Kojiki — Japán legrégebbi krónikája: mítoszok, császárok, sintó
A Kojiki vagy Furukotofumi (古事記), más néven az ősi ügyek feljegyzései, a legrégebbi ismert könyv Japánban. Kr. u. 712-ben írták, és Gemmei császárnőnek ajánlották. A Kojiki a japán mitológiával és vallással, a sintó vallással teli könyv. A könyv Japán első császárának és több más császárnak a legendáit keveri az istenekről szóló történetekkel. Ezért nehéz eldönteni, hogy a Kojiki mely részei valósak, és melyek a legendák. A legenda szerint Japán összes császára Amateraszutól, a napistennőtől származik.
A Kojiki kínai írással (kínai írásjegyek használatával) készült, de a japánok a Kojikit úgy írták, hogy a kínai karakterek kiejtését használták a japán szöveg visszaadására, nem pedig mindig a karakterek jelentését. Más szóval, aki csak kínaiul tud olvasni, az önmagában nem képes könnyen olvasni a Kojikit; a szöveg olvasata japán nyelvi ismereteket igényel. A mű rengeteg régi japán személynevet, költeményt és archaikus kifejezést tartalmaz, és ezért fontos forrás a régi japán nyelv kutatásában (a használatban olyan fonetikus módszerek is felismerhetők, amelyek a későbbi manyōgana-hoz kapcsolódnak).
Összeállítás és szerzők
A hagyomány szerint a Kojikit Ō no Yasumaro állította össze és írta le meg, miután a bölcs Hieda no Are felmondta neki a régi történeteket és versek hosszú láncát — Gemmei császárnő parancsára. Így a mű alapja részben élő szóbeli hagyományokra épül, részben pedig írásos forrásokra és udvari családfákra.
Felépítés
- Három fő részre tagolódik: a mitikus korszakok (az istenek kora), a legendás uralkodók korszaka és a későbbi, részben történelminek számító uralkodói feljegyzések. A mitikus rész többek között Izanagi és Izanami teremtéstörténetét, Amateraszú (a napistennő) és testvére, Susanoo tetteit sorolja fel.
- A szövegben számos uta (verssor) és ritmikus elemet találunk, amelyek az oralitás nyomait őrzik.
Téma és jelentőség
A Kojiki egyszerre vallási, mitológiai és politikai mű. Célja részben az lehetett, hogy megteremtse és rögzítse az uralkodói család isteni eredetét, ezáltal megerősítve a császári hatalom legitimációját. Emellett alapvető forrásként szolgál a sintó istenképéhez, rítusaihoz és ünnepeihez — sok mai sintó szokásnak és templomi mítosznak innen eredeztethető az alapja.
Nyelv és írásmód
A Kojiki szövege kínai karakterekkel van leírva, de a karaktereket elsősorban fonetikai célokra használták, így a mű olvasása és értelmezése speciális, korabeli japán olvasási hagyományt feltételez. Ez teszi a művet egyben értékes nyelvészeti forrássá: a régi japán nyelv és hangzás sok részlete csak a Kojikiból ismerhető meg.
Források, kéziratok és fordítások
Az eredeti kéziratok elvesztek; a ma ismert szöveg különböző másolatokon és kézirati hagyományokon keresztül maradt fenn. A Kojikit a 19–20. században több európai nyelvre is lefordították; angolul ismert fordítók közé tartozik például Basil Hall Chamberlain és Donald L. Philippi, de léteznek modernebb átültetések és kommentárok is.
Értelmezés és történeti hitelesség
Bár a Kojiki számos történelmi adatot is közöl (uralkodói családfák, dinasztikus átadások), a mű mítikus elemei és a politikai célok miatt óvatosan kell kezelni történeti forrásként. A régészeti és más írott források (például a későbbi Nihon Shoki) összevetése szükséges ahhoz, hogy különbséget tegyünk mítosz és történeti mag között.
Hatása
A Kojiki azóta is alapvető forrás a japán vallási és kulturális identitás megértéséhez. A Meiji-korszakban például politikai jelentőséget nyert, amikor a császári hatalom legitimációját hangsúlyozták; napjainkban pedig irodalmi, vallástörténeti és nyelvészeti kutatások tárgya.
