Hasfelmetsző Jack egy ismeretlen sorozatgyilkos neve. A férfi 1888 nyarán és őszén tevékenykedett az angliai London Whitechapel kerületében, amely túlnépesedéséről és prostitúciójáról volt ismert.

A legfőbb áldozatok, akikről úgy gondolták, hogy a Hasfelmetsző ölt meg, öt prostituált volt:

  • Mary Ann Nichols – 43 éves (augusztus 31.)
  • Annie Chapman – 42 éves (szeptember 8.)
  • Elizabeth Stride – 44 éves (szeptember 30.)
  • Catherine Eddowes – 46 éves (szeptember 30.)
  • Mary Jane Kelly – körülbelül 25 éves (november 9.)

A londoni újságok és a rendőrség ez idő tájt kezdett gúnyolódó leveleket kapni. A leveleket "Hasfelmetsző Jack" aláírással látták el. Ugyanebben az időben más gyilkosságokat is jelentettek, de nem gondolták, hogy Hasfelmetsző Jack követte el őket. Arról is ismert volt, hogy mielőtt megölte volna áldozatait, lefeküdt velük.

Az elkövetés jellege és a „Double Event”

A sorozatgyilkosságok közös jellemzője volt az áldozatok nyakának átvágása és súlyos hasi, valamint nemi szerveket érintő megcsonkítása. Egyes esetekben belső szerveket távolítottak el; emiatt a kortársak és későbbi kutatók is felvetették, hogy az elkövető rendelkezett bizonyos anatómiai ismeretekkel. Ugyanakkor az eltávolítások és a helyszínek állapota miatt a szakértők között vita van arról, mennyire volt „szakember” a tettes, illetve hogy minden gyilkosságot ugyanaz az elkövető követte-e el.

1888. szeptember 30-án két gyilkosság történt egyetlen éjszakán: Elizabeth Stride holttestét megtalálták este, majd röviddel később Catherine Eddowes testét is — ezt az éjszakát a sajtó „double event”-ként (kettős esemény) emlegette. A két eset eltérő körülményei miatt felmerült, hogy több elkövetőről lehet szó, vagy hogy valamilyen megszakítás történt az egyik gyilkosság közben.

A levelek és az elnevezés

A sajtóba és a rendőrséghez küldött levelek közül legismertebb a "Dear Boss" elnevezésű levél, amelyben először használták a „Jack the Ripper” (Hasfelmetsző Jack) aláírást. Ezeknek a leveleknek az eredete vitatott: egyes kutatók szerint újságírók fabrikálták őket, mások szerint valódi elkövető írhatta. Egy másik ismert küldemény a „From Hell” néven emlegetett levél volt, amelyet állítólag egy emberi vese féljével küldtek a Whitechapel Vigilance Committee elnökének, George Lusknak; a vese valódiságát a korabeli orvosi vizsgálat egyes források szerint megerősítette, de a csomag és a levél hitelessége ma is vitatott.

Nyomozás és feltételezett gyanúsítottak

A korabeli nyomozást jórészt a Metropolitan Police (Scotland Yard) vezette, de a terület egyes részein a City of London Police is érintett volt, ami némi összehangolatlansághoz vezetett. Az egyik legismertebb nyomozó Frederick Abberline volt. A rendőrség és a sajtó számos gyanúsítottat azonosított vagy nevezett meg: a legismertebbek közé tartozik Montague John Druitt (aki állítólag röviddel az utolsó gyilkosság után öngyilkos lett), Aaron Kosminski (egykori lengyel–zsidó fodrász, akit később elmegyógyintézetbe zártak), George Chapman (Severin Klosowski, aki később mérgezéses gyilkosságokért ítélték el), illetve további, kevésbé valószínű jelöltek, mint Michael Ostrog vagy a festő Walter Sickert. Egyetlen jelölt esetében sem került elő olyan, minden kétséget kizáró bizonyíték, amely a mai kriminalisztika követelményeinek megfelelve biztosan azonosítaná a tettest.

Modern vizsgálatok és viták

Az elmúlt évtizedekben több modern vizsgálat és publikáció próbálta DNS- és egyéb tudományos módszerekkel megoldani az ügyet. Egyes tanulmányok, például a sálról vagy más tárgyi bizonyítékokról szóló DNS-vizsgálatok, kezdeti szenzációt keltettek, ám ezekre sok kritika érkezett a bizonyítékok eredetének, a keveredés (kontamináció) lehetőségének és a minták kezelésének hiányosságai miatt. A legtöbb szakértő ma is úgy véli, hogy a korban gyűjtött bizonyítékok és azok fennmaradása miatt valószínűleg soha nem lesz 100%-os, általánosan elfogadott megoldás.

Társadalmi és kulturális hatás

A Hasfelmetsző Jack-eset messze túlmutatott a helyi bűnügyi híren: a sajtó intenzív tudósítása és a budapestihez hasonló európai nagyvárosok szociális problémái iránti közérdeklődés hatására a történet a közképzelet részévé vált. A gyilkosságok ráirányították a figyelmet a Whitechapel szegénységére, a hajléktalanságra és a nők kiszolgáltatottságára. Az ügy emellett számos könyvet, filmet, színházi darabot és városi séta- vagy túrakínálatot inspirált; "Jack the Ripper" mára a városi rémtörténetek egyik legismertebb alakjává vált.

Mi maradt meg ma?

Az ügy a mai napig nyitott és vitatott: a bizonyítékok hiánya, a korszakbeli nyomozati módszerek korlátai és a sajtó szerepe mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Hasfelmetsző legenda köré számos teória és spekuláció épüljön. A történet emlékeztet a viktoriánus London társadalmi problémáira, valamint arra, hogy a kriminalisztika és a média hogyan formálhat egy bűnügy megítélését. Még ha a konkrét elkövető személye sosem is kerül tisztázásra, az eset hatása a közéletre és a kulturális emlékezetre tartós.