Heinrich Retschury (* 1887. január 5., Bécs; † 1944. június 11.) osztrák labdarúgó, játékvezető, edző és hivatalos személyiség. Pályafutása során klubszinten a First Vienna FC-ben játszott, illetve szerepelt az osztrák válogatottban is.
Pályafutása játékosként
Retschury védőként volt ismert; a First Vienna FC hátsó alakzatában Wilhelm Eipeldauerrel együtt alkották a védelmet. Az osztrák válogatottban összesen hat alkalommal lépett pályára: bemutatkozása egy 4:0-s győzelem volt a Transleithanien (az Osztrák–Magyar Monarchia magyar része) válogatottja ellen, további öt alkalommal szerepelt még a nemzeti csapatban. Utolsó válogatott mérkőzése 1909. június 1-jén volt, amikor Angliától 1:8-ra kaptak ki. Később tagja volt az 1912-es stockholmi olimpiai keretnek, de ott mérkőzést nem játszott.
Játékvezetői és vezetői pálya
Labdarúgó-pályafutása befejezése után Retschury nemzetközi szinten is elismert játékvezetővé vált. Az 1924-es párizsi olimpiai játékokon három mérkőzést vezetett:
- elődöntő: Uruguay – Hollandia 2:1
- első bronzmérkőzés: Hollandia – Svédország 1:1
- második forduló: Svédország – Belgium 8:1
Ezenkívül Ausztriában számos bajnoki és kupamérkőzést is vezetett, és hosszabb távon is aktív volt a futballéletben hivatalosként.
Szolgálat a válogatottnál
Az első világháború idején Retschury a válogatott gondnokaként működött, mivel az akkor edzőként dolgozó Hugo Meisl katonai szolgálatot teljesített. Ebben az időszakban a válogatott 22 mérkőzést játszott, melyekből 8 győzelem, 3 döntetlen és 11 vereség volt a mérlege.
Hugo Meisl 1937-ben bekövetkezett halála után Retschury lett a válogatott intézője (első számú felelőse a csapat szervezésének és irányításának). Vezetése alatt öt mérkőzést irányítottak (2 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség), és a csapat elérte a 1938-as labdarúgó világbajnokságra való kvalifikációt. A világbajnokságon azonban Ausztria nem szerepelt, mert a német megszállás (Anschluss) miatt a csapatot beolvasztották a német válogatottba.
Öröksége
Heinrich Retschury a korai osztrák labdarúgás sokoldalú alakja volt: eredményes játékosként, nemzetközi játékvezetőként és válogatotti vezetőként is hozzájárult sportja fejlődéséhez. Tevékenysége különösen a húszas–harmincas évek osztrák futballéletében volt jelentős, amikor mind a pályán, mind a pályán kívül fontos szerepeket töltött be.