Az ENSZ 1965-ös egyezménye a faji megkülönböztetés ellen
Az ENSZ 1965-ös egyezménye a faji megkülönböztetés ellen: története, jogi hatásai és panaszkezelése — átfogó útmutató a rasszizmus elleni nemzetközi fellépésről.
A faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény egy nemzetközi szerződés (országok közötti megállapodás), amely a rasszizmus és a faji elkülönítés elleni küzdelmet részletezi, és a nemzetközi emberi jogok egyik fontos eszköze. Az ENSZ 1965. december 21-én fogadta el az egyezményt, válaszul az akkori Dél-Afrika apartheid politikájára. Az egyezmény 1969. január 4-én lépett hatályba. 2019 áprilisáig 88 ország vállalta, hogy követi az egyezmény szabályait, és 190 ország elvben egyetért vele.
Tartalma és meghatározások
Az egyezmény világosan meghatározza, mit ért faji megkülönböztetés alatt, hogy a részes államok közös alapokon mérhessék saját jogrendszerük megfelelőségét. Az 1. cikk szerint a faji megkülönböztetés: „minden olyan megkülönböztetés, kizárás, korlátozás vagy preferencia, amely fajon, bőrszínen, származáson, nemzeti vagy etnikai származáson alapul, és amelynek célja vagy hatása az emberi jogok és alapvető szabadságok politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális vagy a közélet bármely más területén való egyenlő feltételek mellett történő elismerésének, élvezetének vagy gyakorlásának megszüntetése vagy károsítása.”
Főbb kötelezettségek (összefoglaló)
- Jogalkotás és intézkedések: A részes államok kötelesek törvényekkel és más intézkedésekkel megszüntetni minden faji megkülönböztetést, és biztosítani az egyenlő jogokat minden személy számára.
- Az egyenlő jogok garantálása: Az egyezmény különösen hangsúlyozza a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok egyenlő élvezetét.
- Az uszítás és gyűlöletbeszéd tiltása: Az 4. cikk tiltja a rasszista propaganda és a gyűlöletbeszéd terjesztését, valamint előírja a gyűlöletcsoportokban való részvétel jogi szankcionálhatóságát, ahol ez szükséges és arányos.
- Hatékony jogorvoslat: Az államoknak biztosítaniuk kell, hogy a megkülönböztetést elszenvedőknek jogorvoslati lehetőségük legyen, és hogy az állami szervek hatékonyan felléphessenek az ilyen esetek ellen.
- Oktatás és előítélet-ellenes intézkedések: A szerződés ösztönzi az oktatást és a közösségi programokat a népek, vallások és etnikai csoportok közötti megértés erősítésére.
A panaszok és az ellenőrzés rendszere
Az egyezmény egy nemzetközi ellenőrző testületet hozott létre, a Rasszizmus Elleni Bizottságot (Committee on the Elimination of Racial Discrimination, röviden CERD), amely a jelentések és panaszok alapján felügyeli az államok kötelezettségeinek teljesítését. A részes államok rendszeres időközönként jelentéseket küldenek a Bizottságnak arról, hogyan hajtják végre az egyezmény előírásait; a Bizottság ezekről concluding observations (záró megállapítások) formájában ad visszajelzést, ajánlásokat.
Az egyezmény 14. cikke lehetővé teszi, hogy olyan személyek vagy csoportok, akiket faji hovatartozásuk miatt hátrány ért, panaszt nyújtsanak be az ENSZ bizottságához, feltéve, hogy az érintett állam elfogadta ezt a panaszkezelési lehetőséget. E panaszok nemcsak egyéni esetekre vonatkoznak: gyakran rámutatnak rendszerszintű problémákra, és elősegíthetik a törvények vagy gyakorlatok megváltoztatását.
Gyakorlati hatások és jogalkalmazás
Az egyezmény hatása abban áll, hogy egy közös nemzetközi normát állít fel a faji megkülönböztetés tiltására, és jogi, adminisztratív eszközöket ad az államok és az érintettek kezébe. Konkrét intézkedések, amelyeket az államoknak meg kell fontolniuk:
- büntetőjogi szankciók a gyűlölet-bűncselekmények és uszítás ellen,
- antidiszkriminációs törvények és panaszkezelő hatóságok létrehozása,
- pozitív intézkedések a korábban hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségének javítására,
- oktatási programok az előítéletek és sztereotípiák csökkentésére.
