Anasztázia (1956) – Anatole Litvak filmje, Ingrid Bergman Oscar-szerepe

A film Anasztaszija Nyikolajevna orosz nagyhercegnő története alapján készült. Anasztáziát, II. Miklós cár legfiatalabb lányát szüleivel és testvéreivel együtt brutálisan meggyilkolták a bolsevikok, hogy megakadályozzák, hogy visszaszerezzék a hatalmat, ha valaha is megszöknének a fogságból. Jakov Jurovszkij és a lövöldözésnél jelenlévők tanúvallomása ellenére sokan nem hitték el, hogy a család minden tagját megölték. Ezt a pletykát tovább rontották azok a történetek, amelyek szerint egy vagy több közülük megszökött, köszönhetően az Ipatiev-ház szimpatikus őreinek, ahol fogva tartották őket. Az igazságot az is bonyolította, hogy a holttestek holléte rejtély maradt, mivel elégették és egy távoli erdőben temették el őket.

Mivel olyan pletykák keltek szárnyra, hogy a Romanovok közül egy vagy többen megszökhettek, számos személy jelentkezett, akik azt állították, hogy ők a nagyhercegnők vagy Alekszej Nyikolajevics cárné egyike. A legjelentősebb közülük Anna Anderson volt, aki az 1920-as években azzal a szokatlan állításával vált híressé, hogy ő volt Anasztázia. A film minden bizonnyal Anderson történetén alapult, mivel a nyitó képsorok egy nőt mutatnak, aki éppen öngyilkosságot készül elkövetni egy hídról, ahogy Anna Anderson tette. Miközben Anderson vehemensen állította, hogy ő a Romanov család örököse, sokan a környezetében kételkedtek. Ennek ellenére története hatalmas népszerűségnek örvendett a közönség körében.

Bár a filmben utaltak arra, hogy Anna valójában Anasztázia volt, mára kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy Anderson szélhámos volt. Mivel a Romanovok végső nyughelyét 1991-ben és 2008-ban fedezték fel, minden holttestükkel elszámoltak. Ráadásul a holttesteken elvégzett DNS-vizsgálatok bizonyítják, hogy mindegyikük a Romanov család tagja volt. Továbbá, az Anderson bélrendszerének egy darabján végzett DNS-vizsgálat, amelyet egy, az 1980-as évek elején elvégzett műtét során mentettek meg, bebizonyította, hogy nem Romanov volt, hanem valószínűleg Franziska Schanzkowska, egy lengyel gyári munkás, aki mentális betegségekkel küzdött. Ennek ellenére a kétségek továbbra is fennmaradtak. Több hajszálát találták meg egy könyvben, amelyet szintén megvizsgáltak. Ez is bizonyította, hogy nem a királyi család tagja volt, és ez is növelte annak valószínűségét, hogy Schanzkowska volt.

A film egy fiatal, zavarodott nő történetét meséli el az 1920-as évek Franciaországában, akit Ingrid Bergman alakít. A nőt egy csoport orosz ember találja meg, akik elhagyták hazájukat. Azt akarják, hogy a nő adja ki magát Anasztáziának, hogy visszaszerezze az örökségét. Az igazi Anasztázia, ha élne, több millió fontot örökölne, amelyet a cár egy angol bankban hagyott.

Az oroszok, élükön Bounine tábornokkal (Yul Brynner játssza), megtanítják, hogyan viselkedjen Anasztázia nagyhercegnőhöz méltóan. Mindent megtanítanak neki, amit a gyermekkoráról tudnia kell. Megtanítják neki, hogy úgy járjon, mint egy hercegnő, és gyakoroljon könyvvel a fején. Amikor úgy gondolják, hogy készen áll, bemutatják több olyan embernek, aki ismerte Anasztáziát. Egyikük sem hiszi el, hogy ő valóban Anasztázia. Az igazi próbatétel akkor következik, amikor Bounine tábornok (Brynner) Dániába viszi, hogy találkozzon az özvegy cárnővel, Marija Fjodorovnával, a cár édesanyjával, akit Helen Hayes alakít. Az idős cárnő először nem hiszi el, hogy a fiatal nő az unokája, de amikor Anasztázia az idegességtől köhög, a cárnőnek eszébe jut, hogy Anasztázia gyerekkorában mindig ezt csinálta. Most már elhiszi, hogy a lány az unokája. Közben Pál herceg feleségül akarja venni Anasztáziát. Nyilvánvalóan a pénzre hajt, amit szerinte a lány örökölni fog. A zárójelenetben ünnepséget rendeznek. Az özvegy császárné be akarja jelenteni Pál és Anasztázia eljegyzését, de Anasztázia és Bounine tábornok hirtelen eltűnik. Az özvegy rájön, hogy Anasztázia nem hírnévre, hanem egyszerűen csak szerelemre vágyik, méghozzá az általa kiválasztott férfival. Nagyon bátran azt mondja, hogy bemegy oda, ahol az összes vendég várakozik, és közli velük, hogy az ünnepségnek vége, és haza kell menniük.

• Az Anasztázia animációs zenés változata készült a 1997 a Fox Animation Studios. Lásd: Anastasia (1997-es film).