Intel Itanium

Piaci fogadtatás

Erőteljes típusú szerverek piaca

Amikor 2001-ben először megjelent, az Itanium sebessége más processzortípusokhoz képest kiábrándító volt. A meglévő x86-os alkalmazások és operációs rendszerek használata különösen rosszul sikerült, egy 2001-es teszt szerint ugyanolyan gyors volt, mint egy 100 MHz-es Pentium (akkoriban 1,1 GHz-es Pentiumok voltak forgalomban). Az Itanium nem volt sikeres az IA-32-hez vagy a RISC-hez képest, és még rosszabbul járt, amikor megjelent az x86-64, amely régebbi x86-os alkalmazásokkal működött.

Egy 2009-es, az Itanium történetéről szóló cikkben - "How the Itanium Killed the Computer Industry" - John C. Dvorak újságíró arról számolt be, hogy "Ez továbbra is az elmúlt 50 év egyik legnagyobb fiaskója [rossz helyzete]". Ashlee Vance technológiai szakíró azt írta, hogy a sebesség és a kiadás lassúsága "a terméket viccé tette a chipiparban". Donald Knuth egy interjúban azt mondta: "Az Itanium megközelítés... olyan félelmetesnek kellett volna lennie - amíg ki nem derült, hogy a kívánt fordítókat alapvetően lehetetlen megírni".

Mind a Red Hat, mind a Microsoft közölte, hogy nem engedélyezi az Itanium használatát az operációs rendszereivel. Más Linux disztribúciók, mint például a Gentoo és a Debian azonban továbbra is elérhetőek Itaniumhoz. 2011. március 22-én az Oracle közölte, hogy nem támogatja tovább az Itaniumot, de a meglévő termékeik támogatása továbbra is folytatódik. 2013 októberében az Oracle közölte, hogy 2014 elejére kiadja az Oracle Database 12.1.0.1.0-t HP-UX Itanium 11.31-en.

Egy korábbi Intel vállalati tisztviselő szerint az Itanium 2009 végén vált nyereségessé (képes volt sok pénzt keresni) az Intel számára. 2009-ben és később az Itaniumot főleg a HP szerverein használták, amely az Itanium szerverek 95%-át gyártotta, így az Itanium elsődleges operációs rendszere a HP-UX volt. 2011. március 22-én az Intel közölte, hogy továbbra is teljes mértékben támogatni fogja az Itaniumot, sok új Itanium chipet készítenek és időben.

Egyéb piacok

Bár az Itanium jól teljesített a csúcskategóriás számítástechnikában, az Intel azt akarta, hogy az eredeti x86-os architektúrához képest több felhasználási lehetőséget biztosítson.

Az AMD egy egyszerűbb ötlet mellett döntött, és létrehozta az x86-64-et, az x86 architektúra 64 bites kiegészítését, amelyet a Microsoft hamarosan támogatott a Microsoft Windowsban, így az Intelnek ugyanilyen 64 bites kiegészítést kellett beépítenie az Intel x86 processzoraiba. Az x86-64 a meglévő 32 bites alkalmazásokat teljes hardversebességgel tudja használni, de 64 bites memóriacímzéssel és más kiegészítésekkel rendelkezik az új alkalmazásokhoz. Ez az architektúra mára a leggyakrabban használt 64 bites architektúrává vált az asztali számítógépek és laptopok piacán, a 64 bites ARMv8 architektúra pedig számos mobilkészüléket működtet, amelyeket a mai iPhone-ok, iPadek, iPod Touchok és mostanában számos Androidos telefon és táblagép, például a Nexus 6P és a Nexus 9 is használ. Néhány Itanium-alapú munkaállomást kezdetben olyan vállalatok vezettek be, mint az SGI, de ezek már nem kaphatók. Mivel az AMD készítette az első x86-64-es chipet, az architektúrát az operációs rendszereken belül általában "amd64"-ként emlegetik.

HP alaplap két "Itanium 2" processzorral


Itanium 2 2003-ban


HP zx6000, egy Itanium 2 Unix munkaállomás

Történelem

Fejlesztés: 1989-2000

1989-ben a HP úgy gondolta, hogy a Reduced InstructionSet Computing (RISC) architektúrák megrekedtek a ciklusonkénti egy utasításnál. A HP kutatói megpróbáltak egy új típusú processzorarchitektúrát létrehozni, amelyet később EPIC-nek (Explicitly Parallel Instruction Computing) neveztek el, és amely lehetővé teszi, hogy a processzor minden egyes órajelciklusban sok utasítást használjon fel. Az EPIC a nagyon hosszú utasításszavas (VLIW) architektúra egy formáját használja, amelyben 1 utasításszó sok utasítást tartalmazott. Az EPIC esetében a fordítóprogram ellenőrzi, hogy mely utasítások használhatók egyszerre, így a processzor anélkül futtathatja az utasításokat, hogy bonyolult módszerekkel kellene megnéznie, hogy mely utasításokat használhatja egyszerre. Ennek az elképzelésnek az a célja, hogy a fordításkor jobban ellenőrizni lehessen a kódot, és így további lehetőségeket lehessen keresni az egyszerre több végrehajtásra, valamint hogy egyszerűsödjön a processzor tervezése és megtakarítható legyen a villamos energia azáltal, hogy nincs szükség a futásidejű ütemező utasításokra.

