Epping Ongar Railway

Korai munkálatok

Az Ongarba vezető mellékvonalat 1865-ben építette meg az Eastern Counties/Great Eastern Railway. A vonal keleti, Epping és Ongar közötti szakasza egyvágányú volt. North Weald állomáson volt egy átmenő hurok. Naponta körülbelül 14 vonat közlekedett Ongar állomásig. A többi Eppingben vagy Loughtonban ért véget.

A vonatok 1949-ig továbbra is Eppingben vagy Loughtonban álltak meg. Ebben az időben a Londoni Személyszállítási Tanács Új Művek projektje elektromos vonatokkal hosszabbította meg a központi vonalat Eppingig. A Central Line átvenné a vasútvonalat a British Railtől. Ennek a változásnak a részeként az Epping-Ongar mellékvonalon megszüntették a Londonba tartó átmenő vonatokat. Ehelyett Epping (a Londonba tartó vonatokhoz való csatlakozás érdekében) és Ongar között ingajárat közlekedett. Egy időben Eppingnél szokatlan látványt nyújtottak a gőzmozdonyok és a London Underground villamos motorvonatai egymás mellett. A gőzmozdonyokat a London Transport Executive bérelte a British Rail-től. Ennek oka az volt, hogy úgy vélték, hogy az Ongarig tartó vonal villamosításának költségei nem indokolhatóak az alacsony utasszám miatt az ág ezen szakaszán.

Az 1950-es években kísérleteket tettek a mellékvonal szolgáltatásának javítására. Idővel 1957-ben engedélyt adtak a vonal villamosítására. Mivel azonban a villamosítás nem került sokba, a mellékvonalon csak speciális két- vagy háromkocsis vonatok közlekedhettek. Ennek oka az volt, hogy az áramellátás nem volt elég erős a több kocsival rendelkező vonatokhoz. A másik probléma az volt, hogy a vonal állomásai rövid peronokkal rendelkeztek. Ez azt jelentette, hogy a normál, 8 kocsis vonatok nem tudtak volna megállni rajtuk. Emiatt az Epping-Ongar mellékvonalat általában a Központi vonal többi részétől elkülönítve üzemeltették. Azonban minden évben két napon át közlekedtek vonatok Londonból. Ezek a vonatok a megnyitó szombatján és vasárnapján a légi bemutató idejére North Wealdban álltak meg. A szokásos Epping-Ongar járat úgy kerülte meg ezt a különjáratot, hogy a másik vonalon közlekedő vonatot North Weald állomáson elhaladták, miközben az Epping felé tartott. A Londonból érkező vonat a normál Central Line menetrend szerinti különvonatként közlekedett. Ez a különvonat azonban a szokásos nyolc helyett csak négy kocsiból állt.

Az Epping és Ongar közötti, Essex vidékén áthaladó ág a londoni metró egyik vidéki útvonala volt.

Leépítések és bezárások

[ ·         v ·         t ·         e ] Epping Ongar vasút

Legenda Ongar Blake Hall(1981-ben bezárt) North Weald M11 autópálya Coopersale Halt Korábbi LU (1994-ben bezárt) Epping Központi vonal

Az 1960-as évek végén világossá vált, hogy a vonalat használók száma nem lett olyan magas, mint azt az emberek gondolták. Nem sok új fejlesztést engedélyeztek, mivel a terület most már zöldövezetbe sorolt terület volt. A vonalat használók száma 1971-ben érte el a csúcsot, és még mindig csak napi 650 fő volt. Ez azt jelentette, hogy a vonal nem hozott túl sok pénzt. A London Underground 1980-ban megpróbálta bezárni az egész vonalat, de nem sikerült. Ehelyett kevesebb vonat közlekedett a vonalon, és vasárnaponként bezárták a Blake Hall metróállomást is.

A Blake Hallt 1981-ben véglegesen bezárták. Az állomás bezárása előtt naponta mindössze hat utas fordult meg rajta. Az állomás épülete ma is magánlakásként áll. A peront azonban eltávolították, de a közelmúltban (2015) részben, nagyon magas színvonalon helyreállították.

North Weald állomás egyes peronját 1976-ban bezárták. Az áthaladó hurkot és a nyugati vágányokat 1978-ban szüntették meg. Addig a két peron megközelítését az eredeti Eastern Counties Railway jelzőállomásról irányították. Ez a jelzőállomás még mindig a déli peronon található. North Weald volt a londoni metróhálózat utolsó olyan szakasza, amelyet szemaforjelzésekkel jeleztek.

