Gaia jelentése — mitológia, európai űrmisszió és Gaia-hipotézis
Gaia jelenthet:
- Gaia (mitológia): a föld és az istenek anyja a görög mitológiában.
Részletek: Gaia (görögül Γαῖα) a legősibb földistenségként jelenik meg a görög teremtésmítoszokban, különösen Hesiodos Theogoniájában. Ő szülte a mennyet (Uranos), a hegyeket (Ourea) és a tengert (Pontus), továbbá a titánokat, a küklopszokat és más ősi lényeket. Szerepet játszik Uranos megbüntetésében (a kasztráció története) és a titánok korában, sokaor jóslatai és kultusza is ismert (például a delphoi előtti helyekhez kapcsolódóan). Ábrázolásai gyakran a termékenység, a föld és a táplálás motívumait hordozzák; kultusza a közösségi földművelési és termékenységi rítusokban is megjelenik.
- Gaia (űrhajó): A Tejútrendszer csillagairól és más objektumokról adatokat gyűjtő európai űrmisszió.
- Gaia-hipotézis: az az elképzelés, hogy az élőlények és a Föld szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és egy összetett önszabályozó rendszert alkotnak, amely biztosítja, hogy élet legyen a bolygón. James Lovelock népszerűsítette ezt az elképzelést.
Részletek: A Gaia az Európai Űrügynökség (ESA) milliárdos nagyságrendű csillagászati felmérése, amely az égitestek pozícióját, távolságát (parallaxisát), mozgását és fényességét méri nagy pontossággal. A műholdat 2013. december 19-én indították a francia-guayanai Kourouból, és azóta a Föld–Nap L2 Lagrange-pont közelében kering. A fő műszerek közé tartozik az asztrometriai érzékelő, a kék-vörös fotométer (BP/RP) és a radiális sebesség-spektrométer (RVS). Az adatbázis több mint egy milliárd csillagról tartalmaz pozíció- és fényességinformációkat, és sokmillió csillaghoz szolgáltat sebességadatokat vagy spektrális információt. A Gaia adatai forradalmasítják a Tejútrendszer szerkezetének, csillagmozgásainak és evolúciójának vizsgálatát, de hasznosak kisbolygók, kettős rendszerek, exobolygó-kutatás és alapvető fizikai törvények tesztelésére is. Több nagy adatkiadás történik (például DR1, DR2, EDR3, DR3), amelyeket a csillagász közösség széles körben használ.
Részletek: A Gaia-hipotézist James Lovelock dolgozta ki az 1970-es években, később pedig Lynn Margulis is hozzájárult az elképzelés biológiai vonatkozásaihoz. A hipotézis lényege, hogy a bioszférikus (élő) és az abiotikus (légkör, hidroszféra, kéreg) összetevők kölcsönhatásai olyan visszacsatoló rendszereket hoznak létre, amelyek stabilizálhatják a Föld környezeti feltételeit (például hőmérséklet, légköri összetétel, tengervíz sótartalma) az élet számára kedvező tartományban. A „gyenge” Gaia-értelmezés ezt mechanisztikus, tesztelhető folyamatokra vezeti vissza, míg a „erős” Gaia nézetében a Földet élő, egyfajta holisztikus rendszerként írják le, ami tudatosságot sugallhat — ez utóbbit sok tudós vitatja. A Gaia-hipotézis erősen hatott a környezettudományokra, az ökológiára és az Earth system science-re, és vitákat váltott ki a teleológia és a tudományos tesztelhetőség kérdéseiben. Ma sok kutató a Gaia-elv egyes elemeit hasznos modellként vagy keretként alkalmazza a bolygói visszacsatolások vizsgálatára, miközben óvatos a túlzott antropomorfizálással szemben.