A HP úgy gondolta, hogy az olyan egyedi vállalati rendszerekkel foglalkozó vállalatoknak, mint a HP, nem jó, ha saját processzorokat készítenek, ezért a HP 1994-ben az Intellel együttműködve létrehozta az IA-64 architektúrát, amely az EPIC ötletei alapján készült. Az Intel nagy erőfeszítéseket akart tenni az IA-64 megalkotásáért abban a reményben, hogy az így kapott processzort a legtöbb vállalati rendszer használni fogja. A HP és az Intel nagy tervezési erőfeszítéseket tett az első Itanium termék, a Merced elkészítésére 1998-ban.

Az Intel, a HP és más iparági elemzők úgy gondolták, hogy az IA-64 nagyon népszerű lesz a szerverekben, munkaállomásokban és asztali számítógépekben, és egy napon felváltja a RISC és a komplex utasításkészletű számítási architektúrákat (CISC) a többcélú alkalmazásokban. A Compaq és a Silicon Graphics leállította az Alpha és MIPS architektúrák fejlesztését, hogy áttérjenek az Itanium architektúrára.

Számos csoport hozott létre operációs rendszereket az Itaniumhoz, köztük a Microsoft Windows, az OpenVMS, a Linux és a UNIX típusok, mint a HP-UX, a Solaris, a Tru64 UNIX és a Monterey/64 (az utóbbi három soha nem fejezte be a munkát az Itaniumon való futtatással). 1997-re sokan rájöttek, hogy az Itanium architektúra és a fordító nehezebben használható, mint gondolták. Olyan technológiai problémák, mint a nagy utasításszavakhoz és a nagy gyorsítótárakhoz szükséges nagyon nagy tranzisztorszám.^[] A projekttel kapcsolatban is voltak problémák, mivel a csapat két része különböző módszereket alkalmazott és kissé eltérő prioritásokat követett. ^[]Mivel a Merced volt az első EPIC-processzor, a létrehozása több problémával járt, mint azt a csapat gondolta. Ráadásul az EPIC koncepció más fordítói képességeket igényel, amelyeket korábban még soha nem hoztak létre, ezért több kutatásra volt szükség. ^[]

Az Intel 1999. október 4-én jelentette be a processzor nevét, Itanium. Alig néhány óra alatt az Itanic nevet viccből használták (utalás a Titanicra, az 1912-ben elsüllyedt "elsüllyeszthetetlen" hajóra ("Itanium + Titanic = Itanic")). Az "Itanic"-ot a The Register és mások is használták arra, hogy azt mondják, az Itaniumba történő több milliárd dolláros befektetés és a vele járó korai kereslet semmit sem jelentene, mert úgy gondolták, hogy az Itanium megbukik.

Itanium (Merced): 2001

Itanium (Merced)
Itanium processzor
Készült	2001 júniusától 2002 júniusáig
Közös gyártó(k)	Intel
Max. CPU órajel	733 MHz és 800 MHz között
FSB sebességek	266 MT/s
Utasításkészlet	Itanium
Magok száma	1
L2 gyorsítótár	96 KB
L3 gyorsítótár	2 vagy 4 MB
Aljzat(ok)	PAC418
Mag neve(i)	Merced

Mire az Itanium 2001 júniusában megjelent, teljesítménye már nem volt jobb, mint a konkurens RISC és CISC processzoroké. Az Itanium az alacsony fogyasztású rendszerek (elsősorban a 4 CPU-s és a kis rendszerek) között versenyzett az x86 processzorokon alapuló szerverekkel, valamint a nagy fogyasztásúakkal, például az IBM POWER architektúrájával és a Sun Microsystems SPARC architektúrájával. Az Intel az Itaniumot a nagy teljesítményű üzletággal és a HPC-számítástechnikával való együttműködésre helyezte át, és megpróbálta lemásolni az x86 sikeres piacát (azaz 1 architektúra, sok rendszerszállító). Az 1. processzorváltozat sikere csak a HP rendszerekben a PA-RISC, a Compaq rendszerekben az Alpha és az SGI rendszerekben a MIPS leváltásával volt, de az IBM is készített erre az architektúrára épülő szuperszámítógépet. A POWER és a SPARC erős volt, az x86 architektúra pedig a könnyebb skálázhatóság és a nagyon nagy telepítői bázis miatt egyre inkább a vállalati térben terjeszkedett.

Az első Itanium processzort, a Mercedet használó rendszerekből csak néhány ezer darabot adtak el, mivel a teljesítményük gyengébb volt, a költségük magas, és az Itaniumból készült szoftverek száma is kevesebb volt. Az Intel látta, hogy az Itaniumnak több natív szoftverre van szüksége a jó működéshez, ezért az Intel több ezer rendszert készített független szoftvergyártóknak, hogy segítsenek nekik Itanium-szoftvereket készíteni. A HP és az Intel egy évvel később piacra dobta a 2. Itanium processzort, az Itanium 2-t.