Korlátozások és kihívások
Bár az egyezmény fontos normákat rögzít, alkalmazása országonként eltérő. Néhol hiányzik a politikai akarat, a jogi keretek nem elégségesek, vagy a végrehajtás gyenge. Emellett az egyensúly megtalálása a szólásszabadság és a gyűlöletbeszéd tiltása között jogi és gyakorlati kihívásokat jelent.
Jelentősége ma
Az egyezmény továbbra is alapvető eszköz a rasszizmus elleni nemzetközi jogi válaszban: segíti a közös fogalmak és kötelezettségek kialakítását, lehetővé teszi az áldozatok számára a nemzetközi szintű panasztételt, és nyomást gyakorol az államokra, hogy jogi és gyakorlati lépéseket tegyenek a diszkrimináció felszámolására. Az ENSZ Bizottsága által kibocsátott general recommendations és az állami jelentések elemzése folyamatosan frissítik a normákat és megmutatják a fejlődés irányait.
Összefoglalva, a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény alapvető nemzetközi eszköz a rasszizmus elleni küzdelemben: meghatározza a tilalmakat, kötelezi az államokat jogi és gyakorlati intézkedésekre, és mechanizmust biztosít a panaszosok nemzetközi eljárásához. Az egyezmény továbbra is kulcsfontosságú referencia a jogalkotók, bíróságok, civil szervezetek és érintett közösségek számára.
A Faji Megkülönböztetés Megszüntetésével Foglalkozó Bizottság
A faji megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó bizottság emberi jogi szakértőkből álló testület, amely az egyezmény végrehajtását ellenőrzi. Tizennyolc független emberi jogi szakértő a tagja. Négyéves ciklusra választják őket, a tagok felét kétévente választják meg. Az egyezményhez csatlakozott nemzetek titkos szavazással választják meg a tagokat. Minden nemzet jelölhet valakit a saját nemzetéből, aki indulhat a bizottságba való megválasztásáért.
A szerződéshez csatlakozott országoknak rendszeresen jelentést kell benyújtaniuk a bizottságnak, amelyben beszámolnak az egyezmény végrehajtása érdekében hozott jogalkotási [jogi], igazságszolgáltatási [bírósági], politikai és egyéb intézkedéseikről. Az első jelentést az egyezménynek az adott országban való alkalmazását követő egy éven belül kell benyújtani; ezt követően kétévente vagy a bizottság kérésére bármikor jelentést kell készíteni. A bizottság minden jelentést gondosan elolvas, és "záró észrevételek" formájában megvitatja aggályait és ajánlásokat fogalmaz meg a nemzetnek.
A bizottság általában minden márciusban és augusztusban ülésezik Genfben.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi az a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény?
V: A faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény egy nemzetközi szerződés, amely a rasszizmus és a faji elkülönítés megelőzésére törekszik. Az ENSZ 1965-ben fogadta el, válaszul Dél-Afrika akkori apartheid politikájára.
K: Hány ország vállalta, hogy követi ezt az egyezményt?
V: 2019 áprilisáig 88 ország vállalta, hogy követi az egyezmény szabályait, és 190 ország elvben egyetért.
K: Mit mond az 1. cikk a faji megkülönböztetésről?
V: Az 1. cikk a faji megkülönböztetés fogalmát úgy határozza meg, mint minden olyan fajon, bőrszínen, származáson, nemzeti vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés, kizárás, korlátozás vagy előnyben részesítés, amelynek célja vagy hatása az emberi jogok és alapvető szabadságok politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális vagy a közélet bármely más területén való elismerésének, élvezetének vagy egyenlő feltételek mellett történő gyakorlásának semmissé tétele vagy akadályozása.
K: Mit tilt a 4. cikk?
V: A 4. cikk tiltja a rasszizmus bármely formájának ösztönzését, beleértve a gyűlöletbeszédet és a megkülönböztetést. Ha egy ország elfogadja ezt az egyezményt, akkor a gyűlöletbeszédet és a gyűlöletcsoportokban való részvételt illegálissá kell tennie.
K: Hogyan hallgathatja meg a panaszokat egy bizottság?
V: A 14. cikk bármely országból származó, faji hovatartozásuk miatt megkülönböztetést elszenvedett embereknek jogot ad arra, hogy panaszt nyújtsanak be az ENSZ egyik bizottságához. Ezek a panaszok befolyásolhatják a panaszt tevő országok törvényhozását.
K: Mikor lépett hatályba ez az egyezmény?
V: Ez az egyezmény 1969. január 4-én lépett hatályba.
Keres