Fejlesztés: 1989-2000
1989-ben a HP úgy gondolta, hogy a Reduced InstructionSet Computing (RISC) architektúrák megrekedtek a ciklusonkénti egy utasításnál. A HP kutatói megpróbáltak egy új típusú processzorarchitektúrát létrehozni, amelyet később EPIC-nek (Explicitly Parallel Instruction Computing) neveztek el, és amely lehetővé teszi, hogy a processzor minden egyes órajelciklusban sok utasítást használjon fel. Az EPIC a nagyon hosszú utasításszavas (VLIW) architektúra egy formáját használja, amelyben 1 utasításszó sok utasítást tartalmazott. Az EPIC esetében a fordítóprogram ellenőrzi, hogy mely utasítások használhatók egyszerre, így a processzor anélkül futtathatja az utasításokat, hogy bonyolult módszerekkel kellene megnéznie, hogy mely utasításokat használhatja egyszerre. Ennek az elképzelésnek az a célja, hogy a fordításkor jobban ellenőrizni lehessen a kódot, és így további lehetőségeket lehessen keresni az egyszerre több végrehajtásra, valamint hogy egyszerűsödjön a processzor tervezése és megtakarítható legyen a villamos energia azáltal, hogy nincs szükség a futásidejű ütemező utasításokra.
A HP úgy gondolta, hogy az olyan egyedi vállalati rendszerekkel foglalkozó vállalatoknak, mint a HP, nem jó, ha saját processzorokat készítenek, ezért a HP 1994-ben az Intellel együttműködve létrehozta az IA-64 architektúrát, amely az EPIC ötletei alapján készült. Az Intel nagy erőfeszítéseket akart tenni az IA-64 megalkotásáért abban a reményben, hogy az így kapott processzort a legtöbb vállalati rendszer használni fogja. A HP és az Intel nagy tervezési erőfeszítéseket tett az első Itanium termék, a Merced elkészítésére 1998-ban.
Az Intel, a HP és más iparági elemzők úgy gondolták, hogy az IA-64 nagyon népszerű lesz a szerverekben, munkaállomásokban és asztali számítógépekben, és egy napon felváltja a RISC és a komplex utasításkészletű számítási architektúrákat (CISC) a többcélú alkalmazásokban. A Compaq és a Silicon Graphics leállította az Alpha és MIPS architektúrák fejlesztését, hogy áttérjenek az Itanium architektúrára.
Számos csoport hozott létre operációs rendszereket az Itaniumhoz, köztük a Microsoft Windows, az OpenVMS, a Linux és a UNIX típusok, mint a HP-UX, a Solaris, a Tru64 UNIX és a Monterey/64 (az utóbbi három soha nem fejezte be a munkát az Itaniumon való futtatással). 1997-re sokan rájöttek, hogy az Itanium architektúra és a fordító nehezebben használható, mint gondolták. Olyan technológiai problémák, mint a nagy utasításszavakhoz és a nagy gyorsítótárakhoz szükséges nagyon nagy tranzisztorszám.[] A projekttel kapcsolatban is voltak problémák, mivel a csapat két része különböző módszereket alkalmazott és kissé eltérő prioritásokat követett. []Mivel a Merced volt az első EPIC-processzor, a létrehozása több problémával járt, mint azt a csapat gondolta. Ráadásul az EPIC koncepció más fordítói képességeket igényel, amelyeket korábban még soha nem hoztak létre, ezért több kutatásra volt szükség. []
Az Intel 1999. október 4-én jelentette be a processzor nevét, Itanium. Alig néhány óra alatt az Itanic nevet viccből használták (utalás a Titanicra, az 1912-ben elsüllyedt "elsüllyeszthetetlen" hajóra ("Itanium + Titanic = Itanic")). Az "Itanic"-ot a The Register és mások is használták arra, hogy azt mondják, az Itaniumba történő több milliárd dolláros befektetés és a vele járó korai kereslet semmit sem jelentene, mert úgy gondolták, hogy az Itanium megbukik.