Itanium 2: 2002-2010

Itanium 2 (McKinley)
Itanium 2 processzor
Készült	2002-től 2010-ig
Tervezte	Intel
Közös gyártó(k)	Intel
Max. CPU órajel	900 MHz-től 2,53 GHz-ig
Utasításkészlet	Itanium
Magok száma	1, 2, 4 vagy 8
L2 gyorsítótár	256 KB Itanium2 256 KB (D) + 1 MB(I) vagy 512 KB (I) (Itanium2 9x00 sorozat)
L3 gyorsítótár	1,5-32 MB
Aljzat(ok)	PAC611 FC-LGA6 (LGA1248) (Itanium 9300 sorozat)
Mag neve(i)	McKinley Madison Hondo Deerfield Montecito Montvale Tukwila Poulson

Az Itanium 2 processzor 2002-ben jelent meg, vállalati szerverek és nem minden nagy teljesítményű számítástechnikai rendszer számára. Az Itanium 2 1. változatát, a McKinley kódnevű változatot a HP és az Intel alkotta meg. Ez javította az 1. Itanium processzor számos problémáját, amelyeket leginkább a rossz memória-alrendszer okozott. A McKinley 221 millió tranzisztorral rendelkezett (ebből 25 millió volt a logikára), és 19,5 mm x 21,6 mm (421 mm ²) méretű volt, és 180 nm-es tervezési eljárással, valamint 6 réteg alumíniumot tartalmazó CMOS eljárással készült.

2003-ban az AMD kiadta az Opteront, amely az első x86-64 architektúrát valósította meg (akkoriban AMD64-nek hívták). Az Opteron sokkal sikeresebb volt, mivel az x86-ról könnyen frissíthető volt. Az Intel 2004-ben valósította meg az x86-64-et a Xeon processzoraiban.

Az Intel 2003-ban új Itanium 2 processzort adott ki Madison kódnéven. A Madison 130 nm-es eljárással készült, és 2006 júniusáig minden új Itanium processzor alapját képezte.

2005 márciusában az Intel bejelentette, hogy egy új Itanium processzoron dolgozik, amelynek kódneve Tukwila, és 2007-ben jelenik meg. A Tukwila 4 processzormaggal rendelkezne, és az Itanium buszát egy új Common System Interface-re cserélné, amelyet egy új Xeon processzor is használna. Még ebben az évben az Intel 2008 végére módosította a Tukwila megjelenési dátumát.

2005 novemberében a legnagyobb Itanium szervergyártók az Intellel és számos szoftvergyártóval együttműködve létrehozták az Itanium Solutions Alliance-t, hogy népszerűsítsék az architektúrát és felgyorsítsák a szoftverportálást. A szövetség szerint tagjai az évtized végéig 10 milliárd dollárt fektetnének be az Itanium megoldásokba.

2006-ban az Intel leszállította a Montecito-t (Itanium 2 9000 sorozat néven forgalmazott), egy kétmagos processzort, amely körülbelül kétszeres teljesítményt nyújtott és 20%-kal kevesebb energiát használt.

Az Intel 2007 novemberében adta ki az Itanium 2 9100-as sorozatot, amelynek kódneve Montvale. A Montvale utódjának, a Tukwilának a kiadását 2009 májusában ismét megváltoztatták, és az OEM-gyártók számára történő kiadást 2010 első negyedévére tervezték.

Itanium 9300 (Tukwila): 2010

Az Itanium 9300-as sorozatú processzor, kódnevén Tukwila 2010. február 8-án jelent meg, nagyobb teljesítménnyel és memóriamennyiséggel.

A Tukwila 65 nm-es eljárással készül, két és négy maggal, akár 24 MB CPU gyorsítótárral, Hyper-Threading technológiával és új memóriavezérlőkkel rendelkezik. Emellett dupla eszközös adatkorrekcióval is rendelkezik, ami segít a memóriaproblémák kijavításában. A Tukwila az Intel QuickPath Interconnect (QPI) buszarchitektúrával is rendelkezik, amely az Itanium buszarchitektúrát váltja fel. Maximális processzoron belüli sávszélessége 96 GB/s, a memória maximális sávszélessége pedig 34 GB/s. A QuickPath segítségével a processzor beépített memóriavezérlőkkel rendelkezik, amelyek a memóriát a QPI-interfészek segítségével vezérlik a többi processzorral és az I/O-hubokkal való kommunikációhoz. A QuickPath-ot a Nehalem architektúrát használó Intel processzorok is használják, így a Tukwila és a Nehalem esetleg ugyanazokat a lapkakészleteket használhatja. A Tukwila négy memóriavezérlőt tartalmaz, amelyek mindegyike több DDR3 DIMM-et támogat egy külön memóriavezérlőn keresztül, hasonlóan a Nehalem Xeon processzor Beckton kódnevű processzorához.

