Foibe-i mészárlások

A megölt olasz állampolgárok száma

A becslések szerint több ezer olasz állampolgárt öltek meg. Az 1993-ban létrehozott szlovén-olasz vegyes történelmi bizottság 2000-ben kiadott jelentése szerint a régióból eltűnt emberek száma, akiknek többsége a foibe, alias helyi geológiai hasadékokban végzett, 1300 és 1600 között mozog, de ez a becslés nem tartalmazza a jelenlegi horvát területen megölteket. Közülük néhányan hadbíróság elé állított fasiszták vagy ellenséges katonák voltak, de sok civil személyt is megöltek. A megölt személyek nagy többsége olasz nemzetiségű volt.

Az 1943-as olasz kapituláció után kezdődő gyilkosságok és az 1945-ös mészárlások részben a szlovén és horvát partizánok gerillaharcai során a német és a megmaradt olasz fasiszta erőkkel szemben, részben pedig a területnek a jugoszláv hadsereg alakulatai általi megszállása után történtek. A gyilkosságok között háborús bűnök, valamint magán- vagy politikai megtorlásból elkövetett polgári bűncselekmények, továbbá "politikai tisztogatás" és 1947 óta tervezett etnikai tisztogatás is szerepelhetett. Olasz kommunisták szláv partizánokkal olasz embereket is gyilkoltak; a foibe mellett számos más, Palmiro Togliatti parancsnoksága alatt álló olasz kommunista partizánok által az ellenállási mozgalomban elkövetett vérengzés maradt sokáig ismeretlen és nem tárgyalt.

Áldozatok

Az áldozatok nem mind olaszok voltak, mert sok meggyilkolt polgár antikommunista horvát és szlovén volt: sok nőt megerőszakoltak a gyilkosság előtt. Olyan történészek, mint Raoul Pupo vagy Roberto Spazzali az áldozatok teljes számát körülbelül 5000-re becsülték; Guido Rumici 11 000 fővel számol, beleértve a koncentrációs táborokban meghaltakat is; Giampaolo Pansa 15 000 körülire becsüli az áldozatok számát, beleértve a koncentrációs táborokban meghaltakat is; Giorgio Pisanò fasiszta politikus és történész 10 000 fővel számolt. A több ezer holttestet soha nem lehetett kihúzni a fóliákból, mert némelyikük több száz méternél is mélyebben fekszik. Néhány évvel ezelőttig csak kevés, kevesebb mint hatszáz holttestet sikerült kiemelni a gödrökből, míg más források megpróbálnak listákat összeállítani a helyszínekről és a lehetséges áldozatok számáról. Szinte minden történész több száz áldozattal számol, akiket valóban meggyilkoltak a foibe való kemény nyomulással, míg a koncentrációs táborokban megölt emberek becsült száma vitatott, és ezres nagyságrendben mozog; valószínűleg az összes holttestnek csak egy részét rejtették el a foibe, de sok holttestet halmoztak fel a tömegsírokban. A fő koncentrációs táborok a következőkben voltak: Borovnica, Skofja Loka, Osijek, Stara Gradiska, Sisak, Zemun, Vrsac, Osseh, Aidussina, Maribor.

Neves olaszok

• Norma Cossetto, megerőszakolták.
• Francesco Bonifacio
• 3 horvát származású Radecchi nővér: eredeti vezetéknevük Radeki volt; megerőszakolták őket.
• Mario Blasich
• Giuseppe Sincich
• Mario koponya
• Giovanni Baucer
• Mario De Hajnal
• Giovanni Rubinich
• Icilio Bacci
• Riccardo Gigante
• Carlo Dell'Antonio
• Romano Meneghello
• Augusto Bergera
• Luigi Podestà
• Carlo Schiffrer
• Michele Miani
• Licurgo Olivi
• Augusto Sverzutti
• 2 Luxardo testvér
• Dora Pezzoli

Híres szlávok

• Ivo Bric
• Vera Lesten
• Alojzij Obit
• Lado Piščanc
• Ludvik Sluga
• Anton Pisk
• Filip Terčelj
• Izidor Zavadlav
• Andrej Uršič

A foibe vizsgálatai

A bűncselekmények kivizsgálását sem Olaszország, sem Jugoszlávia, sem nemzetközi szervek nem kezdeményezték, egészen Szlovénia 1991-es függetlenné válásáig. Az olasz-szlovén kapcsolatokat az érintett időszakban (1880-as évektől az 1950-es évekig) a történészek 1990 óta intenzíven tanulmányozzák. A két ország történészeiből álló bizottság 2000-ben a két kormány égisze alatt közös jelentést tett közzé. A jelentés az olasz-szlovén kapcsolatokat tágabb kontextusba helyezi. A jelentés kitér a foibe-hez kapcsolódó tömeggyilkosságok kérdésére is. Mivel pontos számadatokat nem sikerült megállapítani, a jelentés "több száz áldozat" megfogalmazást tartalmaz, az olasz-szlovén kapcsolatok szempontjából releváns területre utalva, tehát a horvát területek kizárásával.

