UNIX: többfelhasználós operációs rendszer — történet, jellemzők
UNIX: többfelhasználós, hálózatos operációs rendszer története, jellemzői és filozófiája — parancssori munka, GUI, biztonság és a Linuxra gyakorolt hatás áttekintése.
UNIX egy klasszikus számítógépes operációs rendszer, amelyet először a Bell Labs-ben fejlesztettek ki 1969 körül. A tervezésért és megvalósításért olyan kutatók feleltek, mint Ken Thompson, Dennis Ritchie és Douglas McIlroy. A korai változatokat assembly nyelven írták; később — a hordozhatóság és karbantarthatóság érdekében — 1972-ben a Unix kódját átírták az akkor új C programozási nyelvre, ami nagy mértékben hozzájárult a rendszer elterjedéséhez.
Történet és filozófia
A Unix több újító ötletet vezetett be, mint például az egyszerű, jól meghatározott feladatokat végző eszközök (small tools), a csővezetékek (pipes) használata a programok összekapcsolására és a fájlrendszer mint egységes objektummodell. Ezek az elvek olyan erős hatást gyakoroltak, hogy beszélnek a "Unix filozófiáról". Sok későbbi operációs rendszer — köztük a Linux — ezeket az ötleteket örökölte, bár a forráskódjuk különbözik: a Linux nem a UNIX kódját használja, csupán sok elképzelést és parancsnevét.
Jellemzők
A Unix rendszerek tipikusan többfelhasználós és többprocesszoros rendszerek. Ez azt jelenti, hogy egyszerre több felhasználó dolgozhat rajtuk, és egyszerre több alkalmazási program futhat. A rendszerfolyamatok elkülönítettek, és a folyamatok közötti kommunikációra külön mechanizmusok (például jelek, csővezetékek, socketek) állnak rendelkezésre. A fájlrendszer hierarchikus felépítésű, és sok Unix-variánsban az eszközök is fájlként jelennek meg, ami egyszerűsíti az interfészeket és a kezelésüket.
A Unix alapvető tervezési elve a modularitás és a parancssori összekapcsolhatóság: sok kisméretű, jól definiált eszköz együtt alkot hatékony munkafolyamatokat. Ez a megközelítés különösen jól működik szövegre és fájlokra épülő feladatoknál.
Felhasználók és fiókok
Egy Unix vagy Unix-szerű rendszerben sok különböző felhasználó dolgozhat egyszerre. Mindegyiknek jellemzően van egy személyes területe, ahová fájlokat és beállításokat helyezhet: ezt nevezzük felhasználói fióknak. A jogosultságok (user/group/other) és a fájlrendszerengedélyek biztosítják az erőforrások elkülönítését és a hozzáférés szabályozását.
Parancssor és héjak
A Unix-rendszerek használatának klasszikus módja a parancssori felület. A felhasználók parancsokat írnak be, és ezekkel indítanak programokat, szerkesztenek fájlokat vagy vezérelnek folyamatokat. A parancssoros munka megtanulása időt igényel, de rendkívül hatékony és rugalmas; emiatt sok rendszergazda és fejlesztő ma is elsősorban a CLI-t használja. A parancsokat egy héjban futtatják (például sh, bash, csh, zsh), amely nyelvi kiterjesztésekkel, szkriptelési lehetőségekkel és munkavezérlési szolgáltatásokkal egészíti ki a rendszert.
Grafikus felület és ablakkezelők
A parancssori mellett a grafikus felhasználói felületek (GUI) is elterjedtek. Az X Window System (röviden X11) hosszú ideje a Unix-rendszerek egyik legszélesebb körben használt grafikus rétege; hálózati átlátszósága miatt a megjelenítést és a vezérlési eseményeket távolról is lehet kezelni. Az X önmagában csak egy grafikus protokoll és alapréteg: a tényleges ablakkezelést és asztali élményt egy ablakkezelő vagy asztali környezet biztosítja.
Néhány a népszerű asztali és ablakkezelők közül:
Az X Window Systemhez és ezekhez az asztali környezetekhez rengeteg alkalmazás érhető el — szövegszerkesztők, táblázatkezelők, fejlesztőeszközök — beleértve az ingyenes és nyílt forráskódú szoftvereket. Az utóbbi években megjelentek modernebb megoldások is (például a Wayland), amelyek egyszerűsítik és gyorsítják a grafikus stack-et, de az X továbbra is széles körben használatos.
Hálózat és szolgáltatások
A Unix eredendően hálózatra tervezett rendszer volt: jól illeszkedik szerverfeladatok ellátására (pl. fájl- és nyomtatószerverek, web- és e-mail szolgáltatások). A rendszerek tipikusan háttérfolyamatokat, úgynevezett démonokat (daemon) futtatnak, amelyek a hálózati kérésekre válaszolnak. Az egyszerű, szöveg alapú konfigurációs fájlok és a parancssori eszközök kombinációja lehetővé teszi a finomhangolást és automatizálást.