Itanium 9500 (Poulson): 2012

Ezt a cikket frissíteni kell. Frissítésével segítheted a Wikipédiát. (2014. március)

Az Itanium 9500 sorozatú processzor, kódnevén Poulson, a Tukwila utódja, 2012. november 8-án jelent meg. Az Intel szerint kihagyja a 45 nm-es gyártástechnológiát, és helyette a 32 nm-es gyártástechnológiát használja; 8 maggal rendelkezik, 12 széles kiadású architektúrával, többszálú szálakkal kiegészített, és új utasításokkal a párhuzamosításhoz, beleértve a virtualizációt is. A Poulson L3 gyorsítótár mérete 32 MB. Az L2 gyorsítótár mérete 6 MB, magonként 512 I KB, 256 D KB. A Poulson mérete 544 mm², kisebb, mint a Tukwila mérete (698,75 mm²).

Az ISSCC 2011-en az Intel bemutatta "A 32 nm-es, 3,1 milliárd tranzisztoros, 12 szélessávú Itanium processzor a küldetéskritikus szerverekhez" című tanulmányát. Tekintettel arra, hogy az Intel az ISSCC-n már korábban is megosztott részleteket az Itanium mikroprocesszorokról, ez a tanulmány valószínűleg a Poulsonra vonatkozik. David Kanter elemző úgy véli, hogy a Poulson egy új architektúrát fog használni, a többszálúság egy fejlettebb formájával, amely akár két szálat is használ, hogy javítsa a teljesítményt az egyszálas és a többszálas munka során. Az új információk a Hot Chips konferencián jelentek meg.

Az új információk szerint a többszálúság, a megbízhatóság javítása (Instruction Replay RAS) és néhány új utasítás (szálprioritás, integer utasítás, gyorsítótár-előhívás, adatelérési tippek).

Az Intel 111456-01 számú termékváltoztatási értesítésében (PCN) az Itanium 9500 sorozatú CPU 4 modellje szerepelt, amelyeket a dokumentum felülvizsgált változatából töröltek. Az alkatrészeket később az Intel anyagnyilatkozati adatlapok (MDDS) adatbázisában is felsorolták. Az Intel később közzétette az Itanium 9500 referencia kézikönyvet.

A modellek a következők:

Processzor száma	Frekvencia
9520	1,73 GHz
9540	2,13 GHz
9550	2,4 GHz
9560	2,53 GHz

Itanium Server értékesítési előrejelzések előzményei.

Piaci részesedés

A Xeon szerverprocesszorokhoz képest az Itanium sosem volt nagy termék az Intel számára. Az Intel nem közöl gyártási számokat. Egy iparági elemző becslése szerint 2007-ben évente 200 000 processzort gyártottak.

A Gartner Inc. szerint az összes gyártó által 2007-ben értékesített Itanium szerverek (nem processzorok) száma körülbelül 55 000 volt. (Nem világos, hogy a fürtözött szerverek egyetlen szervernek számítanak-e.) Ehhez képest a RISC-szerverek száma 417 000 (az összes RISC-szállító között) és az x86-os szerverek száma 8,4 millió. Az IDC jelentése szerint 2001 és 2007 között összesen 184 000 Itanium-alapú rendszert adtak el. Az IDC jelentése szerint a POWER/SPARC/Itanium rendszerek kombinált piacán a POWER a bevételek 42%-át, a SPARC 32%-át, míg az Itanium-alapú rendszerek bevételei 26%-ot értek el 2008 második negyedévében. Az IDC egyik elemzője szerint 2007-ben a HP az Itanium-rendszerek bevételeinek mintegy 80%-át szerezte. A Gartner szerint 2008-ban a HP az Itanium-értékesítés 95%-át érte el. A HP Itanium rendszereladásai 2008 végén 4,4 milliárd dollárt, 2009 végére pedig 3,5 milliárd dollárt tettek ki, szemben a Sun UNIX rendszereladásainak 35%-os és az IBM 11%-os csökkenésével, miközben az x86-64 szerverek bevételei 14%-kal nőttek ebben az időszakban.

2012 decemberében az IDC egy kutatási jelentést tett közzé, amely szerint az Itanium szerverszállítások 2016-ig stagnálni fognak, évi 26 000 rendszer szállítása mellett (ami több mint 50%-os csökkenést jelent a 2008-as szállításokhoz képest).

Hardveres támogatás

Rendszerek

A szervergyártók Itanium termékei
Cég			Legújabb termék
név	a  címről	a  címre.	név	CPU-k
Compaq	2001	2001	ProLiant 590	1-4
IBM	2001	2005	x455	1-16
Dell	2001	2005	PowerEdge 7250	1-4
Hitachi	2001	2008	BladeSymphony1000	1-8
Unisys	2002	2009	ES7000/one	1-32
SGI	2001	2011	Altix 4000	1-2048
Fujitsu	2005	2011	PRIMEQUEST	1-32
HP	2001	most	Integritás	1-256
Bull	2002	most	NovaScale 9410	1-32
NEC	2002	most	nx7700i	1-256
Inspur	2010	most	TS10000	2-1024
Huawei	2012	most	????	????

