Köztes lőszer – definíció, történet és példák (7,92 Kurz, 7,62×39, 5,56 NATO)

Mi az a köztes lőszer?

A köztes lőszer (angolul: intermediate cartridge) olyan lövedék, amelyet elsősorban rohamlövegekhez és néhány könnyű géppuskához terveztek. Jellemzőjük, hogy nem olyan nagyok és nagy energiájúak, mint a teljes méretű puskagolyók (például a hagyományos hadipuskáké), de nagyobbak és erősebbek, mint a legtöbb pisztolylövedék. Emiatt a köztes töltények több praktikus kompromisszumot kínálnak: kisebb tömegük miatt több lőszer vihető magával, de még mindig nagyobb a megállítóerejük, a átütőerejük és a hatásos hatótávolságuk, mint a pisztolylövedékeknek. Még mindig elég erősek ahhoz, hogy átlőjék a legtöbb golyóálló mellényt, és ha elég jól céloznak, egy felnőtt embert is megölhetnek.

Történeti áttekintés

A köztes töltények ötlete a német haditechnikai fejlesztésekhez köthető: a hadsereg által fejlesztett és bevezetett StG‑44 érte el, hogy a kifejezetten közepes távolságokra optimalizált lőszer és fegyverkoncepció hírnevet szerezzen. A második világháború tapasztalatai szerint a legtöbb tűzharc 300 méternél kisebb távolságban zajlott, és a korabeli puskák, illetve géppisztolyok nem mindig voltak optimálisak ezekre a feladatokra: a hagyományos puskák lőszerei gyakran túl nehezek voltak, a fegyverek visszarúgása nagy, és a tűzgyorsaság korlátozta a rövid sorozatok pontosságát, míg a géppisztolyok közepes távolságon gyengébbek és pontatlanabbak voltak.

Az igény egy olyan fegyverre és lőszertípusra vezetett, amely kb. 300 méterig pontos és elég erős a harctéri harcokhoz. Ezt a koncepciót testesítette meg az StG‑44, amely a 7,92×33 mm-es Kurz lőszert használta: a lövedék átmérője a hagyományos 7,92×57 mm‑hez hasonló volt, de a hüvely rövidebb és a töltet kisebb. Így a rendszer kevésbé rúgott vissza és könnyebben kezelhető volt közepes távon. Bár az StG‑44 befolyásolta a fegyvertervezést, a német bevezetés a háború késői időszakára esett, ezért nem tudott döntő szerepet játszani a vereség elkerülésében.

Szovjet válasz és a 7,62×39 mm

Az szovjet hadvezetés, miután találkozott a német koncepcióval, hasonló irányba mozdult el: a Szovjetunió kifejlesztette a saját köztes lőszerét, a 7,62×39 mm-est, és ennek megfelelő gépkarabélyokat. A szovjet/honvédelmi fegyvergyártás legismertebb képviselői ezen a lőszerfokon alapulnak: az AK-47, az SKS és az RPK mind 7,62×39 mm‑es lőszert használnak. A 7,62×39 kisebb és könnyebb, mint a korábbi orosz 7,62×54R lőszer, ami lehetővé tette a fegyverek egyszerűbb kezelését és a nagyobb lőszerkészlet hordozását.

Az amerikai irány: 5,56×45 mm NATO (SCHV)

A vietnami háború idején az amerikai hadsereg tapasztalataiból az derült ki, hogy a 7,62 mm‑es NATO‑lőszer (7,62×51 mm) nehezebb és nagyobb teher a gyalogságnak. Ennek nyomán a tervezők egy kisebb, nagy torkolati sebességű lőszert alkottak: az 5,56×45 mm NATO‑t, amely a kis kaliberű, nagy sebességű (SCHV – Small Caliber, High Velocity) koncepciót képviseli. A cél az volt, hogy a katonák több lőszert vihessenek magukkal, és a golyók más sérülési mechanizmussal (pl. fragmentáció, nagy sebesség miatti destabilizáció) érjenek el harcértéket. Bár az 5,56 mm nem rendelkezik ugyanazon energiaértékkel, mint a 7,62 mm, egy jól célzott találat továbbra is halálos lehet, és a nagy torkolati sebesség nagy hatásos hatótávolságot biztosít.