Biztonság
A számítógép biztonsága különösen fontos Unix rendszerek esetében, mert sok felhasználó és szolgáltatás férhet hozzá a rendszerhez, akár helyileg, akár hálózaton keresztül. A Unix engedélyrendszere (felhasználó/csoport/jogosultságok), a hozzáférés-szabályozás, a naplózás és a jelszókezelés az alapvető védelmi eszközök. Emellett a modern rendszerek további biztonsági rétegeket (például tűzfalak, SELinux/AppArmor, auditálás) alkalmaznak a kockázatok csökkentésére.
Leszármazottak és Unix-szerű rendszerek
A Unix kettős útat járt be: egyrészt léteznek a klasszikus UNIX rendszerek és kereskedelmi leszármazottaik (például System V alapú változatok, Solaris, AIX), másrészt a nyílt forrású családok (BSD, valamint a Linux disztribúciók) amelyek sok Unix-elvet átvesznek. A Linux rendszerint "Unix-szerűként" említik, mert bár sok technikai és használati hasonlóság van, a Linux kernel más forrásból származik és más licencet használ.
Hatás és jelenkori szerep
A Unix gondolkodásmód és eszköztára alapjaiban formálta a modern operációs rendszerek fejlődését: hatott a fejlesztési módszerekre, a hálózati szolgáltatásokra és az szoftverök ökoszisztémájára. Ma Unix és Unix-szerű rendszerek széles skálája működik szervereken, beágyazott eszközökön, fejlesztői munkaállomásokon és asztali gépeken egyaránt. A rendszer rugalmassága, egyszerűsége és a parancssori eszközkészlet még mindig vonzó a szakemberek számára, miközben a grafikus és hálózati szolgáltatások révén a hétköznapi felhasználóknak is hozzáférhető.
A UNIX és változatainak története
Kétféle Unix
Ma már kétféle operációs rendszer létezik, amelyek olyanok, mint a UNIX.
Az első csoportba azok tartoznak, amelyeknek van közös kernel kódjuk az AT&T Bell Labs-ből származó eredetivel. Ide tartoznak a kereskedelmi UNIX típusok: Solaris vagy AIX.
A második csoportba tartoznak a szabad operációs rendszerek, amelyek általában BSD-t tartalmaznak a nevükben, mint például a FreeBSD, OpenBSD és NetBSD. Ezek a szabad BSD-n alapulnak. A Mac OS X szintén a BSD-n alapul.
Léteznek a Linux kernelen alapuló szabad rendszerek is. Ezek nem osztoznak semmilyen kódon az eredeti UNIX-szel. A BSD rendszerek nagyon kevés kódot osztanak meg az eredeti Unix-szal, mivel a kód nagy részét sok év alatt átírták. Sokan az egyértelműség kedvéért használják a Unix és a Unix-szerű rendszerek kifejezéseket.
A legtöbb alkalmazás bármely modern Unix vagy Unix-szerű rendszeren futtatható. A KDE-t és a GNOME-t Linuxra fejlesztették ki, majd később megváltoztatták, hogy a kereskedelmi Unix-típusokon is fusson.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az UNIX?
V: A UNIX egy számítógépes operációs rendszer, amelyet először 1969-ben fejlesztettek ki a Bell Labs-ben.
K: Ki hozta létre a UNIX-ot?
V: Ken Thompson, Dennis Ritchie, Douglas McIlroy és mások alkották meg.
K: Hogyan írták meg a UNIX-ot?
V: Assembler nyelven írták.
K: Mit tesz lehetővé a Unix operációs rendszer?
V: A Unix operációs rendszer lehetővé teszi, hogy ugyanazon a gépen vagy számítógép-hálózaton egyszerre több felhasználó és több folyamat fusson.
K: Mi a "Unix filozófia"?
V: A "Unix-filozófia" arra utal, hogy sok más operációs rendszer a Unixból másolt ötleteket, ami ahhoz vezetett, hogy a Unix hatása számos különböző típusú rendszerben megfigyelhető.
K: A Linux a UNIX egyik típusa?
V: Nem, a Linux nem a UNIX kódját használja, hanem megosztja annak néhány ötletét és parancsát, ami inkább "Unix-szerű" rendszerré teszi, mint valódi UNIX rendszerré.
K: Mi a két módja a Unix-rendszer használatának?
V: A Unix rendszer kétféleképpen használható: parancssoros felületen vagy grafikus felhasználói felületen (GUI).
Keres