Makedón falanx
A makedón falanx egy II. Fülöp által kifejlesztett gyalogsági alakzat. Nagy Sándor fia, Nagy Sándor használta a Perzsa Birodalom meghódítására. Az alakzatot 18-20 láb (5,5-6 m) hosszú lándzsákat tartó lándzsások alkották. Ezeket szariszáknak nevezték. Kétkezesek voltak; a kisebb pajzsokat a bal vállon átvetették.
A makedón falanx elölről bevehetetlen volt, de oldalról és hátulról sebezhető, ahol az ellenséges lovasság megtámadhatta. Ezért a rendszer védelemre szorult, amit a makedón lovasságtól kapott, amely a legrugalmasabb erő volt. A csata kezdetén Sándor a falanxot az ellenség leszorítására használta. Nehézlovassága elűzte az ellenséges lovasságot a mezőről, majd kiválasztott ellenfeleket vagy kitett ellenséges egységek szárnyait támadta meg. Ezután a falanx a középpont ellen vonult.
A korai görög városállamok gyakran harcoltak szűk völgytalpakon, ahol a lovasság nem volt annyira fontos. Gyakran kevés vagy egyáltalán nem volt lovasság. A görög-perzsa háborúkban azonban a csatákat nyíltabb terepen vívták, ahol a lovasság nagy erőt képviselt. Erre példa a gaugamelai csata. Ott Alexandrosz jobbra manőverezett, hogy megakadályozza a perzsa sereg kettős bekerítését. Dareiosz a balszárnyon lévő lovasságát arra utasította, hogy a görögök ferde mozgását a lovasságuk támadásával fékezze meg. Sándor kísérő lovassága ezután megtámadta a meggyengült ellenséges központot, ahol Dareiosz állomásozott, és a falanxalakzat követte őket.
Makedón harci alakzat. A hipaszpisták, az elit nehézgyalogság, tévesen elit nehézlovasságként vannak feltüntetve.
A makedón falanx: a pajzsok kisebbek és könnyebbek, mint a hagyományos hoplita falanxnál, a sarissa kétszer olyan hosszú, mint a hagyományos lándzsák.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a macedón falangi?
V: A makedón falanx a II. Fülöp által kifejlesztett gyalogsági forma volt, amelyet fia, Nagy Sándor használt, amikor meghódította a Perzsa Birodalmat. A lándzsások hosszú, kétkezes, szariszosznak nevezett lándzsákat hordoztak, és kisebb pajzsokat függesztettek a bal válluk fölé.
K. Hogyan használta Sándor a falangot a csatában?
V: A csata kezdetén Sándor a falanxot használta az ellenség elfogására, miközben nehézlovassága lekergette a lovakat a pályáról. Ezután lovasságával a kiválasztott ellenfelek oldalai vagy a védtelen ellenséges egységek ellen indított támadást, mielőtt a falanxot a középpontjuk ellen mozdította volna.
K: Miért nem használtak a korai görög városállamok lovasságot?
V: A korai görög városállamok gyakran harcoltak szűk völgytalpakon, ahol a lovasság kevésbé volt fontos, vagy nem is létezett. A Görögország és Perzsia közötti csatákban azonban például nyíltabb terepen harcoltak, ahol a lovasság jelentős erővé vált.
K: Mi történt Gaugamelánál?
V: Gaugamelánál Sándor úgy manőverezett, hogy megakadályozta Dareiosz perzsa seregének kettős bekerítését, hogy lovasságának megengedte, hogy Dareiosz meggyengült középpontját támadja, miközben a falanxalakzat követte őt.
K: Mi tette a makedón falanxot a frontról legyőzhetetlenné?
V: A makedón falanszterek legyőzhetetlenek voltak a frontról, mivel lándzsásokból álltak, akik hosszú lándzsákat, úgynevezett szariszoszokat hordoztak, amelyeket egyszerre lehetett használni védekezésre és támadásra.
K: Hogyan védte Macedónia a falansztereit a csaták során?
V: A rendszernek védelemre volt szüksége, amit a makedón lovasságtól kapott, amely elég rugalmas volt ahhoz, hogy megvédje magát az oldalról és hátulról érkező támadások ellen, és lehetővé tette az ellenséges lovasság számára a támadást.
K: Milyen fegyvereket hordtak a lándzsások ebben az alakzatban?
V: A lándzsások 5,5-6 méter hosszú lándzsákat, úgynevezett szarvaslándzsákat hordtak, amelyek kétkezesek voltak, és a bal válluk fölé kisebb pajzsokat erősítettek, hogy további védelmet nyújtsanak a harc során.
