Kritón (Platón): Dialógus Szókratész meneküléséről és erkölcsi döntéséről

Kritón (Platón): drámai dialógus Szókratész meneküléséről és az erkölcsi döntésről — jog, lelkiismeret és polgári kötelesség éles ütközete.

A Kritón egy rövid, de fontos dialógus, amelyet hagyományosan Platón alkotásának tartanak; keletkezését a klasszikus görög irodalom kutatói általában a Kr. e. 4. századra teszik. A mű egyetlen élő szereplője Szókratész (a másik beszélgetőpartner Kritón), és a történet Szókratész börtöncellájában játszódik, közvetlenül az ítélet végrehajtása előtt.

Történeti háttér

A dialógus a Szókratész perét és halálát követő események közé illeszkedik: Szókratészt elítélték, és kivégzésre ítélték. A Kritón jelenetében barátja, Kritón, hajlandó és képes megszervezni Szókratész megszökését, hogy elkerülje a halált. A párbeszéd célja annak feltárása, hogy Szókratész elfogadja-e a menekülés lehetőségét, illetve milyen elvek mentén hozza meg döntését.

A párbeszéd fő érvei

Kritón érvei röviden:

• Kritón aggódik Szókratész baráti hírnevéért és az utódok jövőjéért — úgy érzi, kötelességük megmenteni őt.
• Szerinte a szökés nem jelentene igazságtalanságot, mert a bírósági ítélet téves lehet; az egyéni élet és kötelesség fontosabb.
• Praktikus érvek is megjelennek: elég pénz és működő terv áll rendelkezésre a meneküléshez.

Szókratész válaszaiban több kulcsfontosságú elv bontakozik ki:

• Nem szabad rosszat tenni azért, mert rosszat tettek velünk: Szókratész azt hangsúlyozza, hogy helytelen viszonozni az igazságtalanságot újabb igazságtalansággal.
• A törvények és a város iránti kötelesség: Szókratész úgy érvel, hogy aki egész életében az athéni törvények keretei között élt, az tulajdonképpen elfogadta és megszabta saját kötelességeit is — kilépni ebből a rendszerből meneküléssel igazságtalan cselekedet volna a közösséggel szemben.
• A hallgatólagos beleegyezés gondolata: Szókratész feltételezi, hogy valaki, aki egész élete során él egy városban, elfogadta a város jogrendjét és jogosultságát arra, hogy ítélkezzen felette — ez a megszökés morális ellenérvét adja.

A Törvények képének szerepe

A dialógusban Szókratész részben a Törvények megszemélyesített beszédére hivatkozik: elképzeli, hogy a törvények mit mondanának, ha megszólalnának. A Törvények szerint azzal, hogy Szókratész elhagyta volna a várost és nem vállalta volna a büntetést, nem csak egy személyt bántana meg, hanem aláásná a jogrend tekintélyét és a közösség rendjét — így cselekedete igazságtalan lenne.

Filozófiai jelentőség

A Kritón fontos forrás a politikai filozófia és az erkölcsi felelősség kérdéseinek vizsgálatában. A műből többek között a következők olvashatók ki:

• Korai formája annak a gondolatnak, amelyet később társadalmi szerződésnek neveznek: az egyén és a polisz közötti kölcsönös elvárások és kötelezettségek.
• Érvek a jogtisztelet és a törvények tiszteletben tartása mellett — ugyanakkor a dialógus nem teljesen zárja ki a jogellenes, de jogszerűen motivált engedetlenség dilemmáját, így ma is vita tárgya az engedetlenség és az igazságosság viszonya.
• Szókratész példája az erkölcsi következetességre: a személyes élet és filozófiai elvek összeegyeztetése ritkán egyszerű, de fontos eszményként jelenik meg.

Forma és hatás

A Kritón rövid, feszes párbeszéd; stílusa könnyen követhető, és jó betekintést ad Szókratész gondolkodásmódjába. Platón műveiben Szókratész alakja gyakran a filozófiai vizsgálódás eszköze — a Kritón pedig közvetlenül kapcsolódik a Szókratész halálát bemutató dialógusok sorához.

Szókratészt valóban kivégezték, mégpedig úgy, hogy bürökfát ivott.

Kérdések és válaszok

K: Ki írta a Kritón című párbeszédet?

K: Kik az egyetlen szereplői a Kritón című párbeszédnek?

K: Mi a Kritón című párbeszéd központi témája?

K: Mi ellen érvel Szókratész a Kritón párbeszédben?

K: Szókratész végül meggyőzi Kritónt, hogy segítsen neki megszökni a börtönből?

K: Ki írta sok más műve mellett a Kritón című párbeszédet?

K: Hogyan halt meg Szókratész a valóságban?

Keresés betűvel