Ezek a baktériumok a növények szállító szöveteiben (phloem) élnek, és a növények jellegzetes tüneteit okozhatják (sárgulás, törpecsírképződés, witches' broom, phyllodia stb.). A terjedésükben szerepet játszanak a rovarvektorokkal rendelkező rovarok: elsősorban a phloemet szívó rovarok (pl. levéltetvek, cikádok, levélszívók), amelyek a fertőzött növényből a kórokozót a szájukkal a növénybe juttatva továbbadják (a kórokozó ezáltal a növény nedvét használva terjed).
A fitoplazmák többsége jelenleg nem tenyészthető mesterséges tápközegben, ezért diagnózisukhoz és kutatásukhoz növényi és rovarminták, valamint molekuláris vizsgálatok szükségesek.
Ökológia, megelőzés és kutatás
- Megelőzés az emberi fertőzéseknél: higiénia, biztonságos szexuális magatartás és a várandósok szűrése bizonyos helyzetekben; kórházi környezetben a tenyészetek és sejteket használó laboratóriumokban a fertőzésellenőrzés fontos, mert a Mycoplasma‑szennyezés befolyásolhatja a sejttenyészetek eredményeit.
- Növényvédelem: fertőzött növények eltávolítása, vektorpopulációk csökkentése rovarirtó intézkedésekkel és karantén‑eljárásokkal.
- Kutatási jelentőség: a mollicuták kis genomjuk miatt fontos modellek a minimális élethez szükséges gének vizsgálatában; ennek eredményei hozzájárultak a mesterségesen minimalizált genomú sejtek létrehozásához és a szintetikus biológia fejlődéséhez.
Összefoglalva: a Mollicutes csoport tagjai különleges, sejtfal nélküli baktériumok, melyek egyszerre jelentős klinikai és növényvédelmi problémákat okoznak. A sejtfal hiánya befolyásolja diagnosztikájukat és terápiájukat, miközben biológiai érdeklődés középpontjában is állnak a minimalista genom és a gazdaszervezet‑függő életmód miatt.
Kérdések és válaszok
K: Mik azok a Mollicutes, és melyik a legismertebb nemzetség?
V: A Mollicutes a baktériumok sejtfal nélküli osztálya, és a Mycoplasma a legismertebb nemzetség.
K: Milyen nagyok a Mollicutes?
V: A Mollicutes nagyon kicsik, mindössze körülbelül 0,2-0,3 μm méretűek.
K: Hogyan mozognak a Mollicutes, és mi a kivétel?
V: A legtöbb Mollicute a gazdasejteken való siklással mozog, de a Spiroplasma spirális, és csavarodással mozog.
K: Mit parazitálnak a Mollicute-ok, és mik a gazdatestek?
V: A Mollicutes különböző állatok és növények parazitái, amelyek a gazdaszervezet sejtjein vagy azokban élnek. Gazdáik az embertől a rovarvektorokig terjednek.
K: Milyen betegségeket okoznak a Mollicutes az emberekben?
V: Sok Mollicutes okoz betegségeket az emberekben, például a Mycoplasma és az Ureaplasma, amelyek a tüdő vagy a nemi csövek, például a húgycső sejtjeire tapadnak.
K: Mik a fitoplazmák és a spiroplazmák, és mik a vektoraik?
V: A Phytoplasma és a Spiroplasma rovarvektorokkal rendelkező növényi kórokozók. A vektorok a bogarak, mint például a levéltetvek (Homoptera).
K: Hogyan juttatják el a rovarvektorok a Mollicutákat a növényekbe?
V: A rovarvektorok akkor juttatják a Mollicutes kórokozókat a növényekbe, amikor szájukkal a növénybe hatolnak, hogy kiszívják annak nedvét.
Keres