Itanium (Merced): 2001
| Itanium (Merced) |
| 
|
| Készült | 2001 júniusától 2002 júniusáig |
| Közös gyártó(k) | |
| Max. CPU órajel | 733 MHz és 800 MHz között |
| FSB sebességek | 266 MT/s |
| Utasításkészlet | Itanium |
| Magok száma | 1 |
| L2 gyorsítótár | 96 KB |
| L3 gyorsítótár | 2 vagy 4 MB |
| Aljzat(ok) | |
| Mag neve(i) | |
Mire az Itanium 2001 júniusában megjelent, teljesítménye már nem volt jobb, mint a konkurens RISC és CISC processzoroké. Az Itanium az alacsony fogyasztású rendszerek (elsősorban a 4 CPU-s és a kis rendszerek) között versenyzett az x86 processzorokon alapuló szerverekkel, valamint a nagy fogyasztásúakkal, például az IBM POWER architektúrájával és a Sun Microsystems SPARC architektúrájával. Az Intel az Itaniumot a nagy teljesítményű üzletággal és a HPC-számítástechnikával való együttműködésre helyezte át, és megpróbálta lemásolni az x86 sikeres piacát (azaz 1 architektúra, sok rendszerszállító). Az 1. processzorváltozat sikere csak a HP rendszerekben a PA-RISC, a Compaq rendszerekben az Alpha és az SGI rendszerekben a MIPS leváltásával volt, de az IBM is készített erre az architektúrára épülő szuperszámítógépet. A POWER és a SPARC erős volt, az x86 architektúra pedig a könnyebb skálázhatóság és a nagyon nagy telepítői bázis miatt egyre inkább a vállalati térben terjeszkedett.
Az első Itanium processzort, a Mercedet használó rendszerekből csak néhány ezer darabot adtak el, mivel a teljesítményük gyengébb volt, a költségük magas, és az Itaniumból készült szoftverek száma is kevesebb volt. Az Intel látta, hogy az Itaniumnak több natív szoftverre van szüksége a jó működéshez, ezért az Intel több ezer rendszert készített független szoftvergyártóknak, hogy segítsenek nekik Itanium-szoftvereket készíteni. A HP és az Intel egy évvel később piacra dobta a 2. Itanium processzort, az Itanium 2-t.
Itanium 2: 2002-2010
| Itanium 2 (McKinley) |
| 
|
| Készült | 2002-től 2010-ig |
| Tervezte | Intel |
| Közös gyártó(k) | |
| Max. CPU órajel | 900 MHz-től 2,53 GHz-ig |
| Utasításkészlet | Itanium |
| Magok száma | 1, 2, 4 vagy 8 |
| L2 gyorsítótár | 256 KB Itanium2
256 KB (D) + 1 MB(I) vagy 512 KB (I) (Itanium2 9x00 sorozat) |
| L3 gyorsítótár | 1,5-32 MB |
| Aljzat(ok) | - PAC611
- FC-LGA6 (LGA1248) (Itanium 9300 sorozat)
|
| Mag neve(i) | - McKinley
- Madison
- Hondo
- Deerfield
- Montecito
- Montvale
- Tukwila
- Poulson
|
Az Itanium 2 processzor 2002-ben jelent meg, vállalati szerverek és nem minden nagy teljesítményű számítástechnikai rendszer számára. Az Itanium 2 1. változatát, a McKinley kódnevű változatot a HP és az Intel alkotta meg. Ez javította az 1. Itanium processzor számos problémáját, amelyeket leginkább a rossz memória-alrendszer okozott. A McKinley 221 millió tranzisztorral rendelkezett (ebből 25 millió volt a logikára), és 19,5 mm x 21,6 mm (421 mm 2) méretű volt, és 180 nm-es tervezési eljárással, valamint 6 réteg alumíniumot tartalmazó CMOS eljárással készült.
2003-ban az AMD kiadta az Opteront, amely az első x86-64 architektúrát valósította meg (akkoriban AMD64-nek hívták). Az Opteron sokkal sikeresebb volt, mivel az x86-ról könnyen frissíthető volt. Az Intel 2004-ben valósította meg az x86-64-et a Xeon processzoraiban.
Az Intel 2003-ban új Itanium 2 processzort adott ki Madison kódnéven. A Madison 130 nm-es eljárással készült, és 2006 júniusáig minden új Itanium processzor alapját képezte.
2005 márciusában az Intel bejelentette, hogy egy új Itanium processzoron dolgozik, amelynek kódneve Tukwila, és 2007-ben jelenik meg. A Tukwila 4 processzormaggal rendelkezne, és az Itanium buszát egy új Common System Interface-re cserélné, amelyet egy új Xeon processzor is használna. Még ebben az évben az Intel 2008 végére módosította a Tukwila megjelenési dátumát.
2005 novemberében a legnagyobb Itanium szervergyártók az Intellel és számos szoftvergyártóval együttműködve létrehozták az Itanium Solutions Alliance-t, hogy népszerűsítsék az architektúrát és felgyorsítsák a szoftverportálást. A szövetség szerint tagjai az évtized végéig 10 milliárd dollárt fektetnének be az Itanium megoldásokba.
