Filling Station (1937) - Virgil Thomson és Lew Christensen balettje

Filling Station (1937) – Virgil Thomson zenéjével és Lew Christensen koreográfiájával készült egyfelvonásos balett: benzinkutas, gengszterdráma, karakteres táncjelenetek és történeti realizmus.

A Filling Station egy egyfelvonásos balett, amelynek librettója (története) egy újságriporton alapul. A zenét Virgil Thomson írta, a koreográfiát Lew Christensen alkotta meg, aki a premieren és a későbbi New York-i bemutatón is eljátszotta Mac, a benzinkutas szerepét. A díszleteket és jelmezeket Paul Cadmus tervezte. A darabot a Ballet Caravan mutatta be először 1937 novemberében Hartfordban, Connecticutban; később, 1939. május 18-án a New York-i Martin Beck Színházban ismét előadták, ekkor is Christensennel a főszerepben.

Történet és szereplők

A cselekmény egy egyszerű, ugyanakkor eseménydús éjszakát mutat be Mac, a fiatal és jóképű benzinkutas életéből. A fontosabb szereplők és elemek:

• Mac – a benzinkutas, akit Lew Christensen alakított;
• két jókedvű, zsíros, fiatal kamionsofőr;
• Az állami rendőr (State Trooper), aki igazoltat és rendreutasít;
• egy szemtelen autós, a felesége és rakoncátlan gyerekük;
• a Gazdag Fiú és a Gazdag Lány – a társasági elemek;
• részeg menekültek egy vidéki táncest után;
• egy gengszter, aki rablási kísérletet indít.

Az estén a társaság rumbázik és táncol, majd hirtelen megjelenik a gengszter és lövöldözés tör ki. Mac, a teherautósofőrök és Az állami rendőr együttesen meghiúsítják a rablást, de a Gazdag Lány a tűzvonalba kerül és a járdán meghal. Testét elviszik, a jelenet elsodorja a nézőket; a darab végén Mac letelepszik a rádiójával és egy újsággal, és türelmesen várja a következő ügyfelet.

Zene és koreográfia

Virgil Thomson zenéje a kortárs amerikai stílusokból merít, és célja, hogy a darab közvetlen, színházi hatását támogassa: ritmusok és dallamok segítik a karakterek hétköznapi jellegét és a jelenetek gyors váltakozását. Lew Christensen koreográfiája erősen karakterközpontú; a táncokban a balettszerű forma és a népies, színpadi mozgás ötvöződik, így a figuraábrázolás egyértelmű és jól olvasható marad a néző számára.

Grace Robert The Borzoi Book of Ballets című munkájában külön kiemeli a darab karakterábrázolásait, megjegyezve, hogy azok "határozottak és jól kidolgozottak", és hogy mindegyikük "balettszerűen" jelenik meg. Különösen emlékezetesnek tartja a gengszter üldözését: a sötét színpadon több alak zseblámpával grand jetée-ket hajt végre; a fénysugarak és a repülő alakok az alkalmazott eszközök egyszerűségéhez képest aránytalanul drámai hatást keltenek.

Bemutató és előadástörténet

A Ballet Caravan 1937-es Hartfordi premierje után a darab szerepelt New Yorkban is: a Martin Beck Színházban tartott 1939. évi előadás emlékezetes volt Christensen szereposztásával. 1941-ben Lincoln Kirstein által összeállított amerikai társulatvándorolt Dél-Amerikába, és ott a Filling Station is szerepelt a repertoárban; a darab ekkor különösen népszerűnek bizonyult a dél-amerikai közönség körében.

Fogadtatás és megőrzés

A kritika általában a darab karakteres figuráit és színházi hatását dicsérte. Grace Robert különösen a jól megformált karaktereket és a szcenikai megoldások vizuális erejét emelte ki. Ugyanakkor a tánchagyományban — mint sok kortárs darab esetében — a teljes koreográfia nehezen maradt fenn: Robert 1949-es megjegyzése szerint idővel elsősorban a partitúra maradt meg biztosan, míg a táncrészek rekonstruálása ritkábban és részben történt meg; a zenei anyagból készült szvitet azonban időnként koncerteken vagy rádióműsorokban még hallották.

Jelentőség

A Filling Station fontos darab az amerikai balett fejlődésében, mert hétköznapi, amerikai témákat és karaktereket emelt a színpadra, elmozdulva a hagyományos mitológiai vagy hermetikus témáktól. A mű a realista, karakteres megformálás és a tánc színházi, történetmesélő szerepének egyik korai példája az Egyesült Államokban, hozzájárulva ahhoz, hogy a modern amerikai balett saját témákat és formanyelvet alakítson ki.

További források és kutatás

Az érdeklődők a darabról és annak történetéről további részleteket találhatnak a korabeli kritikákban, programfüzetekben és a Virgil Thomsonra, valamint Lew Christensenre vonatkozó monográfiákban. A partitúra és az esetleges archív koreográfiai anyagok kutatása intézményi archívumokban, táncmúzeumokban, illetve a Ballet Caravan és Lincoln Kirstein gyűjteményeiben adhat pontosabb képet az előadásmódok változásairól és a darab utóéletéről.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a FAT?

K: Ki játszotta Mac szerepét az eredeti produkcióban?

K: Ki tervezte a Filling Station díszleteit és jelmezeit?

K: Hol mutatták be először a Filling Stationt?

K: Mit dicsért Grace Robert tánctörténész erről a balettről?

K: Milyen hatást figyelt meg Robert egy adott jelenet során?

K: Mikor játszották népszerűen a Filling Stationt Dél-Amerikában?

Keresés betűvel