Homotherium

Paleobiológia

Ami bizonyítékunk van, az a csontvázakból származik. A fogai alapján az ölési módszere némileg különbözhetett a Smilodonétól. A szemfogak úgy néznek ki, mintha inkább szúrásra, mint vágásra használták volna őket. A testfelépítése elöl sokkal erősebb és nehezebb, mint a modern macskáké, ami lesből támadó stratégiára utal. Ez viszont arra utal, hogy a pliocénben és a pleisztocén nagy részében igen gyakori volt az erdőben való fedezékkeresés.

A koponya figyelemre méltó tulajdonságokkal rendelkezik. Az elülső metszőfogak arányosan sokkal nagyobbak voltak, mint a mai macskáké, és büszkén álltak a szemfogak előtt. Bizonyára szerepet játszottak a zsákmány megtartásában és húzásában. A hátsó, hússzeletelő őrlőfogak hatalmasak voltak. A lábak meglehetősen hosszúak voltak, az elülső lábak hosszabbak, mint a hátsók. A rövid farok és a gerinc rövid ágyéki régiója teszi teljessé a képet egy nagyon erős állatról, amely képes volt nagy zsákmánnyal birkózni. Ésszerű összegzésként elmondható, hogy a Homotherium a hiénák és a modern nagymacskák tulajdonságait ötvöző tulajdonságokkal rendelkezett. Képes volt lesből vadászni, de mérsékelt sebességgel hosszú távú üldözésre is. Nyílt erdőkben tevékenykedett.

Valószínűleg mindezek a szablyafogak úgy működtek, hogy a zsákmány nyakára ugrottak, erős mellső végtagjaikkal kapaszkodtak, és fogaikkal a zsákmány nyakába vájtak. A fogaik képesek voltak áthatolni a nagytestű emlősök bőrén, ellentétben a modern oroszlánokkal, amelyeknek meg kell fojtaniuk a zsákmányukat.

Homotherium-csontvázakat találtak mamutok, masztodonok és orrszarvúak csontvázaival együtt. Ebből arra lehet következtetni, hogy a fiatal elefántok is az étlapjukon lehettek.

Homotherium crenatidens koponya Paleozoológiai Múzeum Kínában