Ingerophrynus: délkelet-ázsiai varangynemzetség 11 fajjal

Ingerophrynus — délkelet-ázsiai varangynemzetség 11 fajjal: elterjedés, fajismertetők és az 2007-ben leírt Ingerophrynus gollum érdekességei.

Szerző: Leandro Alegsa

Az Ingerophrynus a varangyfélék (Bufonidae) egyik délkelet-ázsiai nemzetsége, amelyet jelenleg tizenegy faj alkot. A nemzetség tíz faja korábban a Bufo nemzetségbe volt sorolva, de molekuláris és morfológiai vizsgálatok alapján külön nemzetségbe helyezték őket. 2007-ben a csoport egy új, különleges nevű fajjal bővült: a nemzetségbe felvették Ingerophrynus gollum-ot, amely nevét J. R. R. Tolkien mitikus alakja, Gollam (Gollum) után kapta. Ezek a varangyfajok elsősorban dél-kínai és délkelet-ázsiai területeken fordulnak elő, és számos szigeten is megtalálhatók.

Elterjedés és élőhely

Az Ingerophrynus-fajok elterjedése igen kiterjedt: megtalálhatók Dél-Jünnanban és Indokínában, a Thaiföld félszigetén és Malajziában, továbbá számos indonéz és maláj szigeten — Szumátrától Borneóig, Borneón, Jáván, Nias-szigeten és Sulawesin. Élőhelyeik változatosak: a fajok közül sok a trópusi esőerdők talaján, erdei kisvízfolyások mentén vagy mocsaras területeken él, de előfordulnak szuburbánus és mezőgazdasági területeken is.

Külső jellemzők

Az Ingerophrynus-nemzetség fajai általában rövid, tömzsi testfelépítésű varangyok, érdes, szemölcsös bőrrel és jól fejlett parotoid mirigyekkel a fejük mögött. Méretük fajonként változik; színük általában barnás vagy zöldes-barnás, gyakran mintázattal, ami segít a rejtőzködésben. Testfelépítésük, bőrképződményeik és koponya morfológiájuk alapján különülnek el más bufonidáktól.

Viselkedés és táplálkozás

Az Ingerophrynus-fajok általában éjszakai életmódot folytatnak, nappal rejtőzködnek a talajrétegben, avarban vagy kövek alatt. Táplálékuk főként rovarokból és más ízeltlábúakból áll; kisebb gerinceseket ritkábban fogyasztanak. Sok faj talajlakó, de előfordul, hogy a rokon fajok kisebb távolságokra képesek mászni, hogy zsákmányt, pihenőhelyet vagy párt találjanak.

Szaporodás

A varangyok szaporodási időszaka a helyi csapadék- és hőviszonyoktól függ. A Ingerophrynus fajoknál is jellemző az ivaros szaporodás külső megtermékenyítéssel: a nőstények petesorokat raknak le vízben, a petékből ebihal (tadpole) fejlődik, majd átalakulás után lesz belőlük kifejlett varangy. Szaporodóhelyeik változhatnak: állóvizek, lassú folyású patakok és erdei pocsolyák is alkalmasak lehetnek a peték fejlődésére.

Rendszertan és elnevezés

A nemzetség kialakulása részben molekuláris filogenetikai munkák eredménye: a korábbi, nagyobb Bufo nemzetségből több vonalat különítettek el, ami tisztább rendszertani elhelyezést tett lehetővé. A Ingerophrynus név valószínűleg a neves herpetológusról, Robert F. Inger-ről kapta (az elnevezés gyakori módja a tudományos neveknél, hogy személyeket tüntetnek fel tiszteletből), bár a pontos névadói indoklás az eredeti leírásban található meg.

Veszélyeztetettség és védelem

Sok Ingerophrynus faj helyi elterjedtsége korlátozott, különösen a szigetvégű, endemikus fajoké, így érezhetőek rajtuk a természetes élőhelyek pusztulásának, erdőirtásnak és az élőhelyek feldarabolódásának hatásai. Emellett fenyegetést jelenthet a vízszennyezés, az invazív fajok megjelenése és — bár Délkelet-Ázsiában eddig kevésbé súlyos probléma, mint más térségekben — a gombás betegségek (például a Batrachochytrium-dávidhatás) lehetősége is. A fajok megőrzése érdekében fontos az élőhelyek védelme, monitorozásuk és további taxonómiai, ökológiai kutatások támogatása.

Összefoglalva: az Ingerophrynus nemzetség érdekes példája annak, hogyan alakította át a modern rendszertan a hagyományos csoportosításokat, miközben a délkelet-ázsiai erdők és szigetek egyedi varangyfajainak megóvása további kutatást és védelemre irányuló intézkedéseket igényel.

Fajok

Binomiális név és szerző

Közös név

Ingerophrynus biporcatus (Gravenhorst, 1829)

címeres varangy

Ingerophrynus celebensis (Günther, 1859)

Sulawesiai varangy

Ingerophrynus claviger (Peters, 1863)

Benkulen varangy

Ingerophrynus divergens (Peters, 1871)

Maláj törpe varangy

Ingerophrynus galeatus (Günther, 1864)

Csontos fejű varangy

Ingerophrynus gollum Grismer, 2007

Ingerophrynus kumquat (Das és Lim, 2001)

Ingerophrynus macrotis (Boulenger, 1887)

Nagyfülű varangy

Ingerophrynus parvus (Boulenger, 1887)

Kis malakkai varangy

Ingerophrynus philippinicus (Boulenger, 1887)

Fülöp-szigeteki varangy

Ingerophrynus quadriporcatus (Boulenger, 1887)

Malakkai varangy

Kérdések és válaszok

K: Hány faj tartozik az Ingerophrynus nemzetségbe?


V: Az Ingerophrynus nemzetségben tizenegy faj van.

K: Mi volt a nemzetség tíz fajának korábbi besorolása?


V: A nemzetség tíz faját korábban a Bufo nemzetség fajainak tartották.

K: Mikor került az Ingerophrynus gollum faj az Ingerophrynus nemzetségbe?


V: 2007-ben az Ingerophrynus gollum fajjal bővült az Ingerophrynus nemzetség.

K: Kiről nevezték el az Ingerophrynus gollum fajt?


V: Az Ingerophrynus gollum faj a J. R. R. Tolkien által megalkotott Gollam karakterről kapta a nevét.

K: Milyen országokban élnek ezek a fajok?


V: Ezek a fajok Dél-Jünnanban és Indokínában, Thaiföld félszigetén és Malájföldön, Szumátrán, Borneón, Jáván, Nias szigetén és Sulawesiben élnek.

K: Az Ingerophrynus nemzetségbe tartozó fajok a kígyók egy fajtája?


V: Nem, az Ingerophrynus nemzetségbe tartozó fajok a valódi varangyok egyik fajtája.

K: Hogyan jellemezhető az Ingerophrynus nemzetség?


V: Az Ingerophrynus nemzetség jellemezhető azzal, hogy tizenegy valódi varangyfaj él Délkelet-Ázsia több országában.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3