Louis Persinger (született Rochester, Illinois, USA, 1887. február 11. - meghalt New York, 1966. december 31.) amerikai hegedű- és zongoraművész, valamint kiemelkedő pedagógus volt. Két hangszeren való jártassága és oktatói munkája jelentős hatással volt a 20. század hegedűiskolájára.

Élete és pályafutása

Persinger 12 éves korában lépett először nyilvánosság elé. Tanulmányait a lipcsei konzervatóriumban kezdte Hans Becker mellett, majd Brüsszelben Eugène Ysaÿe-nél folytatta, továbbá Franciaországban két nyáron át Jacques Thibaud-nál tanult. Európában hamarosan jelentős pozíciókat töltött be: a Berlini Filharmonikusok és a brüsszeli Királyi Opera Zenekarának vezetője lett. 1912-ben visszatért az Egyesült Államokba, és a Leopold Stokowski által vezényelt Philadelphiai Zenekarral játszott. 1915-ben kinevezték a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekar vezetőjévé és helyettes karmesterévé. 1930-ban, Leopold Auer után, a New York-i Juilliard School tanára lett, ahol hosszú ideig oktatta a fiatal tehetségeket.

Kamarazene és zongorakíséret

A zenekari munkája mellett aktívan kamarazenélt, saját vonósnégyest alapított, és a San Franciscó-i Kamarazenei Társaságot vezette. Ritka adottsága volt, hogy kiválóan játszott mind hegedűn, mind zongorán, így gyakran vállalt zongorakíséretet is: számos hangversenyen és felvételen működött közre zongorakísérőként Ruggiero Ricci mellett, és zongorakísérője volt egyes Yehudi Menuhin-fiatalon adott hangversenyeinek is. Ezek a felvételek és együttműködések hozzájárultak Persinger sokoldalú hírnevéhez.

Tanári tevékenység és hatás

Persingerre ma különösen úgy emlékeznek, mint számos nagy hegedűművész, köztük Yehudi Menuhin, Ruggiero Ricci és Isaac Stern tanárára. Oktatói módszere eltért a kortársakétól: nem a szokványos, merev szabályokra helyezte a hangsúlyt, hanem olyan dolgokra összpontosított, amelyek felkeltették tanítványai érdeklődését, és gyakran egyszerű, közérthető szavakat használt a technika és a művészi kifejezés átadásához. Tanítványait egyénileg kezelte, és nagy hangsúlyt fektetett a hangkultúrára, a zenei formálásra és az egyéni kifejezésre.

Örökség és emlékezés

Persinger szerepe a 20. századi hegedűjáték fejlődésében kétirányú volt: egyrészt mint kiváló szólista és zenekari vezető, másrészt mint olyan pedagógus, akinek tanítványai világhírű művészekké váltak. A zenei életben betöltött kettős szerepe — kiváló kamarazenész és megbízható zongorakísérő mellett nagy formátumú hegedűművész — ritka kombinációnak számított, és ez nagy mértékben hozzáadott pedagógiai hitelességéhez.

75. születésnapján a Julliard School of Musicban adott hangversenyt: a műsor felét hegedűn, a másik felét zongorán játszotta, ezzel is bizonyítva sokoldalúságát és művészi életművének gazdagságát.