A Homotherium a machairodontine kardfogú macskák kihalt nemzetségének egyik nemzetsége. Testfelépítése és fogazata eltér a ma élő nagymacskákétól: a felső metszőfogak és szemfogak megnyúltak, de általában rövidebbek és laposabbak, mint a Smilodoné. Emiatt a Homotheriumot — és rokonait — gyakran a köznyelvben "kardfogú macskáknak" nevezik, miközben csontozata és izomzata is specializálódott volt a ragadozó életmódra.
Elterjedés és időbeli előfordulás. A Homotherium a pliocén és a pleisztocén időszakban (nagyjából néhány millió évtől ~10 000 évvel ezelőttig) élt, és földrajzilag széles körben elterjedt volt: maradványai kerültek elő Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Európában, Ázsiában és Afrikában. Fosszíliái alapján több különböző faját különítették el, amelyek méretben és koponyaalakban is eltértek egymástól.
Regionális fennmaradás és kihalás. A Homotherium különböző régiókban eltérő időpontokban tűnt el: helyi populációk korábban is kihalhattak — például Afrikában egyes becslések szerint már mintegy 1,5 millió évvel ezelőtt megszűnhettek a korai populációk — míg Eurázsiában maradványok egészen mintegy 30 000 évvel ezelőtti rétegekből is ismertek. Dél-Amerikában viszonylag ritkák a leletek: ott főleg északi (például Venezuela) előfordulásokról számoltak be a pleisztocén közepéről. Észak-Amerikában pedig az utolsó homotherium-populációk a pleisztocén végéig, mintegy 10 000 évvel ezelőttig fennmaradhattak.
Morfológia és életmód. A Homotherium általában nagy testű, izmos ragadozó volt; végtagjai arányai és koponyája alapján valószínűleg gyorsabb, hajlékonyabb futásra és üldözésre is alkalmas volt, mint a rövidebb lábú, erősen robusztus felépítésű Smilodon. Fogazata nem egyszerűen hosszú „kardokból” állt: a metsző- és szemfogak lapítottak és éles élűek voltak, a hátsó zápfogak pedig alkalmasak a hús felhasítására és szétvágására. Ezek a tulajdonságok arra utalnak, hogy a Homotherium nagytestű növényevőkön vadászott, és akár csoportosan, szervezetten is tevékenykedhetett — bár a társas viselkedés pontos mértéke vitatott a kutatók között.
Kihalás lehetséges okai. A Homotherium kihalásának okai valószínűleg több tényező együttes hatására vezethetők vissza: a klímaváltozás miatti élőhely- és zsákmányállat-változások, a pleisztocén végén bekövetkező megafauna összeomlása, valamint az emberi megjelenés és vele járó verseny vagy közvetlen prédáció mind hozzájárulhattak. Emellett a helyi populációk elszigetelődése és genetikai beszűkülése is felgyorsíthatta a kihalást.
Fosszilis leletek és kutatás. A Homotheriumról származó maradványok koponyákból, fogakból, állkapcsokból és csontvázrészekből állnak; ezeket számos múzeumban és tudományos publikációban tanulmányozzák. A modern módszerek — például izotópelemzés, CT-vizsgálat és összehasonlító morfológia — segítenek pontosítani a fajok közötti különbségeket, táplálkozási szokásokat és élettörténeti vonásokat.
Összességében a Homotherium egy jellegzetes, széles elterjedésű és adaptív ragadozó volt a pliocén–pleisztocén világban; fosszíliái fontos információkat szolgáltatnak a korabeli ökoszisztémák működéséről és a nagytestű ragadozók evolúciójáról.
