A Braganza-ház (portugálul: Casa de Bragança; portugál kiejtés: [bɾɐˈɣɐ̃sɐ]), hivatalosan a Braganza Legszerensebb Ház (portugálul: Sereníssima Casa de Bragança), egy jelentős portugál eredetű császári, királyi és nemesi család (dinasztia), az Aviz-ház egyik ága. 1640-től 1910-ig a család a portugál nemesség nagyhatalmú hercegeiből lett, és Portugália valamint az Algarv-szigetek uralkodójaként vezette az országot. A Brazília uralkodói ág 1815 és 1889 között állt fenn; a portugál trónörökös hagyományosan a "Braganza hercege" címet viselte.
Eredet és hatalomra jutás
A Braganza-ház a 15. században alapult, amikor a Braganza hercegséget megalapították a Portugál Királyság egyik előkelő nagyurának leszármazottaiként. A dinasztia politikai súlya nőtt, és 1640-ben, a spanyol Habsburg-uralom elleni felkelés során a Braganza-ágból származó João IV (János IV) lett Portugália királya — ez tekinthető a Braganza-ház uralkodóházzá válásának kezdete. A 17. századtól a Braganzák megszerezték a királyi hatalmat, és meghatározó szerepet játszottak a portugál bel- és külpolitikában, a gyarmati igazgatásban és a hadviselésben.
Portugál uralom: 1640–1910
A Braganza-ház uralma alatt Portugália különböző korszakokat élt meg: helyreállt a függetlenség a spanyol Habsburgokkal szemben, majd a gyarmati birodalommal kapcsolatos politikák, a gazdasági nehézségek és a belső politikai viták formálták az ország történetét. A 19. században a liberális és konzervatív erők közötti küzdelem (például a Liberális Háborúk) megosztotta a dinasztiát; az uralkodó család több alkalommal váltott oldalt a politikai reformokkal kapcsolatban. A monarchia végül a 20. század elején, az 1910. október 5-i forradalom következtében bukott meg, és Portugália köztársasággá vált.
Brazíliai ág és az önálló császárság
Amikor a napóleoni háborúk elől a királyi család 1807-ben Brazíliába menekült, az ország később jogi és politikai központtá vált. 1815-ben létrejött a Portugália, Brazília és Algarve-k Egyesült Királysága, amely a braganzeák szerepét Brazíliában is megerősítette. 1822-ben II. József (vagy portugál megnevezéssel: Dom Pedro I), aki a Braganza-ház tagja volt, kihirdette Brazília függetlenségét és császárrá koronáztatta magát. Ezzel létrejött a Brazíliai Császárság, melyet a Braganza-dinasztia uralt 1889-ig, amikor a katonai puccs megdöntötte a császári családot, és Brazília köztársasággá vált.
Címek, hagyaték és belső ágazatok
A Braganza-ház számos cím és rang örököse volt: a legismertebb a Braganza hercege (Duke of Braganza) címe, amely sokáig a dinasztia vezetőjéhez vagy a trónörököshöz kapcsolódott. A 19. századi politikai események — például az 1826–1834 közötti Miguelista konfliktus, mely II. Miguél király és a liberális ellenfelek körüli örökösödési vita volt — szakadásokat hoztak a családon belül, és külön ágak (ilyen a konzervatívabb Miguelista vonal és a liberálisabb uralkodói ág) jöttek létre.
Az intézményes összeomlás után
A portugál monarchia eltörlése (1910) és a brazíl császárság bukása (1889) után a Braganza-ház tagjai többnyire száműzetésbe vonultak, de családi és kultúrális szerepüket megőrizték. A dinasztia örökösei ma is jelen vannak a köztudatban: a portugál monarchia restaurálását pártoló monarchista mozgalmak a Braganza-családot tekintik legitim örökösnek. A 20. század végétől a lehetséges trónigénylők közül a legismertebbek a Braganza törzsvonalát képviselő főbb személyek, akik családi és jótékonysági tevékenységekkel tartják fenn a hagyományt.
Kulturális és történeti jelentőség
A Braganza-dinasztia jelentős mértékben meghatározta Portugália és Brazília modernkori történetét: szerepet játszott a gyarmati rendszer működtetésében, a 19. századi politikai átalakulásokban és a két ország közötti kapcsolatok alakulásában. A ház emlékezete ma is él a történeti kutatásokban, emlékhelyeken és családi gyűjteményekben, valamint a portugál és brazil kulturális örökség része.