2015-ben^{[frissítés]} csak néhány szolgáltató rendelkezik Itanium rendszerekkel, például a HP, a Bull, a NEC, az Inspur és a Huawei. Az Intel olyan alvázat kínál, amelyet a rendszerintegrátorok Itanium-rendszerek építéséhez használhatnak. A HP, az iparág 4 legnagyobb szervergyártója közül az egyetlen, amely ma Itanium rendszereket értékesít, és az összes Itanium rendszer legalább 80%-át létrehozza. A HP 2006 első negyedévében 7200 rendszert értékesített. Az eladott Itanium rendszerek többsége vállalati szerver és nagyméretű technikai számítástechnikára szolgáló gép, egy-egy rendszer ára körülbelül 200 000 USD. Egy tipikus rendszer nyolc vagy több Itanium processzort használ.

Chipkészletek

Az Itanium busz kommunikál a rendszer többi részével. A vállalati szervergyártók saját lapkakészletekkel különböztetik meg rendszereiket, amelyek a processzort a memóriával, az összeköttetésekkel és a perifériavezérlőkkel kapcsolják össze. A lapkakészlet az egyes rendszertervek rendszerszintű architektúrájának szíve. A lapkakészlet elkészítése több tízmillió dollárba kerül, és jelentős elkötelezettséget jelent az Itanium használata mellett. Az IBM 2003-ban, az Intel pedig 2002-ben hozott létre lapkakészletet, de egyikük sem fejlesztett ki olyan technológiákat támogató lapkakészletet, mint a DDR2 vagy a PCI Express. Jelenleg az ilyen technológiákat támogató modern lapkakészleteket az Itaniumhoz a HP, a Fujitsu, az SGI, a NEC és a Hitachi gyártja.

A "Tukwila" Itanium processzormodellt úgy tervezték, hogy közös lapkakészletet használjon az Intel Xeon EX processzorral (az Intel négyprocesszoros és nagyobb szerverekhez tervezett Xeon processzora). A cél a rendszerfejlesztés racionalizálása és a költségek csökkentése a szerver OEM-ek számára, akik közül sokan Itanium- és Xeon-alapú szervereket is fejlesztenek. Ezt a célt azonban 2013-ban "a jövőbeli megvalósítási lehetőségek értékelése" céljára tolták vissza.

Szoftvertámogatás

Az Itaniumot a következő operációs rendszerek támogatják vagy támogatták (azaz a Windows verzió már nem vásárolható meg):

• HP-UX 11i; egy Intel 64 (x86-64) portot javasoltak, de később törölték.
• Windows család
• Windows XP 64-bites kiadás (nem támogatott; az első támogatott Windows kiadás)
• Windows Server 2003 (nem támogatott)
• Windows Server 2008 (Kibővített támogatás 2020. január 14-ig. A kiterjesztett támogatás csak hibajavításokat kap, új funkciókat nem, beleértve a jövőbeli CPU-k támogatását. Ez az utolsó Windows-verzió, amely még támogatja az Itaniumot. A Windows Server 2008 és a Server 2008 R2 2018 közepén kapott biztonsági frissítést).
• Windows Server 2008 R2 (Ez a Windows utolsó Itaniumot támogató verziója.)
• Linux disztribúciók

o     

• Gentoo
• SUSE SLES (SLES 12-től nem támogatott; SLES 11 SP4 által támogatott)

o     

• TurboLinux (volt az első Linux, amely 2001-ben támogatta a 7-es verziót)
• FreeBSD (nem támogatott; a 10.4-es verzió támogatott (2018 októberéig EOL) mint: "Tier 2 a FreeBSD 10. Utána nem támogatott.")
• NetBSD (csak fejlesztési ág, de "hivatalos kiadás nem elérhető".)
• OpenVMS I64 (2020-ig); az Intel 64 (x86-64) portja fejlesztés alatt áll.
• NonStop OS; Intel 64 (x86-64) portot fejlesztettek ki
• Bull GCOS 8
• NEC ACOS-4 (2012. szeptember végén a NEC bejelentette, hogy az ACOS-4 esetében visszatér az IA-64-ről a korábbi NOAH saját fejlesztésű nagyszámítógépes processzorok sorához.)

A Microsoft bejelentette, hogy a Windows Server 2008 R2 lesz az utolsó Windows Server verzió, amely támogatja az Itaniumot (a támogatás az XP-vel kezdődött), és hogy a Visual Studio és az SQL Server Itanium verzióinak fejlesztését is leállítja. Hasonlóképpen, a Red Hat Enterprise Linux 5 (először 2007 márciusában jelent meg) volt az utolsó Itanium kiadás a Red Hat Enterprise Linuxból, és a Debian már nem támogatja hivatalosan az Itaniumot (az utolsó hivatalosan támogatott kiadás a Debian 7 / Wheezy volt, és nem tartozott a hosszú távú támogatás (LTS) hatálya alá, de az újabb Debianok nem hivatalos támogatása még mindig korlátozott formában elérhető a Debian Ports-on keresztül; az utolsó elérhető kernel a wheezy-backports-ban a Linux 3.14.0, amely 2014. március 30-án jelent meg, de manuálisan frissíthető a legújabb 3.14.x verzióra, vagy újabb kernelverziókra, mint például a 4.17.17 2018 szeptemberétől), és ezen kívül a Canonical Ltd. úgy döntött, hogy nem támogatja az Itaniumot az Ubuntu 10.04 LTS (2010 áprilisában jelent meg, mára megszűnt) esetében. A HP nem fogja támogatni vagy tanúsítani a Linuxot Itanium 9300 (Tukwila) szervereken.