A vasútvonal minden egyes utasszal hét font veszteséget termelt. Emellett költséges karbantartási munkálatokra is szükség volt. A vonalat 1994. szeptember 30-án egy hónapos felmondási idővel bezárták a közönség elől. Ettől kezdve a központi vonal Epping állomáson végződött. A vonal bezárásakor naponta mindössze 80 utast szállított. A helyi legendák szerint a vonalat nyitva tartották arra az esetre, ha a kabinetet a Kelvedon Hatch-i nukleáris bunkerbe kellene evakuálni.

A Cravens Heritage Trains megőrizte az 1960-as évekből származó háromkocsis egységet. Ez volt az a vonat, amely a londoni metró utolsó járatát teljesítette a vonalon.

Vásárlás és újranyitás

A vonalat 1998-ban a Pilot Developments vásárolta meg. A Pilot Developments ma Epping Ongar Railway Ltd. néven ismert. Az Ongar Railway Preservation Society szintén ajánlatot tett a vonal megvásárlására. Az ő ajánlatuk 339 500 font volt. A Pilot Developments azonban megfelelt az ajánlatnak, és elérte, hogy a London Underground elfogadja azt. Martin Bell független politikus szerint ez volt "évek óta a legvitatottabb földügylet a választókerületben". Szerinte a helyi politikusok érdekellentéte állt fenn.

A vonalat 2004. október 10-én, vasárnap nyitották meg újra. A vonalat az Epping Ongar Railway Volunteer Society üzemelteti. Ongar és North Weald között óránként közlekedett a járat. Röviddel a megnyitás után a vonalat meghosszabbították Coopersale-ig. Jelenleg azonban ott nem lehet leszállni a vonatról.

2006. január 22. és április 9. között a vonalat műszaki munkálatok miatt lezárták. A munkálatok az állomás általános karbantartására, a gördülőállomány karbantartására és a pálya karbantartására terjedtek ki. Ongar állomás a műszaki munkálatok és az általános karbantartás miatt zárva maradt, és 2006. május 28-án, vasárnap nyitotta meg újra kapuit az utasok előtt. Eleinte azonban nem lehetett használni az állomásépületeket.

A vasút 2007 végén új magántulajdonosnak adták el. Ennek oka az volt, hogy az ongari lakópark építési engedélyét megkapták. Az új tulajdonos gőzmozdonyokat akar visszahozni a vonalra.

2008 elején a vonalat lezárták a személyszállító vonatok elől. Ennek célja az volt, hogy a vasút nagyobb mérnöki munkálatokat végezzen. A munkálatoknak köszönhetően a gőzmozdonyok ismét közlekedhetnek a vonalon. Ehhez többek között körhurkokat és jelzőberendezéseket kell építeni.

Örökségi vasútüzem

Az örökségi vonalon 2006 és 2007 folyamán a személyszállítást egy 117-es osztályú dízel motorvonat végezte. Ezt az egységet jelenleg restaurálják egy 205-ös DEMU-osztályú motorvonattal együtt. A 37029-es osztály a 03170-es vonattal együtt közlekedik. A vonalon a British Rail Mk1 és Mk2 típusú kocsikból álló választék közlekedik. A vonalon van néhány kisebb dízel tolatómozdony is; egy Drewry tolatómozdony (gyári száma 2566, jelenlegi száma D1995), amelyet a vasút "Heather"-nek nevezett el, és két Ruston 88-as tolatómozdony (RH 512572 üzemben van, RH 398616-ot tartalékként és statikus kiállításra használják). A vasútvonal egy Harsco vontatóegységet ("Badger") alkalmaz a műszaki munkákhoz. Az EOR flottájához tartozik még egy kis üzemi kocsi, egy Shark fékező kocsi, egy Dogfish ballaszthordó és egy dobozos kocsi az állandó útvonalon végzett feladatokra.

Egy időben a vonal két 1962-es csőszerelvényt birtokolt. A 1616-os és 1491-es (nyolckocsis szerelvényt alkotó) egységeket 1996-ban, az 1744-es egységet pedig 1998-ban vásárolták meg. Ezeket az egységeket 1998-ban, illetve 2003-ban vandálok rongálásai után elszállították, hogy ócskavasnak használják fel őket.