Az 5,56×45 mm‑t használó legismertebb fegyverek közé tartozik az M16, az M4, a könnyű géppuska SAW M249, a francia FAMAS, az osztrák Steyr AUG és a német G36. A bevezetés indokai között szerepelt, hogy a gyalogosok kétszer annyi 5,56 mm‑es töltényt tudnak magukkal vinni azonos súly mellett, és a sebesülés okozta logisztikai hatások is taktikai előnyt jelenthettek (megsebesítése ahelyett, hogy azonnal halálos találat történik).

Szovjet reagálás: AK‑74 és az 5,45×39 mm

A Szovjetunió felismerte az SCHV előnyeit, és ezért Mihail Kalasnyikovot is bevonták egy kisebb lövedékű rendszeren dolgozáshoz. Így született meg az AK-74, amely az AK-47 alapjaira épült, de az 5,45×39 mm‑es lőszert használja. Ez a lépés a kevesebb visszarúgás, a nagyobb hordozhatóság és a modern harci koncepciók felé tolta el a szovjet fegyverarzenált.

Műszaki jellemzők és gyakorlati hatótávolság

• Hatótávolság: a köztes lőszerek tipikusan jól használhatók 300–600 méteres tartományban; az egyéni harcos számára a gyakorlatban a hatékony célzási távolság gyakran 300 m körüli.
• Torkolati sebesség és energia: az 5,56×45 mm tipikusan nagy torkolati sebességű (kb. 900 m/s nagyságrend), míg a 7,62×39 mm lassabb (kb. 700–750 m/s). Ezek az értékek lőszer- és töltetfüggők; ezért a tényleges energia és fékezés lőszer specifikus.
• Átütőképesség: a köztes lőszer többpontos előnyt ad a pisztolylövedékekhez képest páncélzat és fedezék áthatolásában, de kevésbé képes hosszú távon vagy vastagabb páncélzat ellen, mint a teljes méretű puskagolyók.

Előnyök és hátrányok

• Előnyök:
  • Kevesebb visszarúgás és jobb kontroll rövid sorozatoknál.
  • Könnyebb hordozhatóság – több lőszer vihető azonos súly mellett.
  • Megfelelő kompromisszum a városi és erdős környezetben folytatott, rövid és közepes hatótávolságú harcokhoz.
• Hátrányok:
  • Nagy távolságokon kevesebb energiát visz a célba, mint a teljes méretű puskagolyók.
  • Vita tárgya a "hatásosság" és a sebzés módja (pl. fragmentálódás, destabilizáció) – egyesek szerint az 5,56 mm kisebb stopperhatással bír a nagy energiaszint ellenére.

Példák köztes lőszerekre és fegyverekre

• 7,92×33 mm (Kurz) – a StG‑44 lőszere és a második világháborús német kísérleti bevezetés példája.
• 7,62×39 mm – a szovjet AK‑47, SKS, RPK rendszerek lőszere.
• 5,56×45 mm NATO – a modern nyugati gyalogsági rendszerek (pl. M16, M4, M249) alaplőszere.

Fejlődés ma és a jövő

A harci követelmények és a technológia változásával a köztes lőszerek továbbfejlődnek: ma is folynak kísérletek új lőszerekkel (pl. köztes, magasabb penetrációra és jobb energia‑/tömeg arányra törekvő kaliberek) illetve fegyverrendszerekkel (pl. újabb moduláris karabélyok és géppuskák). A NATO‑országokban és nagy hadseregekben a 5,56 mm továbbra is széles körben használt, de párhuzamosan megjelennek különböző alternatívák és átmeneti megoldások is, amelyek a harctéri igények és a páncélozottság változásaira reagálnak.

Összefoglalva: a köztes lőszer egy tudatos kompromisszum a hordozhatóság, tűzerő és hatótávolság között, amelyet a XX. század közepén a modern gyalogsági harc megváltozott feltételei hívta életre, és amely ma is alapvető szerepet játszik a gyalogsági fegyverek tervezésében és alkalmazásában.

Kérdések és válaszok

K: Mik azok a köztes kazetták?

K: Mi az az StG-44?

K: Milyen fegyverek használnak köztes töltényeket?

K: Hogyan született meg a köztes töltény ötlete?

K: Mi az az SCHV?

K: Ki alkotta meg az AK74-et?

Keresés betűvel