Haiku — japán rövidvers: fogalom, szerkezet, kigo és kireji

Ismerd meg a haiku titkát: eredet, 5–7–5 szerkezet, kigo évszakszó és kireji törés — tömör kalauz a japán rövidvers művészetéhez.

A haiku (俳句) a japán költészet egyik legismertebb, rövid formája. Eredetileg a renga (láncvers) nyitóversszaka, az úgynevezett hokku volt; a forma modern névét Masaoka Shiki adta a 19. század végén, amikor a rövid verset önálló műfajjá emelte. A haiku leggyakrabban természeti képekre, évszakokra és a pillanat megfigyelésére összpontosít, az élmény frappáns, sűrített rögzítésére törekedve.

Szerkezet — 5–7–5 és a mora

A hagyományos japán haiku formailag 17 mora (gyakran az irodalomban "on" vagy onji néven említik) elosztásából áll, amelyet a külföldi szakirodalom egyszerűsítve 5–7–5-ös ritmusnak nevez. A szótagban számolás azonban nem ugyanaz, mint az európai értelemben vett szótag: a japán hangtani egység, a mora gyakran egy hosszú magánhangzót, a kettőzőt (小さい「つ」) vagy az orrhangzó ん különálló egységét is számon tartja, ezért a mora nem teljesen azonos az angol vagy más nyugati nyelvek szótagfogalmával. Például a japánban a hosszú magánhangzó két mora lehet, és a kettőző jele is külön mora.

Kigo — évszakszó

A haiku egyik alapvető eleme a kigo (évszakszó): egyetlen szó vagy kép, amely az év adott időszakára utal, és ezáltal érzelmi, kulturális és asszociatív rétegeket teremt a versben. A kigo lehet konkrét (pl. sakura — cseresznyevirág, yuki — hó) vagy utalás is (pl. a hulló levelek őszre emlékeztetnek). A kigo szerepe, hogy a természeten keresztül az emberi tapasztalat idődimenzióját érzékeltetve gazdagítsa a rövid vers jelentését, ezért a haiku gyakran a természeti világra való megfigyelésre épül.

Kireji — a „vágás”

A kireji (vágószó) a japán haiku sajátos eszköze: olyan grammatikai vagy mondatszerkezetbeli elem, amely szünetet, hangsúlyt vagy érzelmi csúcspontot hoz létre. Klasszikus kireji példák: 「や」(ya), 「かな」(kana), 「ぞ」(zo), 「けり」(keri). A kireji gyakran az első vagy a második mondatrész végén áll (tehát a hagyományos 5–7–5 elrendezésben az első 5 mora végén vagy a második, 7 morás rész után), és két képet, gondolatot állít egymás mellé — a költői feszültség és az asszociációs tér itt keletkezik. Mivel az angol és más nyugati nyelvek nem rendelkeznek pontos megfelelőjével, a kirejit gyakran vesszővel, kötőjellel, pontnélküli szünettel, vagy sorváltással jelzik a fordításokban és nem japán nyelvű haikukban.

Jellegzetességek és elvek

• Jelenlét és pillanatosság: a haiku általában egyetlen, élénk pillanatot ragad meg.
• Juxtaposíció: két látszólag független kép vagy gondolat egymás mellé helyezése, amely új jelentést hoz létre.
• Többrétegű asszociáció: a kigo és a kireji egyszerre időt és érzelmet közvetít, így a rövid forma mögött mélyebb értelmi rétegek rejlenek.
• Minimalizmus: a felesleges szavak kihagyása, a pontos és tömör kifejezés fontos.

Történet és ismert költők

A haiku fejlődésében jelentős szerepet játszottak korai mesterei, mint Matsuo Bashō, Yosa Buson és Kobayashi Issa, akik a 17–19. században formálták a műfaj lényegét. A modern újraértelmezését és névleges önállósítását pedig Masaoka Shiki végezte a 19. század végén, aki a hokku kifejezést leválasztotta a láncvers kontextusáról és a rövid verset önálló költészeti formaként propagálta.

Nyelvi megjegyzés

A japán nyelv sajátosságaiból adódóan a formaáról alkotott fogalmak átültetése más nyelvekre mindig kompromisszumokkal jár. Például a japánban a főneveknek nincs különböző egyes és többes számú alakja, ezért a "haiku" angolul és sok más nyelven is egyaránt használatos egyes és többes számként: egyszerűen „haiku” vagy „a haiku” formában.

Modern és nemzetközi haiku

A 20. századtól kezdve a haiku nemzetközi irodalmi műfajjá vált: angol és egyéb nyelveken írt haikuk gyakran eltérnek a tradicionális 5–7–5 moraritmustól, a fontosabb szempont a rövidség, a képek tisztasága és a kirejihez hasonló hatás elérése. A japán haikukat hagyományosan egy sorban is írják; a nyugati szerzők többsége három sorra tagolja a verset, de ez csak formális különbség — a lényeg a sűrített látvány és a pillanat megragadása.

A haiku tehát egyszerre szabályokon alapuló és rugalmas műfaj: ismeri a hagyományos 5–7–5-ös moraritmust, a kigo és kireji eszközeit, ugyanakkor a modern költészetben szabadon alkalmazkodik más nyelvek ritmusához és jegyeihez.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a haiku?

Q: Ki nevezte el a haikut?

K: Mi a hagyományos szerkezete a hókunak?

K: Mi az a mora?

K: Mi a célja az évszakszónak a haikuban?

K: Mi az a kireji?

K: Hogyan formázzák a haikut hagyományosan a japán és az angol nyelvben?

Keresés betűvel