Euglena – egysejtű protisták: definíció, jellemzés és fajok

Az Euglena az egysejtű protisták nagy nemzetségébe tartozik: növényi és állati tulajdonságokkal egyaránt rendelkeznek.

Mindegyikük vízben él, és egy zászlóscső segítségével mozog. Ez egy állati jellegzetesség. A legtöbbjük kloroplasztiszokkal rendelkezik, amelyek az algákra és a növényekre jellemzőek.

Az euglenidák feltehetően egy olyan őstől származnak, amely másodlagos endoszimbiózissal vette fel a zöld algákat.

Felépítés és mozgás

Az euglenidák egyetlen sejtből állnak. Külső vázuk nem merev sejtfal, hanem rugalmas pellikula, amely lehetővé teszi a jellegzetes „euglenoid” vagy metaboly mozgást (hullámzó alakváltozás). A mozgást a sejttől kiinduló zászlóscső (flagellum) indítja, amelyet gyakran egy vagy két zászló képez. Sokan rendelkeznek egy fényérzékelő szemfolttal (stigma) és a paraflagelláris testecskével, amelyek segítik a fény felé irányuló mozgást (fototaxis).

Táplálkozás és anyagcsere

Az Euglena nem csak fotoszintetizálni képes: sok faj mixotróf, vagyis különböző módon táplálkozik. Fényben autotrófként működik, a kloroplasztiszok segítségével szerves anyagokat állít elő (klorofill a és b jelenlétével), sötétben vagy tápanyaghiány esetén heterotróf módon, felszívással vagy fagocitózissal (sejtöblök képzésével) vesz fel tápanyagot. Energia- és szénraktárként jellegzetes anyaguk a paramylon (egy β-1,3-glükán), amely a sejten belüli szemcsékben halmozódik fel.

Élőhely és ökológiai szerep

Az euglenidák elsősorban édesvízi élőhelyeken fordulnak elő (állóvizek, pocsolyák, tavak), de vannak tengeri és sótűrő fajok is. Fontos mikroszkopikus termelők: hozzájárulnak a primer produkcióhoz és az oxigéntermeléshez, egyes fajok tömeges elszaporodása zöldes vízvirágzást okozhat. Egyes euglenidák érzékenyek a vízminőségre, ezért indikátorfajként is használhatóak.

Rendszertan és fajok

Az Euglena több mint 1000 faját írták le, és még több van felfedezésre váró faj. A csoport rendszertani besorolása és fajkapcsolatai ma is aktív kutatások tárgyát képezik: molekuláris filogenetikai vizsgálatok sok nemzedéken át módosították a nemzetség és a kapcsolódó csoportok felosztását. Ismert fajok például az Euglena gracilis (modellorganizmusként gyakran tanulmányozott faj) és az Euglena viridis, továbbá vannak olyanfordulnak elő, amelyek elveszítették a kloroplasztiszokat és kizárólag heterotrófként élnek (például Euglena longa jellegű fajok).

Szaporodás

A legtöbb euglenida sejtosztódással, a sejt hosszanti irányú hasadásával (longitudinális bináris hasadás) szaporodik. Nincs ismert nemi szaporodás ezeknél a szervezeteknél, bár a géncsere és rekombináció kérdései a kutatások érdeklődésének középpontjában állnak.

Használat és kutatás

Az Euglena gracilis fontos kísérleti modell a fotoszintézis, a sejtműködés és az anyagcsere tanulmányozásában. Egyes fajokat biotechnológiai célokra is vizsgálnak: paramylon-forrásként, táplálékkiegészítőként, illetve bioüzemanyag-előállítási kutatásokban. Emellett ökotoxicológiai és vízminőség-ellenőrzési vizsgálatokban is szerepet játszanak.

Összefoglalva: az Euglena sokszínű, egysejtű protistacsoport, amely egyszerre mutat növényi és állati jellegzetességeket — fotoszintézisre képes kloroplasztiszokkal, ugyanakkor mozgékony zászlóscsővel és rugalmas pellikulával rendelkezik. Taxonómiájuk és evolúciós eredetük (másodlagos endoszimbiózis révén történt kloroplasztisz-szerzés) aktív kutatási terület, és több fajuknak fontos ökológiai és alkalmazott jelentősége van.

Forma és funkció

Amikor heterotróf (állati) formában viselkedik, az Euglena körülveszi a táplálék egy részecskéjét, és fagocitózissal elfogyasztja azt. Amikor autotrófként viselkedik, az Euglena kloroplasztiszokkal rendelkezik, amelyek fotoszintézis útján cukrot termelnek. A kloroplasztiszok a klorofill a és a klorofill b pigmenteket használják.

A kloroplasztiszok száma és alakja az Euglenán belül nagyon eltérő. Az Euglena a vízi környezetben való mozgáshoz egy nagy zászlóshajó segítségével képes mozogni. A fény érzékeléséhez a sejtnek van egy szemfoltja, egy primitív organellája, amely a napfényt fényérzékelő, fényérzékeny struktúrákba szűri. Ezek a struktúrák a flagellum tövében csak bizonyos hullámhosszúságú fényt engednek érzékelni. Ennek a fényérzékeny területnek a segítségével az Euglena a jobb fotoszintézis érdekében képes áthelyezni a helyzetét.

Az Euglena mozgékonysága lehetővé teszi a vadászatot is. A legtöbb Euglena mixotrófnak tekinthető: napfényben autotróf, sötétben heterotróf. Az Euglena nem rendelkezik növényi sejtfallal, helyette pelikula van. A pelikula fehérjecsíkokból áll, amelyek spirálisan húzódnak végig az Euglena hosszában, és a plazmamembrán alatt helyezkednek el.

Az Euglena édes- és sós vízben is képes túlélni. Alacsony nedvességtartalom mellett az Euglena védőfalat képez maga körül, és spóraként nyugalomban marad, amíg a környezeti feltételek javulnak. Az Euglena a kloroplasztisz belsejében tárolt keményítőszerű paramilon szemcsék révén sötétben is képes túlélni.

Az Euglena egy másik ábrája

Kérdések és válaszok

K: Miféle élőlény az Euglena?

K: Az Euglena rendelkezik növényi és állati tulajdonságokkal is?

K: Hogyan mozog az Euglena?

K: Mi az a kloroplasztisz?

K: A legtöbb Euglena rendelkezik kloroplasztiszokkal?

K: Hogyan származnak le az Euglenidák feltehetően?

K: Hány Euglena-fajt írtak le eddig?

Keresés betűvel