Az Alioramus a tirannoszaurusz dinoszauruszok egyik neme. Körülbelül 6 méter (20 láb) hosszú, viszonylag karcsú testalkatú ragadozó volt. A felső kréta időszakban élt a mai Mongólia területén, nagyjából 70 millió évvel ezelőtt, olyan üledékekben, amelyeket egy nedves árterületen rakódtak le.
Leírás
Az Alioramus jellegzetessége a hosszú, keskeny koponya és az azon végigfutó, kis csontos dudorokkal díszített pofa. Több tucat apró, fogazott fogat viselt, ami eltért a nagyobb, vastagabb fogú tyrannosauridáktól. Testalkata általában karcsúbb és nyúlánkabb volt, mint a közismert Tarbosaurus vagy a Tyrannosaurus rex, ami arra utal, hogy más zsákmány- vagy vadászati stratégiát követhetett.
Felfedezés és rendszertan
A típusfaj, az A. remotus, egy részleges koponya és három lábcsont alapján ismert. Ezek a mongol üledékekből kerültek elő, és a találatokat a kutatók a kréta végi időszakhoz kapcsolják. Egy másik fajt, az A. altai, amelyet egy sokkal teljesebb csontvázról ismerünk, 2009-ben neveztek el és írtak le.
A nemzetség pontos kapcsolata a többi tyrannosauriddal vitatott. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az Alioramus a mai Tarbosaurus közeli rokona lehet, mások pedig azt is felvetették, hogy bizonyos Alioramus-leletek valójában fiatal egyedekhez, vagy más tyrannosauridák ontogenetikai (növekedéshez kötődő) stádiumaihoz tartozhatnak. A 2009-ben leírt, teljesebb maradványok viszont erősítették azt az álláspontot, hogy az Alioramus önálló, elkülönült vonalat képvisel a tyrannosauridákon belül.
Életmód és ökológia
Az Alioramus valószínűleg a kréta végi mongol árterületek élővilágában töltötte mindennapjait. Mérete és karcsúbb testfelépítése alapján vélhetően kisebb zsákmányokra specializálódott, vagy fiatalabb egyedeket, illetve gyors, mozgékony táplálékot vadászott, így csökkenthette az átfedést a nagyobb, erősebb tyrannosauridákkal. Azokon a lelőhelyeken, ahol Alioramus fosszíliái előkerültek, más nagy theropodok is éltek, ami összetett ökológiai viszonyokra utal.
Jelentőség
Az Alioramus fontos a tyrannosauridák sokféleségének megértésében, mert példája annak, hogy a csoport tagjai nemcsak nagyobb testméretben és robusztus formában léteztek, hanem különböző morfológiai és ökológiai stratégiákat is kifejlesztettek. A további leletek és részletes összehasonlító vizsgálatok segíthetnek tisztázni rokonsági viszonyait és fejlődéstörténetét.