Etiópia és Eritrea 1998–2000 közötti háborúja: okok, lefolyás, határvita

Etiópia–Eritrea 1998–2000 háborúja: okok, lefolyás és határvita részletes összefoglaló — emberi veszteségek, gazdasági következmények és határvita elemzése.

Az eritreai‑etióp háború Etiópia és Eritrea között zajlott. A háború 1998 májusától 2000 júniusáig tartott. Mindkét ország több százmillió, egyes becslések szerint akár milliárdok dollárját költötte a fegyverkezésre és a hadműveletekre, és a konfliktusban több tízezer ember vesztette életét (becslések gyakran mintegy 70 000 körüli vagy annál magasabb számot is említenek). A háború következtében a két ország közötti határ helyzete megváltozott, de a térség sokáig erősen militarizált és vitatott maradt.

Eritrea függetlenségi háborúja körülbelül 30 éven át tartott; 1961-ben kezdődött és 1991-ben fejeződött be, amikor Eritrea végül függetlenné vált. Ezalatt Etiópiában is zajlott egy polgárháború, amely a 1970‑es években új erőre kapott és egészen a rendszerváltásig folyt. Ezt a háborút a Tigray Népi Felszabadítási Front (TPLF) indította el, mint lázadást, hogy megdöntse a Derg (a Hailé Szelasszié császárt 1974-ben megbuktató katonai bizottság) marxista katonai diktatúráját. A TPLF és az Eritreai Népi Felszabadítási Front félelmetes szövetségesek voltak a polgárháború alatt, de aztán Etiópia és Eritrea nem tudott megegyezni abban, hogy Eritrea függetlenné válása után hol húzódik a határ. A konfliktus egyik fő területe Badméra összpontosult.

Okai

• Határmeghatározás hiánya: a gyarmati korszakban kialakult, részben pontatlan és részben rendezetlen határokból adódó jogi és térképi viták — különösen a Badméra körüli terület esetében.
• Gazdasági és stratégiai érdekek: Eritrea tengerhez való kijutása (Assab kikötője) és az ahhoz kapcsolódó kereskedelmi útvonalak, valamint a helyi források és földek feletti ellenőrzés.
• Nemzeti identitás és politika: a függetlenség után erősödő nacionalizmus mindkét oldalon, valamint a politikai vezetés belső támogatásának keresése konfliktuson keresztül.
• Kisebb incidensek eszkalációja: helyi határincidensek és katonai jelenlét fokozódása, amelyek gyorsan széleskörű fegyveres összecsapássá fajultak.

Lefolyás

A háború kezdetét kisebb határincidensek és összecsapások jelentették 1998 májusában; ez gyorsan általános háborúvá eszkalálódott. A konfliktus jellege hagyományos, államok közötti háború volt: frontvonalak, nagy létszámú gyalogos és páncélos alakulatok, lövészárkok és intenzív tüzérség jellemezték. Mindkét fél légicssapásokat és nagyszabású offenzívákat alkalmazott.

A harcok 1998–1999 folyamán többször ingadoztak; a 2000‑as évben Etiópia jelentős ellentámadásokat indított, amelyek döntő nyomás alá helyezték Eritreát. A nemzetközi közösség, elsősorban az Afrikai Unió elődje és Algéria közvetítésével, törekedett a fegyverszünetre és a tárgyalásokra. 2000 második felében a felek aláírtak egy fegyverszüneti megállapodást, majd később béketárgyalások indultak.

A békefolyamat keretében megszületett a híres/alapvető Algiers‑egyezmény (2000), amely független határmegállapító bizottság, az Eritrea–Ethiopia Boundary Commission (EEBC) felállítását írta elő a határ végleges rendezésére. Az EEBC 2002‑ben hozott döntése a legtöbb vitatott terület — köztük Badméra — sorsáról, és Badmét Eritreához rendel­te, ám az etióp kormány kezdetben nem hajtotta végre a döntést. A konfliktus után ENSZ‑megfigyelőerők (UNMEE) és demilitarizált zónák próbálták fenntartani a tűzszünetet, de a terület hosszú időre militarizált maradt.

Következmények és hosszú távú hatások

• Emberi veszteségek és elmozdulások: több tízezer halott, százezrek belső menekültként vagy menekültként való elhelyezése, családok szétszakadása.
• Gazdasági romlás: mindkét ország súlyos gazdasági terheket viselt a háború és a hadköltségek miatt; a helyi gazdaság és a fejlesztés több évre megrekedtek.
• Biztonsági kockázatok: a térség telepített aknákban és egyéb robbanóeszközökben bővelkedett, ami évtizedekkel a harcok befejezése után is veszélyt jelentett a civil lakosságra.
• Politikai és diplomáciai következmények: a két ország viszonya évtizedes fagyott konfliktussá alakult: zárt határok, megszakított diplomáciai kapcsolatok és a tartós gyanakvás volt jellemző.

Békefolyamat és rendezés

Bár az EEBC döntése jogilag kötelező érvényűvé vált, annak gyakorlati végrehajtása éveken át nem történt meg, és a feszültség évtizedekre megmaradt. Az áttörés 2018‑ban következett be, amikor az etióp miniszterelnök, Abiy Ahmed bejelentette Eritrea felé a határozat elfogadását és a béke helyreállítását: ez vezetett a diplomáciai kapcsolatok helyreállításához, a határ megnyitásához és a gyakorlatban is jelentős normalizációs lépésekhez. A végleges határdemarkáció és a bizalomépítés azonban hosszabb folyamat, amelyhez további technikai és politikai lépések szükségesek.

Tanulságok

A konfliktus rávilágított arra, hogy a gyarmati kori határok és a pontos határmeghatározás hiánya komoly biztonsági kockázatot jelenthet. A feszültségek megoldásához nemcsak jogi döntésekre (határbizottságok, nemzetközi egyezmények) van szükség, hanem a politikai akarat, a bizalomépítés és a helyi közösségek helyreállítását célzó programok is elengedhetetlenek.

A háború emléke és következményei—emberi veszteségek, gazdasági visszaesés, minekészletek—ma is hatnak a térségre, ezért a történtek megértése és a béke fenntartása továbbra is nemzetközi és regionális prioritás.

Kérdések és válaszok

K: Mi volt az eritreai-etióp háború?

Q: Mennyi pénzt költött mindkét ország a háborúra?

K: Hány ember halt meg a konfliktus miatt?

K: Mi volt a háború eredménye?

K: Meddig tartott Eritrea függetlenségi háborúja?

K: Miért kezdődött Etiópiában a polgárháború 1975-ben?

K: Miért kezdett Etiópia és Eritrea nézeteltérésbe Eritrea függetlenné válása után?

Keresés betűvel