E. B. Ford
Edmund Brisco Ford FRS (1901. április 23. - 1988. január 2.) brit ökológiai genetikus. Vezető szerepet játszott azon brit biológusok között, akik a természetes szelekció természetben betöltött szerepét vizsgálták. Ford iskolásként kezdett érdeklődni a lepkék, azaz a lepkéket és lepkéket magába foglaló rovarcsoport iránt. A továbbiakban a természetes populációk genetikáját tanulmányozta, és ő találta ki az ökológiai genetika tudományterületét. Ford 1954-ben megkapta a Királyi Társaság Darwin-érmét. Később, 1968-ban megkapta az UNESCO Kalinga-díját a tudomány népszerűsítéséért.
Karrier
Genetikára szakosodott, 1939-ben az Oxfordi Egyetem genetikai lektorává nevezték ki, 1952-1969 között a Genetikai Laboratórium igazgatója, 1963-1969 között pedig az ökológiai genetika professzora volt. Ford volt az egyik első tudós, akit a XVII. század óta az All Souls College tagjává választottak.
A Ford hosszú munkakapcsolatban állt R.A. Fisherrel. Mire Ford kidolgozta a genetikai polimorfizmus formális definícióját, Fisher már hozzászokott a természetben tapasztalható magas szelekciós értékekhez. Leginkább az nyűgözte le, hogy a polimorfizmus erős szelekciós erőket rejt (Ford példaként az emberi vércsoportot hozta fel). Fisherhez hasonlóan ő is folytatta a természetes szelekció kontra genetikai sodródás vitát Sewall Wrighttal, aki Ford szerint túl nagy hangsúlyt fektetett a genetikai sodródásra. Ford munkájának, valamint saját munkájának eredményeként Dobzhansky híres szövegének harmadik kiadásában a hangsúlyt a driftről a szelekcióra helyezte át.
Ford azt jósolta, hogy az emberi vércsoport-polimorfizmusok a betegségekkel szembeni védelmet biztosítva fennmaradhatnak a populációban. Hat évvel e jóslat után kiderült, hogy ez így is van, sőt, az AB x AB keresztezések vizsgálatával a heterozigóta előny döntően megállapítást nyert. Főműve az Ökológiai genetika volt, amely négy kiadást ért meg, és nagy hatást gyakorolt. Nagyban megalapozta a későbbi tanulmányok alapjait ezen a területen, és tanácsadóként felkérték, hogy segítsen hasonló kutatócsoportok létrehozásában számos más országban.
Ford számos kiadványa közül talán a legnépszerűbb a New Naturalist sorozat első könyve, a Pillangók. Ford 1955-ben ugyanebben a sorozatban megírta a Lepkék című könyvet is, egyike azon keveseknek, akik több könyvet is írtak a sorozatban.
Ökológiai genetika
E.B. Ford sok éven át dolgozott a genetikai polimorfizmuson. A polimorfizmus a természetes populációkban gyakori; a legfontosabb jellemzője egy faj két vagy több, egymástól eltérő formájának együttes előfordulása valamilyen egyensúlyban. Amíg az egyes formák aránya meghaladja a mutációs rátát, addig a szelekciónak kell az oknak lennie. Fisher már 1930-ban tárgyalta azt a helyzetet, amikor egyazon lokuszon lévő allélok esetén a heterozigóta életképesebb, mint bármelyik homozigóta. Ez egy tipikus genetikai mechanizmus, amely az ilyen típusú polimorfizmust okozza. A munka a terepi kutatások, a rendszertan és a laboratóriumi genetika szintézisét foglalja magában.
Callimorpha dominula morpha typica széttárt szárnyakkal. A faj polimorfizmusát Ford évekig vizsgálta. A repülés közben felfedezett vörös, fekete hátsó szárnyakkal figyelmeztetnek a kártékony ízére. Az elülső szárnyak rejtőzködnek, nyugalomban eltakarják a hátsó szárnyakat. Itt a lepke egy emberi kézre támaszkodva pihen, de éber, és az elülső szárnyakat előrebillentette, hogy felfedje a figyelmeztető villanást.
