Euglenozoák — ostoros protiszták: euglenidák és kinetoplasztidák

Általános jellemzők és méret

Az euglenozoák legtöbb tagja egysejtű. Testméretük jellemzően 15–40 µm körüli, de egyes euglenoidák akár 500 µm hosszúra is megnőhetnek. Két fő alcsoportot különböztetünk meg: az euglenidákat és a kinetoplasztidákat, amelyek morfológiájukban és ökológiájukban is jelentősen eltérnek egymástól.

Sejtfelépítés, motilitás

A legtöbb euglenozoának két zászlórúdja van, amelyek egymással párhuzamosan helyezkednek el egy elülső zsebszerű képletből kiindulva. Sok fajnál a sejthártya alatt proteincsíkokból álló pellicula fut végig, mely rugalmas szerkezetet ad és lehetővé teszi a jellegzetes, hullámzó „metaboly” mozgást (ez különösen jól látható például az Euglena-nál). Egyes fajoknak van citosztómájuk vagy „szájuk”, amelyet főként baktériumok és más apró szervezetek befogására használnak; ezt a flagellák bázisaiból kiinduló mikrotubulus rendszer támasztja alá, és további mikrotubulusok erősítik a sejt háti és hasi oldalát.

Ultrastruktúra — a paraxonéma és a mitokondrium

A csoportot egyik legmegbízhatóbban a flagellák jellegzetes ultrastruktúrája jellemzi: a 9+2 mikrotubulus-szerkezet mellett mindkét flagellumban jelen van egy paraxonemális rúd (paraxonemal rod), amely az egyik flagellumban csöves jellegű, a másikban rácsos (retikuláris) szerkezetű. Ez a különleges többletszerkezet szerepet játszik a mozgásban és fontos rendszertani bélyeg.

A kinetoplasztidákhoz tartozó fajok egyik jellegzetes sejtalkotója a nevében is tükröződő kinetoplaszt (egy nagy mennyiségű, összefonódott mitokondriális DNS, kDNA), amely egyetlen, nagy mitokondriumban található. Ez a képződmény diagnosztikus a csoporthoz tartozó parazita fajoknál.

Táplálkozás és anyagcsere

Sok euglenida fotoszintetizál, mert rendelkeznek kloroplasztiszokkal; ezek a plastidok általában három membránnal vannak körülvéve, és a zöld algákhoz hasonló eredetet jelző pigmenteket tartalmaznak. Pontosabban: ezek a kloroplasztiszok három membránt viselnek, és a a és b típusú klorofillt, valamint egyéb pigmenteket tartalmaznak, ezért valószínű, hogy egy befogott zöld alga kloroplasztiszaiból fejlődtek ki. Ebből adódóan sok euglenida képes fotoszintézis útján energiát nyerni, de több faj mixotróf: egyszerre képesek fototróf (fényhasznosító) és heterotróf (felvétel vagy feloldódás útján történő táplálkozás) életmódra is. Mások kizárólag felszívódással (osmotrófia) vagy bekebelezéssel (fagotrófia) táplálkoznak.

Szaporodás és sejtbiológia

A legtöbb euglenozoa szaporodása kizárólag osztódással, bináris hasadással történik. A mitózis során a magmembrán gyakran ép marad (zárt mitózis), és az orsó mikrotubulusai a mag belsejében alakulnak ki, ami eltér a nyitott mitózistól, amelyben a magmembrán feloldódik.

Kinek jelentősége van a csoportból?

A csoport tagjai fontos ökológiai szerepeket töltenek be: az euglenidák sokszor primer termelők édesvízi élőhelyeken, míg a heterotróf formák részt vesznek a baktériumok és apróbb részecskék lebontásában. A kinetoplasztidák között azonban több jelentős emberi és állati parazita is található. Ilyenek például a Trypanosoma nemzetség fajai, amelyek afrikai alvóbetegséget (Trypanosoma brucei), illetve amerikai betegséget (Trypanosoma cruzi — Chagas-kór) okoznak, vagy a Leishmania nemzetség fajai, amelyek leishmaniosist váltanak ki. Ezek a paraziták gyakran komplex életciklussal rendelkeznek, amely során rovarvektorok és gerinces gazda váltják egymást.

Rendszertani és evolúciós megjegyzések

A tudomány mai állása szerint az euglenozoák monofiletikus egységet alkotnak, de belső felosztásuk és a pontos filogenetikai viszonyok továbbra is kutatás tárgyát képezik. A csoport evolúciós története jól látszik a sejtalkotók és a sejtstruktúrák szintjén (pl. paraxonemális rudak, speciális mitokondriális szerkezetek, pellicula), valamint az ún. endoszimbionta eredetű kloroplasztiszokban, amelyek több alkalommal is kialakulhattak különböző vonalakban.

Összegzés

Az euglenozoák sokfélesége — a szabadon élő, fotoszintetizáló formáktól a súlyos betegségeket okozó parazitákig — miatt tárgyi és gyakorlati szempontból is fontos protistan csoport. Morfológiai sajátosságaik, különösen a flagellák ultrastruktúrája és a kinetoplaszt jelenléte, megbízható bélyegei a csoportba tartozásnak, és segítik az egyes fajok azonosítását és rendszerezését.