Arthur Holmes (1890–1965) angol geológus, aki alapvetően formálta a modern földtudományt. Két legfontosabb hozzájárulása a radioaktív izotópok gyakorlati alkalmazása a ásványok kormeghatározásához és annak a felvetése volt, hogy a köpenyben zajló konvekciós áramlatok fontos szerepet játszanak a kontinensek sodródásában — így közvetve a későbbi lemeztektonika elméletének kialakulásában is.
Tudományos eredményei
Radiometrikus kormeghatározás és geokronológia: Holmes a geokronológia úttörője lett azzal, hogy hangsúlyozta: a radioaktív izotópok bomlása megbízható „óra” a kőzetek korának meghatározására. Az általa népszerűsített módszerek közül kiemelkedik az urán-ólom rendszer, amelyben az urán radioaktív bomlásából keletkező ólom arányából számítják ki az életkorokat. Ezek a módszerek lehetővé tették a Föld történetének kvantitatív felbontását, és alapot szolgáltattak a geológiai időskála pontosításához.
Holmes még egyetemi hallgatóként végezte el az első pontosabb radiometriai kormeghatározást. Ez egy norvégiai devon korú kőzetre 370 mya-os dátumot adott. Ezt az eredményt 1911-ben, az 1910-es diploma megszerzése után publikálták. Későbbi munkái és gyűjtései révén pedig egyre több réteget és ásványt tudtak megbízhatóan kora szerint osztályozni, ami alapvető volt a földtörténet időrendjének felépítéséhez.
Köpenykonvekció és a kontinensek mozgása
Mechanizmus a kontinensek sodródására: Wegener korábbi elképzelését, amely a kontinensek korábbi összefüggését és későbbi szétválását írta le, Holmes kiegészítette azzal az ötlettel, hogy a Föld belsejében zajló hő- és anyagáramlások (konvekciók) elegendő erőt tudnak kifejteni a nagy szárazföldi tömegek elmozdításához. Ez a mechanizmus jelentette az egyik hiányzó elemet Wegener elméletében, és később fontos alapja lett a lemeztektonikai szemléletnek. (Harry H. Hess (1906–1969) is függetlenül hozzájárult a lemezmozgásokat magyarázó elméletekhez és a mélytengeri hátságok felismeréséhez.)
Hatás, tanítás és örökség
Holmes nemcsak kutatóként, hanem tanárként és ismeretterjesztőként is nagy hatással volt a geológiára. Egyik legismertebb műve a Principles of Physical Geology című könyv volt, amelyben a radiometrikus kormeghatározás és a belső földi folyamatok összefüggéseit világosan ismertette, és amely sok generáció geológusának adott alapokat. Munkássága hozzájárult ahhoz, hogy a 20. század közepére a Föld kora és a kontinensek elmozdulásának mechanizmusai általánosan elfogadottá váljanak: Holmes az 1940-es évekre körülbelül helyes nagyságrendet adott meg a Föld korának, amikor is ~4500±100 millió évre becsülte azt.
Összefoglalva, Holmes szerepe kettős: egyrészt megbízható, kvantitatív módszerekkel tette lehetővé a geológiai idők mérését, másrészt elméleti javaslataival megadta a mozgó kontinensek működésének egyik lehetséges fizikai alapját. Eredményei nélkül a modern lemeztektonika és a Föld történetének pontos időrendje ma egészen másképp nézne ki.