Frankenstein szörnye Mary Shelley 1818-ban megjelent Frankenstein; avagy a modern Prométheusz című regényének kitalált szereplője. A regény egy másik szereplője, Victor Frankenstein hozta létre. A teremtménynek a populáris kultúrában nincs neve, de néha "teremtménynek", "szörnynek", "ördögnek", "nyomorultnak", "hitvány rovarnak", "démonnak", "lénynek" és "ez"-nek nevezik.

A regényben Victor az ingolstadti egyetemi lakásának emeleti szobájában hozza létre az emberhez hasonló szörnyeteget. Temetőkből és hentesüzletekből származó testrészek összerakásával hozza létre. Egy nem világosan megmagyarázott, kémiai és galvanikus módszerrel kelti életre a lényt. Victor rémülten hagyja ott a lényt, amint az felébred. Az éjszaka közepén elhagyja a lakását.

A megteremtés és a regény szerkezete

A történet keretét Robert Walton írásai adják: levelében adja tovább Victor Frankenstein elbeszélését, majd a teremtmény maga is megszólal és elmondja saját történetét. Mary Shelley eredeti szándéka szerint a lény nem pusztán egy ijesztő figura, hanem érzelmekkel és értelmi képességekkel rendelkező lény, aki a társadalmi elutasítottságtól szenved.

Külső megjelenés és jellem

Shelley leírása szerint a teremtmény nagytermészetű és ijesztő megjelenésű: bőre sárgás-színű, amely alig takarja az izmokat és ereket; hajzata fekete és fényes; szemei vizesek, szája valamilyen fokig sötét árnyalatú; fogai gyöngyhívek. A regényben Victor számítása szerint a teremtmény testmagassága közel nyolc láb (kb. 2,4 m) volt, ami tovább növeli a félelmet, amit kivált az emberekből.

Önazonosság és elnevezés

A könyvben a teremtményt soha nem nevezik meg saját néven; a szerzői szándék szerint ez a névtelenség is hozzájárul az elidegenítés érzéséhez. A populáris kultúrában azért ragadt rá a "Frankenstein" név — gyakran hibásan a teremtményre használva — mert őt Victor Frankenstein teremtette, így a név a teremtő és teremtmény összekeveredésének jelképe lett.

Tanulás, érzések és cselekedetek

A teremtmény rendkívül gyorsan tanul: megtanul beszélni, olvasni és olvasmányokból – például Paradise Lost-ból, Plutarchból és más művekből – formálja világképét. Eleinte jóindulatú és kíván közösséget, de a folyamatos elutasítás, a félelem és az erőszak következtében egyre keserűbbé és bosszúszomjasabbá válik. A regényben több gyilkosság elkövetéséért felelős: például Victor öccsének, Williamnek a halála, illetve később Victor legfontosabb szeretteinek tragédiái (Justine megvádolása és kivégzése, Henry Clerval halála, Elizabeth gyilkossága).

Főbb témák és üzenetek

  • Felelősség és teremtés etikája: Shelley műve figyelmeztetés a tudományos gőg és a teremtés felelősségének hiánya ellen.
  • Kirekesztés és előítélet: a lény tragédiájának egyik fő oka, hogy külső megjelenése miatt az emberek azonnal elutasítják.
  • Természet vs. nevelés: a történet vizsgálja, hogy mennyiben alakítja a cselekedeteket a környezet és a bánásmód.
  • Identitásválság: a névtelenség, a vágy a kapcsolatra és a megtorlás kérdései központi szerepet játszanak.

Kultúrtörténeti hatás és adaptációk

Mary Shelley lényének irodalmi és filmes alakja hatalmas kultúrtörténeti hatást gyakorolt. A 20. századi filmsiker, különösen Boris Karloff ábrázolása (a Universal stúdiók adaptációi) és Jack Pierce jelmezeinek vizuális elemei — nagy nyakcsavarok, lapos fej, zöldes bőr tónus — szinte kanonizálták a teremtmény kinézetét, noha ezek a részletek a könyvben nem szerepelnek. A figura azóta a tudományos felelőtlenség, a társadalmi kirekesztés és a szörny-ember kettősségének szimbólumává vált.

Záró gondolat

Mary Shelley Frankenstein-jének teremtménye nem csupán ijesztő lény: sokkal inkább egy elszigetelt, értelmes létező, akinek sorsa a teremtőjének döntésein és az emberek reakcióin múlik. A regény ma is releváns kérdéseket vet fel a technológia, a felelősség és az emberiesség határairól.