Az Euglena az egysejtű protisták nagy nemzetségébe tartozik: növényi és állati tulajdonságokkal egyaránt rendelkeznek.
Mindegyikük vízben él, és egy zászlóscső segítségével mozog. Ez egy állati jellegzetesség. A legtöbbjük kloroplasztiszokkal rendelkezik, amelyek az algákra és a növényekre jellemzőek.
Az euglenidák feltehetően egy olyan őstől származnak, amely másodlagos endoszimbiózissal vette fel a zöld algákat.
Felépítés és mozgás
Az euglenidák egyetlen sejtből állnak. Külső vázuk nem merev sejtfal, hanem rugalmas pellikula, amely lehetővé teszi a jellegzetes „euglenoid” vagy metaboly mozgást (hullámzó alakváltozás). A mozgást a sejttől kiinduló zászlóscső (flagellum) indítja, amelyet gyakran egy vagy két zászló képez. Sokan rendelkeznek egy fényérzékelő szemfolttal (stigma) és a paraflagelláris testecskével, amelyek segítik a fény felé irányuló mozgást (fototaxis).
Táplálkozás és anyagcsere
Az Euglena nem csak fotoszintetizálni képes: sok faj mixotróf, vagyis különböző módon táplálkozik. Fényben autotrófként működik, a kloroplasztiszok segítségével szerves anyagokat állít elő (klorofill a és b jelenlétével), sötétben vagy tápanyaghiány esetén heterotróf módon, felszívással vagy fagocitózissal (sejtöblök képzésével) vesz fel tápanyagot. Energia- és szénraktárként jellegzetes anyaguk a paramylon (egy β-1,3-glükán), amely a sejten belüli szemcsékben halmozódik fel.
Élőhely és ökológiai szerep
Az euglenidák elsősorban édesvízi élőhelyeken fordulnak elő (állóvizek, pocsolyák, tavak), de vannak tengeri és sótűrő fajok is. Fontos mikroszkopikus termelők: hozzájárulnak a primer produkcióhoz és az oxigéntermeléshez, egyes fajok tömeges elszaporodása zöldes vízvirágzást okozhat. Egyes euglenidák érzékenyek a vízminőségre, ezért indikátorfajként is használhatóak.
Rendszertan és fajok
Az Euglena több mint 1000 faját írták le, és még több van felfedezésre váró faj. A csoport rendszertani besorolása és fajkapcsolatai ma is aktív kutatások tárgyát képezik: molekuláris filogenetikai vizsgálatok sok nemzedéken át módosították a nemzetség és a kapcsolódó csoportok felosztását. Ismert fajok például az Euglena gracilis (modellorganizmusként gyakran tanulmányozott faj) és az Euglena viridis, továbbá vannak olyanfordulnak elő, amelyek elveszítették a kloroplasztiszokat és kizárólag heterotrófként élnek (például Euglena longa jellegű fajok).
Szaporodás
A legtöbb euglenida sejtosztódással, a sejt hosszanti irányú hasadásával (longitudinális bináris hasadás) szaporodik. Nincs ismert nemi szaporodás ezeknél a szervezeteknél, bár a géncsere és rekombináció kérdései a kutatások érdeklődésének középpontjában állnak.
Használat és kutatás
Az Euglena gracilis fontos kísérleti modell a fotoszintézis, a sejtműködés és az anyagcsere tanulmányozásában. Egyes fajokat biotechnológiai célokra is vizsgálnak: paramylon-forrásként, táplálékkiegészítőként, illetve bioüzemanyag-előállítási kutatásokban. Emellett ökotoxicológiai és vízminőség-ellenőrzési vizsgálatokban is szerepet játszanak.
Összefoglalva: az Euglena sokszínű, egysejtű protistacsoport, amely egyszerre mutat növényi és állati jellegzetességeket — fotoszintézisre képes kloroplasztiszokkal, ugyanakkor mozgékony zászlóscsővel és rugalmas pellikulával rendelkezik. Taxonómiájuk és evolúciós eredetük (másodlagos endoszimbiózis révén történt kloroplasztisz-szerzés) aktív kutatási terület, és több fajuknak fontos ökológiai és alkalmazott jelentősége van.
