Pitonok (Pythonidae): meghatározás, élőhely, méret és életmód

Pitonok (Pythonidae): nem mérges óriáskígyók meghatározása, élőhelye, méretei és életmódja — fajok, táplálkozás, szaporodás és emberi kapcsolatok áttekintése.

A piton a szűkítő kígyók nemzetségének köznyelvi elnevezése; tudományos értelemben a Pythonidae család tagjaira használjuk. Ezek a kígyók nem mérgesek, hanem zsákmányukat testükkel körbetekerve, azaz szűkítéssel (konstrikcióval) ölik meg. A pitonok közelebbi rokonságban állnak a boákkal, mint más kígyócsaládokkal: Boulenger (1890) például a pitonokat a Boidae család egyik alcsaládjaként (Pythoninae) tárgyalta. A boák azonban élő utódokat hoznak világra, míg a pitonok tojóivarúak: tojásokat raknak.

Elterjedés és élőhely

A pitonok elsősorban Délkelet-Ázsiában és Afrikában fordulnak elő; a család további képviselői megtalálhatók Új-Guineában és Ausztráliában. Egyes fajok erdőkben, mások füves pusztákon, mocsaras területeken vagy akár emberi környezet közelében élnek. A Python nemzetség a család egyik legismertebb csoportja; a különböző nemzetségek és fajok életmódja azonban alapvetően hasonló.

Méret és megjelenés

A pitonok mérete fajonként nagy eltérést mutat. A legkisebbek, például egyes gömbpitonok, mindössze körülbelül 0,9–1 méteresek (kb. 3 láb), míg a legnagyobbak — például a hálós pitonok és egyes ritka retikulált példányok — elérhetnek akár 8–9 métert (kb. 29 láb) is. Nagyobb fajok súlya elérheti a 90 kg-ot; a 900 cm (9 m) és 90 kg-os méretek ezért nem példa nélküli a legnagyobb egyedeknél. A hímek általában kisebbek és könnyebbek, mint a nőstények (nemi dimorfizmus), és sok pitonfajnál a nőstények jóval vaskosabb testűek.

Életmód és táplálkozás

A pitonok jellemzően lesből támadó ragadozók: mozdulatlanul rejtőznek, majd hirtelen lecsapnak elhaladó zsákmányukra. A zsákmányt körbetekerik és megszorítják; a közelmúlt kutatásai azt mutatják, hogy a szorítás elsősorban a vérkeringés megszakításán és a szív leállításán keresztül okozza a zsákmány halálát, nem pusztán a légzés elnyomásával. A zsákmány mérete fajonként változó: míg a kisebb pitonok rágcsálókkal, madarakkal és kis emlősökkel táplálkoznak, a nagyobb pitonok képesek kifejlett őzeket, gazellákat vagy más nagyobb emlősöket is elejteni. A zsákmány lenyelése után az emésztés lassú folyamat: napokig vagy akár hetekig is eltarthat, míg az állat teljesen feldolgozza a bevitt táplálékot.

Szaporodás és fejlődés

A pitonok tojásrakók. A párzást követően a nőstények tojásokat raknak, majd gyakran egy ideig gondozzák azokat: körbetekerik a tojásokat és védenek, valamint hőt termelhetnek (ún. „remegtető” izomrángással) annak érdekében, hogy a tojások inkubációs hőmérsékletét fenntartsák. A tojások kikelési ideje fajonként változik, de sok pitonnál körülbelül 60–70 nap közé tehető. A tojások száma nagyon változó: néhány tojástartománytól több tucatnyiig terjedhet, faj és egyed súlyától függően.

Élettartam

A pitonok élettartama is változó; fogságban gyakran 20–30 évig is élhetnek, egyes példányoknál ennél hosszabb élettartamot is jegyeztek fel.

Morfológia

Minden piton, akárcsak más kígyók, végtagok nélküli hüllő. Testük három fő részből áll: fej, törzs és farok. Egyes pitonfajoknál a hátsó végtagok maradványai — apró csökevényes tüskék, úgynevezett „spurok” — láthatók a kloáka két oldalán; ezek a nemi jelzőkben és párzási viselkedésben játszhatnak szerepet.

Evolúció és rokonság

A kutatások azt mutatják, hogy minden kígyó, beleértve a Pythonidae családot is, egy mérges ős leszármazottja lehet. Ez a felismerés a kígyók evolúciós múltjára és az egyes vonalak közötti kapcsolatok feltárására vonatkozó molekuláris és paleontológiai adatokon alapul.

Kapcsolat az emberrel, veszélyek és védelem

Bár méretük miatt a nagy pitonok potenciálisan veszélyesek lehetnek, az emberek elleni támadások ritkák. Ugyanakkor előfordultak tragikus esetek: 2013-ban egy házi piton megölt két gyereket a kanadai New Brunswickban. Pitonokat sok helyen tartanak házikedvencként, ami hozzájárul a kereskedelemhez és néha elszabaduló, vagy elengedett példányokhoz.

Egy különösen súlyos probléma a burmai piton inváziója: a burmai pitonok inváziós fajjá váltak Dél-Floridában, és az Everglades Nemzeti Parkban jelentős károkat okoznak az őshonos emlősök állományában. Ez komoly ökológiai és gazdasági problémát jelent, és különféle beavatkozási programok indultak a populációk kordában tartására.

A pitonok fenyegetettségének okai közé tartozik az élőhelypusztulás, a túlzott vadászat — például bőrükért — és a nemzetközi állatkereskedelem. Számos faj védelme és fenntartható kezelése érdekében szabályozások és tenyésztési programok működnek.

Összefoglalás

• A pitonok a Pythonidae család tagjai, nem mérgesek, tojásrakó szűkítők.
• Elterjedésük Afrika, Délkelet-Ázsia, Új-Guinea és Ausztrália területeire terjed.
• Méretük nagyon változó: a kisebb fajok ~1 m-esek, a legnagyobbak pedig akár 8–9 m hosszúak is lehetnek.
• Táplálkozásuk lesből támadásra és konstrikcióra épül; emésztésük lassú.
• Szaporodásuk tojásrakással történik; a tojások inkubációja általában 60–70 nap.
• Emberi vonatkozásban fontos a felelős tartás, az inváziós populációk kezelése és a fajok védelme.

Kérdések és válaszok

K: Mi a piton tudományos neve?

K: Hogyan szaporodnak a pitonok?

K: Hol találhatók a pitonok a vadonban?

K: Milyen ragadozók a pitonok?

K: Milyen nagyra nőhet egy piton?

K: Veszélyesek a pitonok az emberre?

K: Mennyi ideig élnek a pitonok általában?

Keresés betűvel