Az Ingerophrynus a varangyfélék (Bufonidae) egyik délkelet-ázsiai nemzetsége, amelyet jelenleg tizenegy faj alkot. A nemzetség tíz faja korábban a Bufo nemzetségbe volt sorolva, de molekuláris és morfológiai vizsgálatok alapján külön nemzetségbe helyezték őket. 2007-ben a csoport egy új, különleges nevű fajjal bővült: a nemzetségbe felvették Ingerophrynus gollum-ot, amely nevét J. R. R. Tolkien mitikus alakja, Gollam (Gollum) után kapta. Ezek a varangyfajok elsősorban dél-kínai és délkelet-ázsiai területeken fordulnak elő, és számos szigeten is megtalálhatók.
Elterjedés és élőhely
Az Ingerophrynus-fajok elterjedése igen kiterjedt: megtalálhatók Dél-Jünnanban és Indokínában, a Thaiföld félszigetén és Malajziában, továbbá számos indonéz és maláj szigeten — Szumátrától Borneóig, Borneón, Jáván, Nias-szigeten és Sulawesin. Élőhelyeik változatosak: a fajok közül sok a trópusi esőerdők talaján, erdei kisvízfolyások mentén vagy mocsaras területeken él, de előfordulnak szuburbánus és mezőgazdasági területeken is.
Külső jellemzők
Az Ingerophrynus-nemzetség fajai általában rövid, tömzsi testfelépítésű varangyok, érdes, szemölcsös bőrrel és jól fejlett parotoid mirigyekkel a fejük mögött. Méretük fajonként változik; színük általában barnás vagy zöldes-barnás, gyakran mintázattal, ami segít a rejtőzködésben. Testfelépítésük, bőrképződményeik és koponya morfológiájuk alapján különülnek el más bufonidáktól.
Viselkedés és táplálkozás
Az Ingerophrynus-fajok általában éjszakai életmódot folytatnak, nappal rejtőzködnek a talajrétegben, avarban vagy kövek alatt. Táplálékuk főként rovarokból és más ízeltlábúakból áll; kisebb gerinceseket ritkábban fogyasztanak. Sok faj talajlakó, de előfordul, hogy a rokon fajok kisebb távolságokra képesek mászni, hogy zsákmányt, pihenőhelyet vagy párt találjanak.
Szaporodás
A varangyok szaporodási időszaka a helyi csapadék- és hőviszonyoktól függ. A Ingerophrynus fajoknál is jellemző az ivaros szaporodás külső megtermékenyítéssel: a nőstények petesorokat raknak le vízben, a petékből ebihal (tadpole) fejlődik, majd átalakulás után lesz belőlük kifejlett varangy. Szaporodóhelyeik változhatnak: állóvizek, lassú folyású patakok és erdei pocsolyák is alkalmasak lehetnek a peték fejlődésére.
Rendszertan és elnevezés
A nemzetség kialakulása részben molekuláris filogenetikai munkák eredménye: a korábbi, nagyobb Bufo nemzetségből több vonalat különítettek el, ami tisztább rendszertani elhelyezést tett lehetővé. A Ingerophrynus név valószínűleg a neves herpetológusról, Robert F. Inger-ről kapta (az elnevezés gyakori módja a tudományos neveknél, hogy személyeket tüntetnek fel tiszteletből), bár a pontos névadói indoklás az eredeti leírásban található meg.
Veszélyeztetettség és védelem
Sok Ingerophrynus faj helyi elterjedtsége korlátozott, különösen a szigetvégű, endemikus fajoké, így érezhetőek rajtuk a természetes élőhelyek pusztulásának, erdőirtásnak és az élőhelyek feldarabolódásának hatásai. Emellett fenyegetést jelenthet a vízszennyezés, az invazív fajok megjelenése és — bár Délkelet-Ázsiában eddig kevésbé súlyos probléma, mint más térségekben — a gombás betegségek (például a Batrachochytrium-dávidhatás) lehetősége is. A fajok megőrzése érdekében fontos az élőhelyek védelme, monitorozásuk és további taxonómiai, ökológiai kutatások támogatása.
Összefoglalva: az Ingerophrynus nemzetség érdekes példája annak, hogyan alakította át a modern rendszertan a hagyományos csoportosításokat, miközben a délkelet-ázsiai erdők és szigetek egyedi varangyfajainak megóvása további kutatást és védelemre irányuló intézkedéseket igényel.