Harry Edward Nilsson III (1941. június 15. – 1994. január 15.) amerikai énekes-dalszerző. Egyedi, rugalmas hangjáról és sokszínű zenei stílusáról (pop, rock, ballada, humoros dalok) ismert, munkássága erősen hatott a 60–70-es évek popzenéjére.

Nilsson a New York-i Brooklyn, Bushwick negyedében született. Apai nagyszülei svédek voltak, ami családjában és neveltetésében is megmutatkozott. Korán érdeklődött a zene iránt; kezdetben saját demófelvételeket készített és dalokat írt, majd sorra jelentek meg kislemezei és albumaiból hamar kialakult jellegzetes hangzásvilága.

Zenei karrier és slágerek

Legnagyobb slágerei az 1960-as évek végétől a 1970-es évekig születtek. Dalai közé tartozik a "Me And My Arrow", a "Coconut", a "Cuddly Toy", az "Spaceman" és a "One". A "One" a Three Dog Night zenekar slágere is volt, ezzel is növelve Nilsson ismertségét.

Nilsson két leghíresebb dala a "Without You" és az "Everybody's Talkin'". Érdemes megjegyezni, hogy ezeket a dalokat nem ő írta: a "Without You"-t PeterHam és Tom Evans a Badfingerből szerzőpárosa írta, és Nilsson feldolgozása jelentősen hozzájárult a dal további népszerűségéhez; a "Without You"-t később több előadó is sikerrel dolgozta fel, köztük Mariah Carey is. Az "Everybody's Talkin'"-t pedig Fred Neil írta, és Nilsson előadása révén vált ismertté, miután az 1969-es Midnight Cowboy című filmben felhasználták.

Kapcsolatok, együttműködések

Nilsson különleges kapcsolatba került a kortárs zenészekkel. Az első albumán a Beatles előtt tisztelgett: tizenöt sorukból vett részleteket a You Can't Do That egyik feldolgozásában. Derek Taylor, aki a Beatles környezetében dolgozott, elküldte nekik az album másolatát, és Nilsson így barátságot kötött a zenekarral. Később John Lennonnal és Ringo Starrral is osztozott egy házon, és több alkalommal dolgoztak egymás zenéjén és produkcióin.

A Monkees zenekar is kapcsolatba került vele: a csapat két Nilsson-dalt, a "Cuddly Toy"-t és a "Daddy's Song"-ot vette fel, miután Chip Douglas producer révén megismerkedtek vele. Ezen kívül Nilsson számos előadó számára írt, illetve dalaiból mások is készítettek népszerű feldolgozásokat.

A The Point! és más projektek

Nilsson nemcsak dalokat írt, hanem egész történeteket és filmeket is: megalkotta a rajzfilmet A pont! címmel (The Point!), amelyet az ABC sugárzott. A film és a hozzá kapcsolódó zene a toleranciáról és a sokszínűségről szólt, egyszerre volt gyermekeknek és felnőtteknek szóló, elgondolkodtató mese. The Point!-ből később musical is készült; egyes előadásokban az egykori Monkees tagok, Micky Dolenz és Davy Jones is játszottak.

Későbbi évek, egészség és halál

Nilsson pályafutása során népszerűsége hullámzó volt: voltak nagy sikerei és visszavonulásai is. Életmódja és az ezzel járó egészségügyi problémák idővel rányomták bélyegüket. Végül szívelégtelenségben halt meg a kaliforniai Agoura Hillsben 1994. január 15-én, 52 éves korában. Halála után művei és hatása tovább éltek a populáris kultúrában.

Örökség és hatás

  • Zenéjét gyakran használták filmekben: például a You've Got Mail film filmzenéjében több Nilsson-dalt is felhasználtak, ami hozzájárult dalai újabb generációkhoz való eljutásához.
  • Dalait számos előadó dolgozta fel és vitte tovább, így munkája a popzene kanonjának részévé vált.
  • Számos kortárs és későbbi zenész említi inspirációként karakteres énekhangját, humorát és dallamos szerzeményeit.

Harry Nilsson munkássága sokrétű: egyszerre volt finoman ironikus dalszerző, érzékeny balladaénekes és ötletes popmuzsikus. Munkái továbbra is hallgathatók, és gyakran bukkannak fel filmekben, gyűjteményes kiadványokban és rádióműsorokban, így új hallgatókat szereznek évről évre.