2012 szeptember végén a NEC bejelentette, hogy az IA-64-ről visszatér a korábbi NOAH saját fejlesztésű nagyszámítógépes processzorok sorához, amelyekből most egy négymagos változatot gyártanak 40 nm-en, NOAH-6 néven.

A HP az Integrity Virtual Machines nevű virtualizációs technológiát árul Itaniumhoz.

Annak érdekében, hogy több szoftver fusson az Itaniumon, az Intel támogatta a platformra optimalizált fordítók fejlesztését, különösen a saját fordítócsomagját. Az új termékcsomagok bevezetésével 2010 novemberétől kezdve az Intel Itanium-fordítókat már nem az Intel x86-os fordítókkal együtt, egyetlen termékben csomagolták. Az Intel az Itanium eszközöket és az Intel x86 eszközöket, beleértve a fordítókat is, egymástól függetlenül, különböző termékcsomagokban kínálja. A GCC, az Open64 és a Microsoft Visual Studio 2005 (és újabb) szintén képes gépi kódot előállítani Itaniumhoz. Az Itanium Solutions Alliance szerint 2008 elején több mint 13 000 alkalmazás volt elérhető Itanium-alapú rendszerekre, bár a Sun a múltban vitatta az Itanium-alkalmazások számát. Az ISA támogatta a Gelato-t is, egy Itanium HPC felhasználói csoportot és fejlesztői közösséget, amely nyílt forráskódú szoftvereket portolt és támogatott Itaniumra.

Emuláció

Az emuláció olyan technika, amely lehetővé teszi, hogy egy számítógép olyan bináris kódot hajtson végre, amelyet egy másik típusú számítógéphez fordítottak. Mielőtt az IBM 2009-ben felvásárolta volna a QuickTransitot, az IRIX/MIPS és a Solaris/SPARC számára készült bináris alkalmazási szoftverek az úgynevezett "dinamikus bináris fordítás" emulációs típuson keresztül futtathatók voltak Linux/Itaniumon. Hasonlóképpen, a HP is bevezetett egy módszert a PA-RISC/HP-UX Itanium/HP-UX-en történő emuláción keresztüli futtatására, hogy megkönnyítse PA-RISC ügyfelei számára a gyökeresen eltérő Itanium utasításkészletre való áttérést. Az Itanium processzorok a Groupe Bull GCOS nagygépes környezetét és számos x86-os operációs rendszert is képesek futtatni utasításkészlet-szimulátorokon keresztül.

Verseny

Az Itanium a vállalati szerverek és a nagy teljesítményű számítástechnika (HPC) piacát célozza meg. A vállalati és HPC-központú processzorcsaládok közé tartozik az Oracle Corporation SPARC M7, a Fujitsu SPARC64 X+ és az IBM POWER8. Az eladott mennyiségben mérve az Itanium legkomolyabb versenytársai az x86-64 processzorok, köztük az Intel saját Xeon-családja és az AMD Opteron-családja. 2009 óta a legtöbb szervert x86-64 processzorokkal szállítják.

2005-ben az Itanium rendszerek a HPC rendszerek bevételének mintegy 14%-át tették ki, de ez az arány csökkent, mivel az iparág az x86-64-es klaszterek felé mozdult el ebben az alkalmazásban.

A Gartner 2008 októberében megjelent, a Tukwila processzorról szóló tanulmánya szerint "...az Itanium jövőbeli ütemterve ugyanolyan erősnek tűnik, mint bármely RISC processzoré, például a Power vagy a SPARC-é".

Szuperszámítógépek és nagy teljesítményű számítástechnika

Az Itanium-alapú számítógép először 2001 novemberében jelent meg a TOP500 szuperszámítógépek listáján. Az Itanium 2 alapú rendszer által valaha elért legjobb helyezés a listán a 2. hely volt, amelyet 2004 júniusában ért el, amikor a Thunder (LLNL) 19,94 Teraflops Rmax értékkel felkerült a listára. 2004 novemberében a Columbia 51,8 Teraflops teljesítményével a lista 2. helyén szerepelt, és ettől kezdve 2007 júniusáig legalább egy Itanium-alapú számítógép szerepelt a top 10-ben. A listán szereplő Itanium-alapú gépek száma a 2004. novemberi listán volt a legmagasabb, 84 rendszer (16,8%); 2012 júniusára ez a szám egy rendszerre (0,2%) csökkent, és 2012 novemberében már egyetlen Itanium-alapú rendszer sem szerepelt a listán.

