Névelő (vagy cikk) az a szó, amely rendszerint egy főnév előtt áll, és a főnév jelentését — határozottabbá vagy határozatlanabbá — teszi. A legtöbb európai nyelvben megkülönböztetünk határozott és határozatlan névelőt. A magyarban az egy az határozatlan névelő, az a/az pedig a határozott névelő; ezekről később bővebben is szólunk.

Az angol névelők: a, an, the

Az angolban kétféle névelő van: határozatlan (a/an) és határozott (the).

Határozatlan névelő: a / an
Az a és an ugyanazt jelenti: „egy (nem meghatározott)”. A választás nem a betű, hanem a kiejtett hang alapján történik: an-t használunk magánhangzó hanggal kezdődő szó előtt, a-t mássalhangzó hanggal kezdődő szó előtt. Példák:

  • a horse, a child — mássalhangzóhanggal kezdődnek;
  • an orange, an elephant — magánhangzóhanggal kezdődnek;
    • a European, a university — bár European és university e/u betűvel kezdődnek, kiejtésük j („y”) hanggal indul, ezért a a helyes;
  • an hour — az h néma, így magánhangzóhanggal kezdődik, ezért an.

Határozott névelő: the
A the arra szolgál, hogy egy már ismert, korábban említett, egyedi vagy kontextusban meghatározott dologra utaljunk. Példák:

  • „I saw a cat. The cat was black.” — Előbb bevezettük a macskát (a cat), majd meghatározzuk (the cat).
  • „The sun is hot.” — Egyedi, mindenki által ismert tárgy (a Nap).
  • „The book I told you about is on the table.” — Egy konkrét könyvről van szó, amelyről már beszéltünk.

Zero (nincs) névelő — mikor hagyjuk el a névelőt?

Gyakran a főnév előtt semmilyen névelőt nem használunk. Tipikus esetek:

  • általános értelemben vett többes számú főnevek: Dogs bite (Általában a kutyák nem harapnak / A kutyák nem harapnak);
  • meghatározatlan, nem megszámlálható anyagok: Water is important (A víz fontos);
  • nyelvek, sportok, tantárgyak általánosan: She speaks English, play tennis (általános használatban nincs névelő);
  • személynevek, legtöbb városnév (London, Paris), kontinensek; kivételek: a többesszámú országnevek (the Netherlands), folyók (the Amazon), hegységek (the Alps), szigetcsoportok (the Philippines) stb.

Gyakori különleges esetek

  • Szuperlatívuszok és egyediek: the best, the only, the first — ilyenkor rendszerint the szükséges.
  • hangszerek: általánosságban the piano, the guitar (He plays the piano), de ha konkrét példányra utalunk: the piano in the living room.
  • intézmények: go to school (mint fogalom, általános iskola), de go to the school = konkrét épülethez megyek;
  • többesszám népnevek: the English = az angolok (népcsoport), míg English nyelvként névelő nélkül áll.

Névelők más nyelvekben

Számos nyelvnek van névelője, de formáik és használatuk eltérhetnek:

  • A franciában a hímnemű főnevek előtt le, a nőneműek előtt la áll: le jardin („a kert”), la table („az asztal”). Többes számra mindkettőből les lesz. A határozatlan névelők: un (hímnemű), une (nőnemű).
  • A német nyelvben három nemben: der (hím), die (nő), das (semleges); többes szám: die minden nemben.
  • A holland esetében a határozott névelők: de (többnyire hím és nőnem) és het (semleges). Sok más nyelvnél megint más szabályok vannak.
  • A ógörög és más klasszikus nyelvek is bonyolult névelőrendszereket használtak.
  • A māori például egy szót használ, ha a hivatkozott dolog egyes számú, és másikat, ha többes számú — tehát a névelő számbeli információt is hordozhat.

Vannak viszont olyan nyelvek is, amelyekben nincs (vagy ritkán van) névelő: például az orosz, a japán és a kínai. Ezeknél a beszélők más nyelvtani eszközökkel jelzik a határozottságot (demonstratívumokkal, szórenddel, aspektussal stb.), ezért az angol névelők megtanulása sokuk számára kihívást jelent.

A magyar névelők röviden

A magyarban két alapnévelő van:

  • egy — határozatlan (angol a/an), például: egy ház = "a house";
  • a / az — határozott (angol the), például: a ház vagy az alma = "the house", "the apple".

Az a és az választása a következő hang alapján történik: az az magánhangzóval kezdődő szó előtt áll (az ember), az a mássalhangzóval kezdődő szó előtt (a könyv). Fontos, hogy a magyarban nincs grammatikai neme (nincs hím-/nő-/semleges megkülönböztetés), így a névelők nem egyeztetnek nemmel.

Tippek a nyelvtanulóknak

  • Figyeld a kontextust: ha a beszélgetésben vagy a szövegben már szerepelt a dolog, gyakran the-t kell használni.
  • Tanulj meg gyakori kifejezéseket: vannak állandó szókapcsolatok (például go to school, in hospital brit angolban), ahol a névelő hiánya vagy megléte szabályos.
  • Gyakorolj példamondatokkal: írd le először határozatlanul (a/an), majd tedd határozottá (the), hogy lásd a különbséget.
  • Ne feledd a kiejtést a a/an választásánál — nem a betű, hanem a hang a döntő.

Összefoglalva: a névelők célja, hogy megmutassák, mennyire konkrét vagy általános a beszélt vagy írt főnév. Más nyelvekben különböző megoldások léteznek erre a feladatra — néha több névelő, néha egy, néha egyáltalán nincs — de a koncepció: a határozottság kifejezése minden nyelvben jelen van valamilyen formában.