2006-ban az Intel leszállította a Montecito-t (Itanium 2 9000 sorozat néven forgalmazott), egy kétmagos processzort, amely körülbelül kétszeres teljesítményt nyújtott és 20%-kal kevesebb energiát használt.
Az Intel 2007 novemberében adta ki az Itanium 2 9100-as sorozatot, amelynek kódneve Montvale. A Montvale utódjának, a Tukwilának a kiadását 2009 májusában ismét megváltoztatták, és az OEM-gyártók számára történő kiadást 2010 első negyedévére tervezték.
Itanium 9300 (Tukwila): 2010
Az Itanium 9300-as sorozatú processzor, kódnevén Tukwila 2010. február 8-án jelent meg, nagyobb teljesítménnyel és memóriamennyiséggel.
A Tukwila 65 nm-es eljárással készül, két és négy maggal, akár 24 MB CPU gyorsítótárral, Hyper-Threading technológiával és új memóriavezérlőkkel rendelkezik. Emellett dupla eszközös adatkorrekcióval is rendelkezik, ami segít a memóriaproblémák kijavításában. A Tukwila az Intel QuickPath Interconnect (QPI) buszarchitektúrával is rendelkezik, amely az Itanium buszarchitektúrát váltja fel. Maximális processzoron belüli sávszélessége 96 GB/s, a memória maximális sávszélessége pedig 34 GB/s. A QuickPath segítségével a processzor beépített memóriavezérlőkkel rendelkezik, amelyek a memóriát a QPI-interfészek segítségével vezérlik a többi processzorral és az I/O-hubokkal való kommunikációhoz. A QuickPath-ot a Nehalem architektúrát használó Intel processzorok is használják, így a Tukwila és a Nehalem esetleg ugyanazokat a lapkakészleteket használhatja. A Tukwila négy memóriavezérlőt tartalmaz, amelyek mindegyike több DDR3 DIMM-et támogat egy külön memóriavezérlőn keresztül, hasonlóan a Nehalem Xeon processzor Beckton kódnevű processzorához.
Itanium 9500 (Poulson): 2012
| | Ezt a cikket frissíteni kell. Frissítésével segítheted a Wikipédiát. (2014. március) |
Az Itanium 9500 sorozatú processzor, kódnevén Poulson, a Tukwila utódja, 2012. november 8-án jelent meg. Az Intel szerint kihagyja a 45 nm-es gyártástechnológiát, és helyette a 32 nm-es gyártástechnológiát használja; 8 maggal rendelkezik, 12 széles kiadású architektúrával, többszálú szálakkal kiegészített, és új utasításokkal a párhuzamosításhoz, beleértve a virtualizációt is. A Poulson L3 gyorsítótár mérete 32 MB. Az L2 gyorsítótár mérete 6 MB, magonként 512 I KB, 256 D KB. A Poulson mérete 544 mm², kisebb, mint a Tukwila mérete (698,75 mm²).
Az ISSCC 2011-en az Intel bemutatta "A 32 nm-es, 3,1 milliárd tranzisztoros, 12 szélessávú Itanium processzor a küldetéskritikus szerverekhez" című tanulmányát. Tekintettel arra, hogy az Intel az ISSCC-n már korábban is megosztott részleteket az Itanium mikroprocesszorokról, ez a tanulmány valószínűleg a Poulsonra vonatkozik. David Kanter elemző úgy véli, hogy a Poulson egy új architektúrát fog használni, a többszálúság egy fejlettebb formájával, amely akár két szálat is használ, hogy javítsa a teljesítményt az egyszálas és a többszálas munka során. Az új információk a Hot Chips konferencián jelentek meg.
Az új információk szerint a többszálúság, a megbízhatóság javítása (Instruction Replay RAS) és néhány új utasítás (szálprioritás, integer utasítás, gyorsítótár-előhívás, adatelérési tippek).
Az Intel 111456-01 számú termékváltoztatási értesítésében (PCN) az Itanium 9500 sorozatú CPU 4 modellje szerepelt, amelyeket a dokumentum felülvizsgált változatából töröltek. Az alkatrészeket később az Intel anyagnyilatkozati adatlapok (MDDS) adatbázisában is felsorolták. Az Intel később közzétette az Itanium 9500 referencia kézikönyvet.
A modellek a következők:
| Processzor száma | Frekvencia |
| 9520 | 1,73 GHz |
| 9540 | 2,13 GHz |
| 9550 | 2,4 GHz |
| 9560 | 2,53 GHz |