A különböző mikroprocesszorcsaládok képviseletét bemutató területi diagram a TOP500 szuperszámítógép ranglistán 1993 és 2013 között.

Processzorok

Kibocsátott processzorok

Az Itanium processzorok a képességek fejlődését mutatják. A Merced a koncepció igazolása volt. A McKinley drámaian javította a memóriahierarchiát, és lehetővé tette, hogy az Itanium ésszerűen versenyképessé váljon. A Madison a 130 nm-es eljárásra való áttéréssel elegendő gyorsítótárhelyet biztosított a fő teljesítményszűk keresztmetszetek leküzdéséhez. A Montecito a 90 nm-es eljárással lehetővé tette a kétmagos megvalósítást és az egy wattra jutó teljesítmény jelentős javulását. A Montvale három új funkcióval bővült: magszintű lockstep, igényalapú kapcsolás és akár 667 MHz-es frontoldali buszfrekvencia.

Jövőbeli feldolgozók

A HP kontra Oracle támogatási per során a Santa Clara megyei bíróság bírája által nyilvánosságra hozott bírósági dokumentumokból kiderült, hogy a Hewlett-Packard 2008-ban mintegy 440 millió dollárt fizetett az Intel Corp. vállalatnak azért, hogy 2009 és 2014 között folyamatosan gyártja és frissítse az Itanium mikroprocesszorokat. A két vállalat 2010-ben újabb 250 millió dolláros megállapodást kötött, amely arra kötelezte az Intelt, hogy 2017-ig továbbra is készítsen Itanium központi feldolgozóegységeket a HP gépei számára. A megállapodások értelmében a HP-nek fizetnie kell az Inteltől kapott chipekért, az Intel pedig Tukwila, Poulson, Kittson és Kittson+ chipeket dob piacra a platform teljesítményének fokozatos növelése érdekében.

Kittson

Kittson a tervek szerint 2015-ben követi Poulsont. A Kittson a Poulsonhoz hasonlóan az Intel 32 nm-es eljárással készül majd. A kódnév létezésén, valamint a Poulson és a Tukwila bináris és foglalat kompatibilitásán túl kevés egyéb részlet ismert, bár az x86-os Xeonokkal közös foglalatra való áttérés "a Kittson után kiértékelésre kerül a jövőbeli megvalósítási lehetőségek szempontjából".