Olasz-szlovén kapcsolatok

Szlovénia európai uniós csatlakozása óta is politikai viták tárgyát képezi a két nemzet közötti kapcsolat. A vita azután kapott nagy nyilvánosságot, hogy az olasz parlament Berlusconi miniszterelnök és jobbközép koalíciós partnerei vezetésével február 10-ét a száműzöttek és fóbiások nemzeti emléknapjává nyilvánította, amelyet először 2005-ben Triesztben ünnepeltek meg. Az emléknap 2005-ös megünneplését a RAI televízió A szív a gödörben (It: Il Cuore nel Pozzo) című filmes produkciója kísérte [1]. A filmet csak Olaszországban az első adás alkalmával 17 millió néző látta.

Isztriai és dalmáciai száműzöttek

Sok olasz kénytelen volt elhagyni az országot a mészárlások után. A gazdasági bizonytalanság, a további megtorlásoktól való félelem és a rendszerváltás, amely végül a Trieszt-Isztria régiót kettészakító vasfüggönyhöz vezetett, azt eredményezte, hogy körülbelül 350 000 ember, főként olaszok hagyták el az isztriai és dalmát területeket. Az 1920-as rapallói szerződés értelmében az első világháború óta olasz fennhatóság alatt álló, majd az 1947-02-10-es párizsi békeszerződés és az 1954-es londoni memorandum által Jugoszláviához rendelt területek lakói választhattak, hogy távoznak-e (optánsok) vagy maradnak. Ezek a száműzöttek a békeszerződések értelmében az olasz államnak kártérítést kellett kapniuk vagyonvesztésükért és egyéb kártalanítást.

1983. február 18-án Jugoszlávia és Olaszország Rómában szerződést írt alá, amelyben Jugoszlávia vállalta, hogy 110 millió USD-t fizet a háború után elkobzott száműzöttek vagyonának kárpótlására. Jugoszlávia 1991-es felbomlásáig 18 millió USD-t fizetett. Szlovénia és Horvátország, a két jugoszláv utódállam, beleegyezett, hogy megosztja a fennmaradó összeget. Szlovénia 62%-ot, Horvátország pedig a fennmaradó 38%-ot vállalta magára. Olaszország nem akarta nyilvánosságra hozni a bankszámlaszámot, ezért Szlovénia 1994-ben a luxemburgi Dresdner Banknál nyitott egy vagyonkezelői számlát, tájékoztatta erről Olaszországot, és megkezdte az 55 976 930 USD összegű részének kifizetését. Az utolsó kifizetésre 2002 januárjában került sor. Horvátország a mai napig reménykedik az ügy más megoldásában, és még egy dollárt sem fizetett. Az olasz fél még egyetlen dollárt sem vett le a számláról.

Charge

1992-ben Giuseppe Pittitto olasz bíró büntetőeljárást indított egy feljelentést követően a feltételezett szláv háborús bűnösök ellen. Oscar Piskulic és Ivan Motika voltak a fő vádlottak, de a területi illetékesség elutasítása miatt felmentették őket, és az 1959-es amnesztia értelmében felmentést kaptak. 1997-ben néhány olasz képviselő sürgette kormányukat a feltételezett szláv bűnözők kiadatására, de diplomáciai problémák megakadályozták az olasz lépéseket. Valamennyi olasz történész Josip Broz Titót tartja a szláv bűnözők főnökének, de holtteste ma is mauzóleumban nyugszik.

Main foibe

• Basovizzai Foiba (Trieszt) nemzeti műemlék
• Monrupinoi Foiba (Trieszt) nemzeti emlékmű
• Barbanai Foiba
• Foiba of Beca
• Foiba Bertarelli (Pinguente)
• Brestovizzai Foiba
• Campagnai Foiba (Trieszt)
• Capodistria Foibe
• Casserovai Foiba
• Castelnuovo d'Istria fóbiája
• Cernicai Foiba
• Cernovizzai Foiba (Pisino)
• Cocevie-i Foiba
• Corgnale-i Foiba
• Cregli-i Foiba
• Drenchiai Foiba
• Gallignana-i bauxitbánya
• Gargarói vagy podgomilai Foiba
• Giminói Foiba
• Foiba of Gropada
• Iadruichi Foiba
• Jurani Foiba
• Lindarói bauxitbánya
• Obrovoi Foiba (Fiume)
• Odolinai Foiba
• Opicinai Foiba
• Foiba of Orle
• Podubbói Foiba
• Foiba of Pucicchi
• Foiba of Raspo
• Foiba of Rozzo
• San Lorenzo in Basovizza-i Foiba
• San Salvarói Foiba
• Scadaicina-i Foiba
• Semez gödre
• Semi Foiba (Isztria)
• Semich gödre
• Foiba of Sepec (Rozzo)
• Foiba of Sesana
• Terli Foiba
• Foiba of Treghelizza
• Foiba of Vescovado
• Vifia Orizi Foiba
• Foiba a Villa Surani
• Foiba of Vines
• Zavni Foiba (Tarnovai erdő)

Kapcsolódó oldalak

• Isztriai-dalmát exodus
• Etnikai tisztogatás