Az Iguanodontia (iguanodonták) egy javasolt szupercsalád az ornithopoda dinoszauruszokon belül. Ide azok a közepes‑nagy termetű, elsősorban növényevő ornithopodák tartoznak, amelyeket egyes paleontológusok közeli rokonságban állónak tekintenek. A javasolt családok a következők:

Rövid összefoglaló: az iguanodonták nagyobb csoportját a változatos fogazat, a csőrös állkapocs és az alkalmazkodó járás jellemzi: sok taxa képes volt váltogatni a két- és négylábas mozgást. A csoport tagjai a jura vége–kréta időszakban voltak sikeresek, és széles földrajzi eloszlást mutatnak.

Fő jellemzők

  • Fogazat és táplálkozás: jellegzetes, széles, rágásra alkalmas fogazat; a hadrosauridákban kifejlődött a fogsor‑"keféhez" hasonló, hatékony rágómechanizmus (dental battery).
  • Csőr és száj: a legtöbb formán megtalálható a keratinból álló csőr (beak), amely levágta a növényi részeket.
  • Váz és mozgás: általában erős hátsó lábak és jól fejlett farok; sok taxon fakultatív két‑ és négylábas közlekedést használt, ami lehetővé tette a lassú táplálkozást és a gyors menekülést is.
  • Speciális szervek: egyes iguanodontidákra jellemző pl. a hüvelykujjszerű tüskés képződmény (thumb spike), amely védekező vagy viselkedési szerepet tölthetett be.

Előfordulás és időbeli eloszlás

Az iguanodontia jellegű ornithopodák a jura vége felé kezdtek megjelenni, de fő diverszifikációjuk a kréta időszak során következett be. Fosszíliáikat Európától Ázsián és Észak‑Amerikán át Afrikáig és Dél‑Amerikáig találják, így globális elterjedésűnek tekinthetők. A hadrosauridák különösen sikeresek voltak a kréta végéig.

Rendszertan és viták

A csoport elnevezése és határai még vitatottak. Egyes szerzők széles értelemben használják az Iguanodontia nevet, míg mások szűkebb, csak bizonyos leszármazási vonalakra korlátozott meghatározást alkalmaznak. Fontos munkák, például a Vertebrate Paleontology című referenciamű nem feltétlenül támogat minden javasolt összevonást, és gyakran külön listázza az egyes családokat mint önálló ornithopod csoportokat. A vita részben abból ered, hogy a korai ornithopodok (pl. a kis, gyors futásra specializálódott Hypsilophodon és rokonai) kialakulása párhuzamos vagy részben átfedő karaktereket hozott létre, ezért a tradicionális Hypsilophodontidae család sok kutató szerint parafiletikus (nem tartalmaz minden leszármazottat).

Életmód és ökológia

Az iguanodonták elsősorban növényevők voltak, étrendjük a harapásra és a hatékony rágásra épült. A nagyobb formák valószínűleg nyájszerű csoportokban éltek, ami védelmi és vándorlási előnyökkel járt. A differenciált fogazat és a hosszabb bélcsatorna lehetővé tette számukra, hogy keményebb, rostos növényi anyagokat is feldolgozzanak.

Jelentőség a paleontológiában

Az iguanodonták fontos szereplői a középső‑időszak szárazföldi ökoszisztémáinak, és fosszíliáik sokat elárulnak a növényevő dinoszauruszok evolúciójáról, alkalmazkodásairól és paleobiológiájáról. A csoport vizsgálata segít megérteni a fogszerkezet, a táplálkozási stratégiák és a testméret‑változások hosszú távú trendjeit az Ornithopoda belső törzsfejlődésében.

Megjegyzés a rendszertanról: a „Iguanodontia” fogalma és a hozzá rendelt családok köre időről időre módosul a filogenetikai elemzések alapján. Emiatt érdemes a legfrissebb szakirodalmat követni, ha pontos rendszertani besorolásra van szükség.