I. Mária (1734–1816) – Portugália, Brazília és Algarv-szigetek királynője

I. Mária (1734–1816): Portugália, Brazília és Algarve királynője — Jámbor és „Őrült Mária”, aki uralma alatt Brazíliát királysággá emelte és formálta a birodalmat.

I. Mária (portugálul: Maria I) (1734. december 17. – 1816. március 20.) Portugália, Brazília és az Algarv-szigetek királynője volt. A portugál királyi család leszármazottjaként Liszabonban született, I. József (José I) és Mária Viktorija (Mariana Victoria) spanyol hercegnő leányaként. 1760-ban házasságot kötött az udvar egy másik ágából származó rokonnéppel, az Infante Pedroval (később I. Péter, Pedro III), aki feleségével közösen uralkodott 1777 és 1786 között, amikor is Péter elhunyt. I. Mária volt Portugália első, vitathatatlanul uralkodó királynője saját jogán; személyét a kortársak gyakran két ellentmondásos jelzővel illették: „Jámbor Mária” (a vallásos, jószívű uralkodónő) és később, a betegsége miatt, „Őrült Mária” néven is emlegették.

Uralkodása kezdetén – különösen apja kormányzását és Sebastião José de Carvalho e Melo, a pompaloni márki rendszereinek visszásságait követően – mérsékelt korrekciók történtek: I. Mária fokozatosan csökkentette a márki hatalmát és visszaadta a befolyást más arisztokrata és egyházi köröknek. Politikájában erőteljesen érvényesült a katolikus egyház támogatása, és több, a pombalini korszakban bevezetett intézkedést felülvizsgáltak vagy részben visszavontak.

A királynő mentális állapota a 1780–1790-es években romlani kezdett; súlyosbodó depresszióra és pszichés zavarra utaló tüneteket észleltek nála, ezért 1792-ben a kormányzati feladatok tényleges irányítását legidősebb fia, Dom João vette át, aki régensként lépett fel. Ettől kezdve az uralkodói Udvara, amelyet Dom João irányított, egyre nagyobb mértékben a herceg kezében összpontosult.

Napóleon háborúi közepette, 1807–1808 fordulóján a franciák inváziója elől a portugál királyi család és a kormány Brazíliába menekült; a királyi udvar ideiglenes központja Rio de Janeiróban állt fel. A kontinensváltás és a brazil polityikai szerepének erősödése hozta meg azt a lépést, hogy 1815-ben Brazíliát felminősítették gyarmatból királysággá, aminek következtében létrejött a Portugál, Brazília és Algarv-szigetek Egyesült Királysága (Reino Unido de Portugal, Brasil e Algarves). Formálisan I. Mária maradt az egyesült államok királynője is, de a tényleges hatalmat a régens Dom João gyakorolta.

I. Mária 1816. március 20-án hunyt el Rio de Janeiróban; trónját fia, Dom João VI. örökölte, aki később tovább vezette az új állami szerkezet problémáit és a brazil-politikai viszonyok alakulását. A királynő személye és uralkodása történészek körében ellentmondásos: egyesek hangsúlyozzák vallásos-reakciós politikáját és a pombalini reformok visszafogását, mások a betegségének és a régencia intézményének következményeit, továbbá a birodalom átalakulásában játszott szerepét emelik ki.

Öröksége máig vitatott: míg kortársai és követői a jámborság és a vallásosság szempontjából emlékeztek rá, a késői krónikák és emlékezet a mentális betegsége miatt „Őrült Mária” jelzőt ragasztották rá, ami részben torzítja az uralkodónő politikai szerepének megítélését. Uralkodása idején, és különösen a Brazíliába költözés után, megkezdődött a gyarmati viszonyok átformálódása, amely végül a 19. század eleji brazil függetlenségi és alkotmányos folyamatok előfeltételeit teremtette meg.

Keresés betűvel