A Külügyminiszterek Tanácsa az 1945-ös potsdami konferencián elfogadott és a potsdami egyezményben bejelentett szervezet volt.

Felállítása és tagsága

A Tanács létrehozását a második világháborút lezáró nagyhatalmi megállapodások tették szükségessé: célja a háború utáni rendezés előkészítése és a békeszerződések kidolgozása volt. A potsdami megállapodás szerint a Tanács tagjai az Egyesült Királyság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (Szovjetunió), Kína, Franciaország és az Egyesült Államok külügyminiszterei lettek volna. A Tanács általában Londonban (a Lancaster House-ban) ülésezett volna, és az első ülést legkésőbb 1945. szeptember 1-jéig kellett volna megtartani.

Fő feladatok

A Tanács legfontosabb, közvetlen feladatai a következők voltak:

  • békeszerződések kidolgozása Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal;
  • javaslattétel az európai háború befejezése után még nyitva maradt területi és politikai kérdések rendezésére;
  • egy Németországra vonatkozó békekötés előkészítése, amelyet akkor kellett elfogadni, "ha a célnak megfelelő kormány jön létre".

Ezen túl a Tanács feladata volt a győztes nagyhatalmak közötti koordináció biztosítása a háború utáni politikai és gazdasági kérdésekben, valamint a kisebb európai országokkal kapcsolatos rendezések előkészítése.

Végrehajtás és következmények

Bár a Tanács létrehozása formálisan megoldásnak tűnt a háborút követő rendezési feladatokra, a gyakorlatban a kialakuló hidegháborús ellentétek és az eltérő érdekeltségek megnehezítették a hatékony működést. A Tanács szorgalmazta és előkészítette az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződéseket, amelyek Olaszországgal, Romániával, Magyarországgal, Bulgáriával és Finnországgal kötött békéket rögzítették.

A Németországra vonatkozó végleges békeszerződés azonban nem készült el a Tanács keretében: a német kérdés hosszú távú rendezését a megszállás, a kétpólusú világ és végül a későbbi nemzetközi tárgyalások alakították. A német egység és a végső rendezés végül csak a 20. század végén, többek között a két plusz négy (Two plus Four) egyezmény révén valósult meg.

Értékelés

A Külügyminiszterek Tanácsa fontos intézményi kísérlet volt a háború utáni Európa rendezésére: szerepe jelentős volt a kisebb európai államokkal kötött békék előkészítésében és a nemzetközi egyeztetések intézményesítésében. Ugyanakkor működését és hatékonyságát jelentősen korlátozták a nagyhatalmak közötti politikai ellentétek, így a Tanács nem tudta maradéktalanul teljesíteni az eredetileg kijelölt, mindenre kiterjedő békerendezési feladatokat.