Idővonal

• 1989:
• A HP megkezdi az EPIC vizsgálatát.
• 1994:
• Június: A HP és az Intel partnerséget jelent be.
• 1995:
• Szeptember: A HP, a Novell és az SCO bejelentik egy "nagy volumenű UNIX operációs rendszer" tervét, amely "64 bites hálózati számítástechnikát biztosít a HP/Intel architektúrán".
• 1996:
• Október: A Compaq bejelenti, hogy IA-64-et fog használni.
• 1997:
• Június: Az IDC előrejelzése szerint az IA-64 rendszerek eladásai 2001-re elérik a 38 milliárd dollárt/év.
• Október: A Dell bejelenti, hogy IA-64-et fog használni.
• December: Az Intel és a Sun közös erőfeszítéseket jelent be a Solaris IA-64-re történő átültetésére.
• 1998:
• Március: Az SCO elismeri, hogy a HP/SCO Unix-szövetség már halott.
• Június: Az IDC előrejelzése szerint az IA-64 rendszerek eladásai 2001-re elérik a 30 milliárd dollárt.
• Június: Az Intel bejelenti, hogy a Merced késik, 1999 második feléről 2000 első felére.
• Szeptember: Az IBM bejelenti, hogy Merced-alapú gépeket fog gyártani.
• Október: Megalakul a Monterey projekt egy közös UNIX létrehozására az IA-64 számára.
• 1999:
• Február: Megalakul a Project Trillian a Linux IA-64-re történő átültetésére.
• Augusztus: Az IDC előrejelzése szerint az IA-64 rendszerek eladásai 2002-re elérik a 25 milliárd dollárt.
• Október: Az Intel bejelenti az Itanium nevet.
• Október: az Itanic kifejezést először a The Registerben használják.
• 2000:
• Február: A Project Trillian átadja a forráskódot.
• Június: Az IDC előrejelzése szerint az Itanium rendszerek eladásai 2003-ra elérik a 25 milliárd dollárt/év.
• Július: A Sun és az Intel elveti a Solaris-on-Itanium terveket.
• Augusztus: Az AMD kiadja az x86-64 specifikációját, amely az Intel saját x86 architektúrájának 64 bites kiterjesztéseit tartalmazza, és az IA-64-nek kíván versenyezni. Ezt végül "AMD64" néven hozza forgalomba.
• 2001:
• Június: Az IDC előrejelzése szerint az Itanium rendszerek eladásai 2004-re elérik a 15 milliárd dollárt/év.
• Június: A Monterey projekt meghal.
• Július: Itanium megjelenése.
• Október: Az IDC előrejelzése szerint az Itanium rendszerek eladásai 2004 végére elérik a 12 milliárd dollárt/év.
• November: A National Center for Supercomputing Applications 320 processzoros IBM Titan NOW Cluster a TOP500 listán a 34. helyen szerepel.
• November: A Compaq a processzorral kapcsolatos problémák miatt elhalasztja az Itanium termék megjelenését.
• December: A gelato megalakul.
• 2002:
• Március: Az IDC előrejelzése szerint az Itanium rendszerek eladásai 2004 végére elérik az évi 5 milliárd dollárt.
• Június: Itanium 2 megjelenése.
• 2003:
• Április: Az IDC előrejelzése szerint az Itanium rendszerek eladásai 2007 végére elérik a 9 milliárd dollárt/év.
• Április: Az AMD kiadja az Opteront, az első x86-64 kiterjesztésű processzort.
• Június: Az Intel kiadja a "Madison" Itanium 2-t.
• 2004:
• Február: Az Intel bejelenti, hogy saját x86-64 implementáción dolgozik (amelyet végül "Intel 64" néven fog forgalmazni).
• Június: Az Intel kiadja első x86-64 kiterjesztésű processzorát, a "Nocona" kódnevű Xeon processzort.
• Június: A Thunder, az LLNL 4096 Itanium 2 processzorral rendelkező rendszere a TOP500 listán a 2. helyen szerepel.
• November: A Columbia, egy SGI Altix 3700, 10160 Itanium 2 processzorral a NASA Ames Research Centerben, a TOP500 listán a 2. helyen szerepel.
• December: Az Itanium rendszerek 2004-es eladásai elérik az 1,4 milliárd dollárt.
• 2005:
• Január: A HP portolja az OpenVMS-t Itaniumra
• Február: Az IBM szervertervezése megszünteti az Itanium-támogatást.
• Június: Egy Itanium 2 rekordot állít fel a SPECfp2000 2,801-es eredményével a Hitachi, Ltd. Computing Blade.
• Szeptember: Megalakul az Itanium Solutions Alliance.
• Szeptember: A Dell kiszáll az Itanium üzletágból.
• Október: negyedévben az Itanium szervereladások elérik a 619 millió dollárt negyedévenként.
• Október: Az Intel egyéves késedelmet jelent be Montecito, Montvale és Tukwila esetében.
• 2006:
• Január: Az Itanium Solutions Alliance bejelentette, hogy 2010-ig 10 milliárd dolláros kollektív befektetést tervez az Itaniumba.
• Február: Az IDC előrejelzése szerint az Itanium rendszerek eladásai 2009-re elérik a 6,6 milliárd dollárt.
• Június: Az Intel kiadja a kétmagos "Montecito" Itanium 2 9000 sorozatot.
• 2007:
• Április: A CentOS (RHEL-klón) az Itanium-támogatást az 5.0-s kiadásra felfüggeszti.
• Október: Az Intel kiadja a "Montvale" Itanium 2 9100 sorozatot.
• November: Az Intel átnevezi a családot Itanium 2-ről Itaniumra.
• 2009:
• December: A Red Hat bejelenti, hogy vállalati operációs rendszerének következő kiadásában, a Red Hat Enterprise Linux 6-ban megszűnik az Itanium támogatása.
• 2010:
• Február: Az Intel bejelenti a "Tukwila" Itanium 9300 sorozatot.
• Április: A Microsoft bejelenti az Itanium támogatásának fokozatos megszüntetését.
• Október: Az Intel bejelenti az Intel C++ Compiler és az Intel Fortran Compiler új kiadásait x86/x64-re, míg az Itanium támogatás csak a régebbi verziókban érhető el.
• 2011:
• Március: Az Oracle Corporation bejelenti, hogy leállítja az Itaniumhoz készült alkalmazásszoftverek, middleware-ek és Oracle Linux fejlesztését.
• Március: Az Intel és a HP megismétli az Itanium támogatását.
• Április: A Huawei és az Inspur bejelentik, hogy Itanium szervereket fognak fejleszteni.
• 2012:
• Február: A HP és az Oracle Corporation közötti ügy bírósági irataiból kiderült, hogy a HP 690 millió dollárt fizetett az Intelnek azért, hogy az Itaniumot életben tartsa.
• Az SAP megszünteti a Business Objects támogatását Itaniumon.
• Szeptember: Egy bírósági ítéletre válaszul az Oracle újra támogatja az Oracle-szoftvereket Itanium hardveren.
• 2013:
• Január: Az Intel törli a Poulson 22 nm-es kicsinyített változatát, a Kittsont, és helyette a 32 nm-es eljárásra helyezi át.
• November: A HP bejelenti, hogy NonStop szerverei Intel 64 (x86-64) chipeket használnak.
• 2014:
• December: A HP bejelenti, hogy a Superdome X és Nonstop X szerverek következő generációja nem Itanium, hanem Intel Xeon processzorokkal lesz felszerelve. Bár a HP továbbra is értékesíti és támogatja az Itanium-alapú Integrity portfóliót, a teljes egészében Xeon chipekre épülő modell bevezetése egy korszak végét jelzi.