Összefoglalva: a Kojiki nem egyszerűen egy ősi mese- vagy vallásgyűjtemény, hanem komplex forrás, amely vallástörténeti, nyelvészeti, irodalmi és politikai szempontból is alapvető jelentőségű a japán múlt megértéséhez.
Shinpukuji kézirat
Szakaszok
A Kojiki három részre oszlik: a Kamitsumaki (上巻, "első kötet"), a Nakatsumaki (中巻, "középső kötet") és a Shimotsumaki (下巻, "alsó kötet").
- A Kamitsumaki, más néven Kamiyo no Maki (神代巻, "Az istenek korának kötete") tartalmazza a Kojiki előszavát. A japán mitológia első isteneiről, Izanagiról és Izanamiról szól. Ők azok az istenek, akik a világot teremtették. Ez a kötet a kamiyo-korszak, vagyis az istenek korának különböző istenei születéséről is beszámol. A Kamitsumaki leírja a Japán teremtésével kapcsolatos legendákat is. Leírja, hogy Ninigi-no-Mikoto, Amaterasu unokája hogyan szállt le az égből Kyūshūba, és hogyan lett a japán királyi vonal őse. E legenda szerint őt tekintik Jimmu császár dédapjának.
- A Nakatsumaki Jimmu, az első császár történetével kezdődik, és azzal, hogyan hódította meg Japánt. A kötet a 15. császárral, Ōjinnel ér véget. A másodiktól a kilencedik császár uralkodásáról nem sokat írnak; csak a nevüket és különböző leszármazottaik nevét említik, valamint néhány egyéb részletet. Az eredményeikről nem tesznek említést. A kötetben szereplő történetek közül sok mitológiai jellegű, és semmi sem utal arra, hogy történelmileg pontosak lennének. A legújabb tanulmányok alátámasztják azt a véleményt, hogy ezeket a császárokat azért találták ki, hogy Dzsimmu uralkodását még hátrébb tolják az i. e. 660-as évbe.
- A Shimotsumaki a 16. és 33. császárokat írja le. A másik két kötettel ellentétben ez a kötet nem tartalmaz sok utalást az istenekre. Az emberi világ és az istenek közötti kölcsönhatások nagyon hangsúlyosak az első és a második kötetben, de ebben a kötetben nem. A 24-33. császárokról szóló információk is nagyrészt hiányoznak.
Kapcsolódó oldalak
- Nihon Odai Ichiran
- Nihon Shoki
Kérdések és válaszok
K: Mi az a kojiki?
V: A Kojiki vagy Furukotofumi a legrégebbi ismert könyv Japánban, amelyet Kr. u. 712-ben írtak, és Gemmei császárnőnek szenteltek. Ez egy könyv a japán mitológiáról (sintó), legendákról, énekekről, genealógiákról, szóbeli hagyományokról és félig-meddig történeti beszámolókról egészen Kr. e. 641-ig.
K: Mi a Kojiki tartalma?
V: A Kojiki olyan változatos témákat ölel fel, mint a japán mitológia (sinto), legendák, énekek, genealógiák, szóbeli hagyományok és féltörténelmi beszámolók.
K: Kinek van szentelve a Kojiki?
V: A Kojiki Gemmei császárnőnek van szentelve.
K: A Kojiki legendája szerint kiktől származnak Japán császárai?
V: A legenda szerint Japán összes császára Amateraszutól, a napistennőtől származik.
K: Nehéz megkülönböztetni a Kojikiben szereplő valós részeket a legendáktól?
V: Igen, nehéz eldönteni, hogy a Kojiki mely részei valósak, és melyek a legendák.
K: Milyen nyelven íródott a Kojiki?
V: A Kojiki kínai nyelven íródott, de a japánok úgy írták, hogy a kínai írásjegyek kiejtését használták, nem pedig a jelentésüket.
K: Az is el tudja olvasni a Kojikit, aki tud kínaiul olvasni?
V: Nem, egy olyan személy, aki tud kínaiul olvasni, nem tudja elolvasni a Kojikit, hacsak nem tud japánul is beszélni, mert a Kojiki sok japán nevet és néhány kifejezést tartalmaz.
